Dávid leomlott sátora - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Dávid leomlott sátora

Témák
Ezek után visszatérek majd s felépítem Dávid leomlott sátorát, felépítem, és magasba emelem annak omladékait (Ap Csel 15:16)
Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. (Ámósz 9:11)
 
A pusztában a bizonyságtétel sátora volt atyáinknak rendelve, ahogy ezt Isten – amikor Mózeshez beszélt – elrendelte, hogy készítse arra a mintára, amelyet látott.
Ezt a sátort atyáink átvették, azután bevitték Józsuéval arra a földre, melyet azok a nemzetek tartottak birtokukban, amelyeket Isten kiűzött atyáink elől. Birtokukban volt e sátor egészen Dávid napjaiig, aki kegyelmet talált Isten előtt és azt kérte, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének.De nem ő, hanem Salamon épített neki házat (Ap Csel7:44-47)
 
 
2Mó 25:8  És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy õ közöttük lakozzam.
2Mó 25:9  Mindenestül úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.
2Mó 31:18  Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
(2 Mózes 25-31-ig)
 
 
2Mó_25:40  Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.
2Mó_26:30  A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel a mint néked a hegyen mutattatott.
2Mó_27:8  Üresre csináld azt, deszkákból; a mint néked a hegyen mutattatott, úgy csinálják.
 
 
Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. (1Krónikák 16:1)
 
1Kr 17:1  Lőn pedig, mikor Dávid az õ házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én cédrusfából csinálta házban lakom, az Úr  szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.
1Kr 17:2  Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.
1Kr 17:3  Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:
1Kr 17:4  Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;
1Kr 17:5  Mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba.
.....
 
1Kr 17:11  És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az õ országát megerõsítem.
1Kr 17:12  Õ épít nékem házat, és megerősítem az õ királyi székét mindörökké.
 
1Kr 21:18  Akkor szóla az úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérűjén.
1Kr 21:26  És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá őt, mennyből tüzet bocsátván az égőáldozat oltárára.
1Kr 21:29  (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán  vala.
1Kr 21:30  És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)
 
 
1Kr 28:10  Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erõs és készítsd meg azt.
1Kr 28:11  Akkor átadá Dávid az õ fiának, Salamonnak a tornácnak, annak házacskáinak, kincstartó helyeinek, felházainak és belső kamaráinak, a kegyelem táblája helyének is formáját,
1Kr 28:12  És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felõl, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levõ minden kamarák felõl.
 
1Kr 28:19  Mindezek az Úr kezétől írattattak meg, a ki engem megtanított az egész alkotmány formájára.
 
 
2Kr 1:1  Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az õ Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.
2Kr 1:2  És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és az egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek,
2Kr 1:3  Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet õ vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
2Kr 1:4  De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
2Kr 1:5  A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
2Kr 1:6  És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr elõtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.
2Kr 1:7  Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak
 
2Kr 3:1  Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az  õ atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén
 
 
2Kr 5:4  Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a Léviták a ládát.
2Kr 5:5  És felvivék a ládát, a gyülekezet sátorát és minden szent edényeket, a melyek a sátorban valának; felvivék azokat a papok és Léviták.
2Kr 5:6  Salamon király pedig és az Izráel egész gyülekezete, a mely õ hozzá gyűlt, megy vala a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, a melyek meg sem számláltathatnának, sem meg nem irattathatnának sokaságuk miatt.
2Kr 5:7  És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az õ helyére, az Isten házának belsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
 
2Kr 7:1  És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat, 
Ahogy mennyei mintára készült a bizonyságtétel sátora, majd a Templom is Salamon idejében, ezekhez hasonlóan mennyei minta szerint épül fel Krisztus teste szent templommá, élő kövekből.  Jézus maga jött el a Földre, lett emberré, és  az ő tulajdon vérén népet szerzett magának. Az épület sarokköve az az Isten által felkent Krisztus lett, akit megvetettek, elutasítottak az építők, míg  alapokként az apostolokat, és prófétákat jelöli meg az Írás. 
 
   Az épületben az egyik irányt tehát az apostolok jelzik, míg a másikat a próféták. Bármelyik is hiányozna, az épület egy nagy falként funkcionálhatna csupán, így csak egy része teljesülhetne Isten azon vágyának hogy: "Bennük fogok lakni, s majd közöttük járok". Bennünk lakik egyenként, de a mondat második része tágas teret feltételez, amelyet közösen alkotunk, biztosítva azt, hogy járhasson közöttünk. A próféták, mint Isten szuverenitásának jelképei igen sok fejfájást okoztak azoknak, akik más alapot akartak vetni, de ha személyük nem is volt minden esetben könnyen támadható, a szolgálatukat lekicsinyítették, és nehezen megítélhetőnek, bizonytalannak, sőt elvetendőnek, nélkülözhetőnek állították be. (2 Tesszalonika 5:20). Az apostoli elhívást, mint a szuverén Isten egyedüli döntésén alapuló megszólítást szintén kétségbe vonta az egyház, és követelte azt, hogy szolgálatba csak olyan személyek állhassanak, akik kellően lojálisak a kialakult klérus iránt, illetve elfogadhatóak a mindenkori államhatalom számára is.
 
  Ha aztán megpillantjátok majd az utálatos pusztítást, mely ott fog állani ahol nem kellene – aki olvassa, értse meg –, akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe (Márk 13:14) - mondja Jézus hivatkozva erre a versre: És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad. (Dániel 9:27) Amennyiben figyelmesen olvassuk ezeket a sorokat, és összevetjük Pál apostol megjegyzésével, miszerint a a veszedelem fia beül az Isten templomába, és Istenként kelleti magát. (2 Tesszalonika 2:3-4) akkor megérthetjük, hogy nem erőszak által, hanem elfogadott, népszerű személyként tűnik fel a színen. Egészen addig ünnepelt, megbecsült vezetőként tündököl, amíg
Istenként le nem ül a szent helyen. Kit hívunk meg, kit fogadunk be Krisztus mellé a Szent Szellem templomába? Csak nem azt, aki egyeduralomra tőr az első alkalom adtán!
 
   A Mózesen át szólt kijelentés tovább mutat azon, hogy egyénenként vesz lakozást bennünk a Szent Szellem. A Szent Szellemmel betöltött élő kövek, mint a Szellem templomai, az Élő Isten templomává, szellemi házzá épülnek fel, ahol papságként szolgáljuk Krisztust.
Ennek a szellemi testnek, papságnak a megsemmisítésén dolgozik a Sátán azon középkori tanításokat hasznáva, amelyek klérusra és laikusokra osztaná a gyülekezet. A népet szerzett magának, és a "Ti ellenben választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok" gondolatok nem egyeztethetőek össze a jobbágy-nemes, vagy a laikus-klérus megosztottsággal. Ahogy akadályként tornyosultak a nemesi előjogok a magyarság, mint születendő nemzet előtt, úgy nehezítik a feudális gondolatok a királyi papsággá való felépülést. 
 
   Nem a meglévő struktúrák, viszonyok ellen, hanem a mennyei minták szerinti épület felépítéséért munkálkodunk. Mi utasítást kaptunk arra, hogy mint élő kövek épüljünk fel szellemi házzá, szent papsággá.  Fussatok ki Babilonból (Jeremiás 51:6) - olvassuk -  a romboljátok le Babilon helyett. A babiloni berendezkedés életünkből való kivetése, legalább annyira fontos, mint ezen társadalmi rendszer elhagyása. Sokan elhagyják ugyan a rendszert, de másutt maguk építik fel ugyan azon elvek alapján azt, amivel összeütköztek. Igazolva, hogy nem a rendszerrel, hanem az abban való pozícióval, kiteljesedésüket korlátozó elvekkel gyűlt meg inkább a bajuk, ahogy ezt leírtuk már ITT (Farkasék bekezdés alatt)
 
Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ad.  János ev. 12:43
 
   A leírtak alapján meg kell értenünk, hogy mennyei minta alapján épített templom egyedüli Ura Jézus Krisztus, aki uraknak Ura, és királyok Királya, akié minden áldás, tisztesség, dicsőség és az uralom.  Ő az, aki a földön járva nem fogadta el az emberek dicséretét (Emberektől nem fogadok el dicsőséget János 5:41) és ma sem  tolerálja, ha bármelyikünk megteszi ezt helyette. Bolondokként futunk inkább Géházi útján, aki úgy gondolta, hogy tévedett a gazdája, és megszerzi azt, amit Elizeus elutasított (2 Királyok 5:20-27) , vagy példaként tekintünk Pálra, aki határozottan követte mesterét. "Sem emberektől nem kerestünk dicsőséget, tőletek sem, másoktól sem" (1 Tesszalonika 1:6) 

Ezek után visszatérek majd s felépítem Dávid leomlott sátorát, felépítem, és magasba emelem annak omladékait, (Ap Csel 15:16)
..az apostolok és próféták fundamentumán Isten házává épültetek, melyben a szegletkő maga a Krisztus Jézus, kiben egymásba illesztve az egész épület szent templommá növekszik az Úrban, kiben Szellem által ti is együtt épültök Isten lakóhelyévé. (Efézus 2:20-22)
   Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut! (Ézsaiás 28:16)
   A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsoltárok 118:22-23)
   „Nos hát – kérdezte erre Jézus –, sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő lett a szeglet fejévé, melyet az építők a próbán elvetettek. Az Úrtól származott ez, bár a mi szemünkben csodálatos. (Máté 21:42)
   Hát nem olvastátok ezt az írást: Az a kő, melyet az építők a próbán elvetettek, lett a szegletkő? Az Úrtól indult ez ki. Szemünk előtt mégis csodálatos!” (Márk 12:10-11)
    „Mi van efelől megírva? Amely követ az építők a próbán elvetet-tek, az lett a szegletnek fejévé. Össze fog zúzódni mindenki, aki arra a kőre esik, azt pedig, akire az esik rá, szét fogja morzsolni.”(Lukács 20:17-18)
   Ő az a kő, akit ti, az építők megvetettetek, ki mégis a szeglet fejévé lett. Nincs senki másban menekülés! Nevet sem adtak mást az ég alá emberek közé, melyben a menekülést keresnünk kell.” (ApCsel 4:11-12)
   Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, akit emberek a próbán elvetettek ugyan, de aki Istennél kiválasztott, megbecsült. Ti is, mint élő kövek épüljetek szellemi házzá, szent papsággá, hogy olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel, melyeket Isten a Krisztus Jézuson át szívesen fogad. Hiszen az írás is ezt tartalmazza: „Íme, kiválasztott követ, megbecsült szegletkövet helyezek el Sionban, aki hisz benne, meg nem szégyenül.” Tiétek a tisztesség, a hívőké, az engedetleneknek (a nem hívőknek) ellenben a kő jut, melyet az építők a próbán elvetettek, de amely szegletkővé lett, ütközés kövévé, botlás sziklájává. Engedetlenségükben beleütköznek az igébe, mire rendeltetett is. Ti ellenben választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy annak erényeit hirdessétek, aki titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára elhívott. (1Péter 2:4-9)
   Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. (2Mózes 19:5-6) 
   És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem utál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. (3Mózes 26:11-12)
   Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amiképp Isten megmondotta: „Bennük fogok lakni, s majd közöttük járok: Istenükké leszek, s ők népemmé lesznek. (2Korintus 6:16)
   Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán. (Ámósz 9:11)
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz