04/2019 - elmondom - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Törvény nélküli kegyelem?

Közzétette Charles Finney itt Akinek füle van, hallja meg! · 23/4/2019 21:31:00
Tags: TÖRVÉNY
„A törvény feladata mindig is az, hogy utat készítsen a kegyelem számára. Ha azonban az emberek tájékoztatásánál ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor majdnem biztos, hogy az hamis reménységhez és a kereszténység alapelveinek hamis bemutatásához vezet, ezzel együtt ahhoz, hogy hamis megtérőkkel töltjük meg a gyülekezetet”
„Az idő ezt igazolni fogja”
(Charles Finney)

„Mindez a törvény haszna és szerepe iránti mélységes tudatlanságból ered, amely azt bizonyítja, hogy akik ezt teszik, azok sem Krisztust nem ismerik, sem pedig az élő hitet, de legalábbis csecsemők Krisztusban és képzetlenek az igazság beszédében”
(John Wesley)

„A sátán, minden megtévesztés istene naponta alapít új szektákat. A legutóbbi, melyről sohase gondoltam volna, hogy felütheti a fejét, azt tanítja, hogy az egyházat meg kellene szabadítani a tízparancsolattól, és hogy az embert nem kell megijeszteni a törvénnyel, hanem Krisztus kegyelmét hirdetve kell nyájasan a lelkére beszélni”
(Luther Márton)

„Nem fogják elfogadni a kegyelmet mindaddig, amíg nem reszketnek az igaz és szent Törvény előtt”
(Charles Spurgeon)

Ez az oka annak, hogy annyi »elhamarkodott megtérő« van”. Ez az, amelyik egy csapásra kikel, majd eltűnik, mert a köves talaját nem szántották föl. A törvény nem juttatta őket bűntudatra. Ők a „kövesföld-hallgatók”, más szóval a „hamis megtérők”.
(George Whitfield)




ajándékokat és pénzt fogadjon el?

Közzétette Apollonius itt Akinek füle van, hallja meg! · 18/4/2019 20:54:00
Tags: TIZED
Efézusi Apollonius (200-210)

"De ki ez az új tanító? A munkái és tanítása elárulja őt. Ez az, aki a házasság feloldását tanította, aki lelkükre kötötte a böjtöt, aki Perugát, Tymiuszt, Jeruzsálemet és Frígia kis városait hívta, mert tizedeket kívánt szedni a mindenfelé élő emberektől, aki adóbehajtókat állított fel, akik ravaszul kieszelték, hogy ajándékokat vegyenek el 'önként való' felajánlásoknak nevezve, aki fizetéseket biztosít azoknak, akik széles körben terjesztik a tanításait, hogy a mohóság útján a doktrína tanítása uralkodhasson.

[...]

Közzé tesszük nektek, hogy ezek az első prófétanők, amint betöltötte őket a 'szellem', elhagyták férjeiket. Milyen hamissággal voltak tehát vétkesek azzal, hogy Priszkát szűznek nevezték!

Nem gondoljátok, hogy az összes Írás megtiltja a prófétának, hogy ajándékokat és pénzt fogadjon el?

De ne időzzünk tovább ezeken a dolgokon, beszéljen [inkább] nekünk a prófétanő Alexanderről, aki mártírnak hívja magát, akivel együtt díszlakomáznak, akit magát is sokan tisztelnek (hódolnak), akinek rablásairól és egyéb merész tetteiről, amikért meg is büntették, nem szükséges beszélnünk, hiszen [most is] őrizet alatt van. Melyikőjük* bocsátja meg a másik bűneit? A próféta a mártír rablásait, vagy a mártír a próféta pénzsóvárságát? Mert amíg az Úr azt mondta: "Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se két ruhát" - ezek az emberek, szöges ellentétben ezzel, megszegték a parancsot ezen tiltott dolgok megszerzése által. Mert be fogjuk mutatni, hogy azok, akiket közöttük prófétáknak és mártíroknak hívnak, nem csak a gazdagoktól szereztek pénzt, hanem a szegényektől, árváktól és özvegyektől is.

[...]

Az is illő, hogy egy próféta összes gyümölcse meg legyen vizsgálva. Mondjátok el nekem: Egy próféta festi-e a haját? Használ-e egy próféta festéket a szemén? Vajon egy próféta a ruhák szeretője-e? Egy próféta játszik-e játékasztaloknál és kockával? Vajon adja-e pénzét kölcsön egy próféta kamatra? Vallják hát meg ők, hogy ezek megengedhetőek-e, avagy sem. Mert én az én részemről be fogom bizonyítani, hogy ezek a dolgok előfordultak közöttük."



Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz