Kétes bírák - mondom

Tartalomhoz ugrás

Kétes bírák

Témák
KÉTES BÍRÁK

   Dávidnak szembesülnie kellett azzal, hogy az ország felkent királya rossz szellemek befolyása alá került, és az életére tör. Maga Saul, és a környezete is  megértette, hogy Isten Szelleme Dáviddal van, míg a királyt elhagyta, ennek ellenére körömszakadtáig ragaszkodott a hatalomhoz, és két alkalommal  saját kézzel próbálta eltenni a konkurenciát az útból. "És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett." (Sámuel 16:14) "És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék." (1Sámuel 18:12 ) Évekkel később, sok üldöztetés, nyomorúság után Dávid kezébe kerül Saul élete, de nem akar gyilkossá válni. Bár kezét nem emelte fel az Úrnak felkentje ellen,  szava messzire hallatszik, bosszúért kiált, Isten ítéletéért. "Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged a kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje õ. Azért atyám! nézd, ugyan nézd felsõ ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felsõ ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt.
   Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. A mint a régi példabeszéd mondja:  A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened. Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát? Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; õ forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedbõl." (1Sámuel 24:10-16Teljességgel méltánytalannak, jogtalannak, és elfogadhatatlannak tartja Saul viselkedését, és egy példabeszéden keresztül finoman, de érthetően gonosznak nevezi.

   ...némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni. És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem. Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. (Luk 13:31-33) Úgy tűnik Jézus is elég udvariatlan volt azzal a királlyal szemben, aki kivégeztette az unokatestvérét, és igen sértő módon rókának nevezte. Nem volt 
megilletődve akkor sem, amikor a vele szemben álló teológusokkal, farizeusokkal, sadduceusokkal vitázott Hangosan hirdette követőinek, hogy a  Mózes székében ülők parancsait tegyék meg, de ne tartsák példának a vezetőik életét. "Mondván: az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:  Annak okáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az õ cselekedeteik szerint ne cselekedjetek.  Mert ők mondják, de nem cselekszik." (Máté 23:2-3)

   Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, kik õ mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon. Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És  te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek? Az ott állók pedig mondának: Az Istennek főpapját  szidalmazod-é? Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy fõpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd! (ACS 23:1-5) Mivel Pál nem ismerte a személyt, aki vele szemben űlt a Mózes székében, így amikor itélet nélkül megverettette, akkor képmutatónak nevezte, és Isten büntetését kíérte rá. Mitán megtudta, hogy ki az illető,  finomította a szavát, de fenntartotta a lényegi részt, miszerint ártatlanul ütötték meg Két év múltán az őt perelő honfitársanak sem engedett egy lépést sem. Ragaszkodott ahhoz, aki elhívta őt, és amikor észrevette a rést a vádlói között,  akkor azt kihasználva a helyzetet szakadást vitt közéjük azzal, hogy ő maga is farizesus, farizeusnak a fia. (ApCsel23:6-7) Végül a császárra apellál (fellebbez) azaz, kivonja magát az egyházi eljárás alól. Nagyon tanulságos a történetben, hogy volt lehetősége a birodalom teljhatalmú urlkodója elé járulni itéletért, mint minden római polgárnak. Jézus ugyanígy emelte fel szavát az ítélet nélküli testi büntetés ellen. Hangsúlyozom nem az itélet ellen tiltakozott! "Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak?
Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem." (Ján 18:22-23)

   Merészel valaki közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok elõtt törvénykezni, és nem a szentek elõtt? Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? Azért ha életszükségre való dolgok felõl van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az õ atyjafiai között? Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? (1Korintus 6:7) Valóban szégyen, de a gyülekezetekben alig találni olyan személyeket, akik ítéletet tesznek atyafiak között, elfelejtve azt, hogy Mózestől kezdve a bírákon át, Izrael minden vezetője, de még a példázatban említett hamis bíra is megtette kötelességét. Ítéletet hozni peres ügyekben minden közösségen belül meg kell tennie valakinek. Mózes naphoszat hallgatta a nép dolgait, mígnem apósa tanácsára .arra alkalmas férfiakat állított be.
"S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit õ a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért ülsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig?
És monda Mózes az õ ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit. Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel. Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad. Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell. És szemelj ki magad az egész nép közűl derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyûlölik a haszonlesést és tedd közöttük előljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elõdbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben. És hallgata Mózes az õ ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala." (2Mózes 18:14)


Vissza a tartalomhoz