elmondom - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

A gonoszok imája avagy a 109-es zsoltár

Közzétette Varsányi Ádám itt tévelygések · 21/6/2020 11:57:00
A gonoszok imája avagy a 109-es zsoltár

A minap olvastam a 109. zsoltárról egy érdekes tanulmányt és gondoltam utánajárok. Még mielőtt kifejteném a véleményem, nézzük meg a zsoltárt két részben, mivel pont két részre lehet osztani. A RÚF fordítást használnám.

Istenem, hozzád imádkozom, hallgass meg, ne maradj néma! Mert az istentelen gonoszok ellenem beszélnek, hazugsággal támadnak engem. Gyűlölködő szavakkal támadnak, ok nélkül vádolnak! Ellenségeim lettek, pedig szerettem őket és értük imádkoztam. Jóért rosszal fizettek, jóságomat gyűlölettel viszonozták. 1-5

Azt mondják rólam ellenségeim: „Állíts a fölébe bírónak egy gonoszt, még a védője is vádolja meg! Bírája ítélje bűnösnek, még imádsága is legyen hasztalan! Életét rövidítsd meg, és tisztségét más foglalja el! Gyermekei legyenek árvák és felesége jusson özvegységre! Vándor koldussá váljanak gyermekei, még házuk romjai közül is űzzék ki őket! Hitelezők hordják szét vagyonát, idegenek kapják meg minden tulajdonát! Ne akadjon senki, aki segít rajta, árváit senki meg ne szánja! Pusztuljanak ki utódai és a következő nemzedék a nevét is felejtse el! Emlékezzen az Örökkévaló őseinek bűneire és ne bocsássa meg anyjának vétkeit! Bűneik mindig legyenek az Örökkévaló előtt! Még emlékét is törölje el, mert nem akart senkin könyörülni; egyre csak üldözte a szegény nyomorultat, hogy megölje a megtört szívűeket! Szeretett másokat átkozni, ezért átkai szálljanak a saját fejére! Nem akart másokat megáldani, ezért maradjon tőle távol az áldás! Átokba öltözött, és úgy itta azt, mint a vizet. Hát járja át testét az átok, mint olaj a csontokat; borítsa be, mint köpenye; vegye körül, mint öve!” 6-19

Kik azok, akik azt kérik Istentől, hogy a célszemély élete rövidüljön meg, gyermekeit üldözzék és vagyonát hordják szét az idegenek? A válasz: Dávid gyűlölői, akik ebben az imában még hazudtak is róla. Számomra döbbenetes az a felismerés, hogy egy jotta, vessző, egy idézőjel hogyan meg tudja változtatni a dolgok értelmét. 

Amikor régebben olvastam ezt a zsoltárt és használtam ellenségeimre, azt hittem, hogy az istentelen gonoszok „imája” csak a hatodik versszakra érvényes és onnantól Dávid jól megátkozza az ellenségeit. Mivel sokan így látják, ezért érzik sokan jogosultnak magukat arra, hogy ilyen átkokat mondjanak arra, akivel konfliktusban vannak, hiszen a nagy felkent, az Istennek a választottja és barátja is ilyen imákkal súlytotta ellenségeit. Csakhogy a gyűlölködők imája a 19. versszakig tart. Ezeket nem Dávid imádkozza, hanem az őt rágalmazó „istentelen gonoszok”, ahogy Dávid állítja. Ami még döbbenet, hogy Németh Sándor a Hit Rádióban a gonoszok imáját imádkozta Bartus Lászlóra.

Nézzük meg azt is, hogy Dávid hogyan reagál ezekre a hazugságokkal és rágalmakkal átitatott átkozódásokra, mivel így lesz teljes képünk erről a zsoltárról:

De én azt mondom: Ez legyen jutalma ellenségeimnek, így bánjon az Örökkévaló azokkal, akik vádolnak engem, és életemre törnek! Te, Örökkévaló Istenem, bánj velem úgy, hogy nevednek dicsőséget szerezz, szabadíts meg, mert hűséges szereteted olyan jó! Mint nyomorult koldus olyan vagyok, szívem is összetört. Mint a megnyúlt árnyék este úgy járok-kelek, s úgy tűnök el. Mint a sáskát elsöprik, úgy engem is. Térdeim remegnek a szomjúságtól, testem is egyre soványabb. Kigúnyolnak, akik csak látnak; fejüket csóválják, ha rám néznek. Segíts meg, Örökkévaló Istenem, szabadíts meg hűséges szereteteddel! Hadd lássa mindenki, hogy te mentettél meg; hadd tudják meg, hogy hatalmad segített! Ha ők átkoznak engem, fordítsad azt áldásra, Örökkévaló! Ha ellenem támadnak, alázd meg őket; én pedig a te szolgád, hadd örüljek! Ellenségeimet borítsa szégyen és gyalázat legyen az ő köpenyük! Hangosan dicsérem az Örökkévalót, hálát adok neki a sokaság előtt, mert az Örökkévaló a szegény mellé áll, és igazságot szolgáltat neki. 20-31

Ahogy én látom, Dávid a rágalmazók „önvédelmi zsoltárától” kissé lábtörlő állapotba került. Akármilyen nagy ember is volt, mégsem a felkenetésre vagy arra apellál, hogy ő mekkora szolgája Istennek, hanem csakis az Örökkévaló hűséges szeretete az, ami megszabadítja gyülölőitől, és felemeli egy jobb állapotba. Ez számomra példaértékű; ugyanerre apellálok én is és ez lesz az én „önvédelmi” imám is.



Törvény nélküli kegyelem?

Közzétette Charles Finney itt Akinek füle van, hallja meg! · 23/4/2019 21:31:00
Tags: TÖRVÉNY
„A törvény feladata mindig is az, hogy utat készítsen a kegyelem számára. Ha azonban az emberek tájékoztatásánál ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor majdnem biztos, hogy az hamis reménységhez és a kereszténység alapelveinek hamis bemutatásához vezet, ezzel együtt ahhoz, hogy hamis megtérőkkel töltjük meg a gyülekezetet”
„Az idő ezt igazolni fogja”
(Charles Finney)

„Mindez a törvény haszna és szerepe iránti mélységes tudatlanságból ered, amely azt bizonyítja, hogy akik ezt teszik, azok sem Krisztust nem ismerik, sem pedig az élő hitet, de legalábbis csecsemők Krisztusban és képzetlenek az igazság beszédében”
(John Wesley)

„A sátán, minden megtévesztés istene naponta alapít új szektákat. A legutóbbi, melyről sohase gondoltam volna, hogy felütheti a fejét, azt tanítja, hogy az egyházat meg kellene szabadítani a tízparancsolattól, és hogy az embert nem kell megijeszteni a törvénnyel, hanem Krisztus kegyelmét hirdetve kell nyájasan a lelkére beszélni”
(Luther Márton)

„Nem fogják elfogadni a kegyelmet mindaddig, amíg nem reszketnek az igaz és szent Törvény előtt”
(Charles Spurgeon)

Ez az oka annak, hogy annyi »elhamarkodott megtérő« van”. Ez az, amelyik egy csapásra kikel, majd eltűnik, mert a köves talaját nem szántották föl. A törvény nem juttatta őket bűntudatra. Ők a „kövesföld-hallgatók”, más szóval a „hamis megtérők”.
(George Whitfield)




ajándékokat és pénzt fogadjon el?

Közzétette Apollonius itt Akinek füle van, hallja meg! · 18/4/2019 20:54:00
Tags: TIZED
Efézusi Apollonius (200-210)

"De ki ez az új tanító? A munkái és tanítása elárulja őt. Ez az, aki a házasság feloldását tanította, aki lelkükre kötötte a böjtöt, aki Perugát, Tymiuszt, Jeruzsálemet és Frígia kis városait hívta, mert tizedeket kívánt szedni a mindenfelé élő emberektől, aki adóbehajtókat állított fel, akik ravaszul kieszelték, hogy ajándékokat vegyenek el 'önként való' felajánlásoknak nevezve, aki fizetéseket biztosít azoknak, akik széles körben terjesztik a tanításait, hogy a mohóság útján a doktrína tanítása uralkodhasson.

[...]

Közzé tesszük nektek, hogy ezek az első prófétanők, amint betöltötte őket a 'szellem', elhagyták férjeiket. Milyen hamissággal voltak tehát vétkesek azzal, hogy Priszkát szűznek nevezték!

Nem gondoljátok, hogy az összes Írás megtiltja a prófétának, hogy ajándékokat és pénzt fogadjon el?

De ne időzzünk tovább ezeken a dolgokon, beszéljen [inkább] nekünk a prófétanő Alexanderről, aki mártírnak hívja magát, akivel együtt díszlakomáznak, akit magát is sokan tisztelnek (hódolnak), akinek rablásairól és egyéb merész tetteiről, amikért meg is büntették, nem szükséges beszélnünk, hiszen [most is] őrizet alatt van. Melyikőjük* bocsátja meg a másik bűneit? A próféta a mártír rablásait, vagy a mártír a próféta pénzsóvárságát? Mert amíg az Úr azt mondta: "Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se két ruhát" - ezek az emberek, szöges ellentétben ezzel, megszegték a parancsot ezen tiltott dolgok megszerzése által. Mert be fogjuk mutatni, hogy azok, akiket közöttük prófétáknak és mártíroknak hívnak, nem csak a gazdagoktól szereztek pénzt, hanem a szegényektől, árváktól és özvegyektől is.

[...]

Az is illő, hogy egy próféta összes gyümölcse meg legyen vizsgálva. Mondjátok el nekem: Egy próféta festi-e a haját? Használ-e egy próféta festéket a szemén? Vajon egy próféta a ruhák szeretője-e? Egy próféta játszik-e játékasztaloknál és kockával? Vajon adja-e pénzét kölcsön egy próféta kamatra? Vallják hát meg ők, hogy ezek megengedhetőek-e, avagy sem. Mert én az én részemről be fogom bizonyítani, hogy ezek a dolgok előfordultak közöttük."



A pásztor

Közzétette Fegyver Zoltán itt Gyülekezetet · 12/3/2019 19:55:00
Tags: Bagolymondja
A Pásztor

   Valami szokatlan izgalom ült az istentiszteletre egybegyűlt tömegen. Rég nem látott, szeretett Pásztoruk tegnap érkezett haza jól megérdemelt, négyhetes tengerparti nyaralásából. A nyáj bizonyos volt benne: vezetőjük felfrissülten, megújulva áll ma eléjük, mindannyiuk épülésére, értük szolgálva, szeretettel, alázattal, amire el is hívattatott.

A felfokozott várakozásban észre sem vették, hogy a Pásztor időközben elfoglalta helyét, és ott állt, mint egy égi jelenés. Hihetetlennek tűnt számukra, hogy bárki ilyen nesztelenül és észrevétlenül eléjük juthasson. Néhányan már tudni vélték, izgalommal sugdosták egymásnak a sorok között, hogy csoda történt: a Pásztor csodát tett!

- Rég nem láttalak titeket, – szólt a Pásztor, és a tömeg szeretettel mosolygott vissza Rá – meg kell mondjam, távollétemben igen nyugtalanító híreket kaptam felőletek. Nem vagyok elégedett. Alig teszem ki a lábam, nem felügyellek titeket néhány napig, és azonnal úgy kezdtek viselkedni, mint valami szedett-vedett csürhe?
- Megbíztam bennetek. Azt hittem, elég érettek vagytok ahhoz, hogy magatokra hagyjalak titeket egy kis időre. Belátom, súlyosan tévedtem.

A nyáj mélységesen elszomorodott, néhányan lehajtották a fejüket és a földet nézték.
- Szerencsére kipihentem magam, így újult erővel tudok hozzálátni, hogy helyreállítsam, amit elrontottatok.
A nyáj kissé megkönnyebbült és fellélegzett. Néhányan halkan éljeneztek is, de többségük még mindig rendkívül szomorú volt. Nem tudták elképzelni, mit ronthattak el ennyire.
- Ne csüggedjetek! – kiáltott a Pásztor – A végén még depressziós leszek tőletek. Örvendezzetek!
Erre mindenki örvendezni kezdett.
- Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép! – szólt erélyesen. Amint látom, két fő problémátok van, mellyel meg kell küzdenetek...

Mindenki figyelmesen várta a mennyei üzenetet. A Pásztor elégedetten nyugtázta szónoki sikerét és tekintélyét. Megsimogatta hasát, melyet még nem olyan régen mindenféle ínyencséggel töltött meg az ebéd során olyannyira, hogy kissé rosszul is lett. Szerencsére egy kevés szódabikarbóna segített kiszolgáltatott állapotán, és elhárította az ördög alattomos támadását.

- A két fő problémátok... – eszébe jutott, milyen jó volt úszni a tengerben, majd kifeküdni a napra, és pihenni egész nap – a két fő problémátok a mértéktelenség és az önjutalmazás bűne.
A nyáj elszégyellte magát és csüggedten sóhajtott.
- Nem tudtok mértéket tartani. Telezabáljátok magatokat, aztán rosszul lesztek. Mi ennek az értelme? Ne feledjétek: a test kívánsága, a szem kívánsága, az élet kérkedése e világhoz tartozik. Múlandó, hiábavaló, értéktelen dolgok.
Itt abbahagyta, mert ismét megszédült kissé az elfogyasztott ebéd hatására, de hamar összeszedte magát, és erőteljesen kiáltotta:
- Ne legyetek mértéktelenek!
Elérkezettnek látta az időt, hogy rátérjen prédikációja következő fejezetére:

- A másik bűn, amit említettem, az önjutalmazás. Ez egy rendkívül súlyos dolog. Úgy gondolod: elfáradtál, kimerültél, és így már megteheted azt, hogy kényezteted magad, s nem Istentől várod a felfrissülést? Testi örömökben, ételekben, nyaralásban keresed a boldogságodat?
Ekkor már mindenki mélyen lehajtott fejjel ült. Bűneik terhe elviselhetetlenül nyomta vállukat, tekintetüket sem merték felemelni. Valaki alig hallhatóan felzokogott: - Ó Istenem, miért is ettem meg azt a fél tábla csokoládét!
- Térjetek meg, – kiáltott a Pásztor keményen – térjetek meg bűnös útjaitokról!

Széttekintett a zilált tömegen. Csendben elvonult, belépett irodájába. Vágyódva gondolt vissza ismét a tengerpartra, az ott elköltött fenséges vacsorákra. Könnyek öntötték el a szemét, amikor eszébe jutott egy ízletes, ropogósra sült borjúcomb.
A teremben eközben a magára hagyott nyáj megtört szívvel siratta Isten előtt súlyos bűneit...

(Fegyver Zoltán)



Naggyá lenni

Közzétette William MacDonald itt Akinek füle van, hallja meg! · 23/1/2019 19:15:00
Tags: LEGKISEBB
       ,És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek!" Jeremiás 45,5
   Még az Úrért való munkának is van egy igen alattomos kísértése: ,,Naggyá lenni" - nevünket az újságban látni vagy a rádióban hallani. Ez igen veszélyes csapda. Megfosztja Krisztust a dicsőségtől, minket pedig a békességtől és az örömtől.
    C. H. Mackintosh mondotta: ,,Mindig rendkívül nagy veszélyt jelent, ha egy ember vagy a műve ismertté lesz. Bizonyos lehet benne, hogy a Sátán elérte célját, ha a figyelem bárkire vagy bármire irányul, és nem az Úr Jézusra magára. Talán a munkát a legegyszerűbben kezdték, de ha nem volt a munkásban szent éberség és lelkület, s ő, vagy munkája gyümölcse fölkeltette az általános érdeklődést, akkor könnyen az ördög csapdájába esik. A Sátán állandó célja, hogy az Úr Jézust megfossza dicsőségétől. És ha ezt a célját valamilyen, látszólag keresztyén munka által éri el, akkor - átmenetileg - még nagyobb győzelmet aratott." Jól fejezte ki ezt Denney (James 1856-1917, skót teológus) is: ,,Senki se állíthatja egyidejűleg, hogy ő maga nagy, és hogy Krisztus dicsőséges."
   Önmagunkat fosztjuk így ki. Valaki egyszer azt mondta: ,,Nem ismertem meg addig az igazi békességet és valóságos örömöt az Úr szolgálatában, amíg már nem akartam nagy lenni."
Ha arra törekszünk, hogy naggyá legyünk, ezzel a Sátán támadásainak óriási céltáblájává tesszük magunkat. Ismert személyiség bukása sokkal nagyobb szégyent hoz Krisztus ügyére. Keresztelő János minduntalan elutasította magától a nagyságnak még a gondolatát is. Jeligéje ez volt: ,,Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem" (Jn 3,30).
Mi is üljünk le a legalsó helyre, míg az Úr maga nem hív, hogy üljünk följebb. Mindnyájunk számára ajánlatos az alábbi imádság: ,,Hadd legyek én kicsiny és ismeretlen, akit csak egyedül Krisztus szeret és értékel."
William MacDonald



IGAZI HIT

Közzétette Tozer itt Go for it! · 20/1/2019 19:09:00
Tags: HIT
 Az igazi hit odaszánást feltételez
    Sok keresztyén számára Krisztus nem több, mint egy gondolat, legjobb esetben egy ideál, de semmi képpen nem egy élő valóság. Gyakorló hívők milliói úgy beszélnek Krisztusról mintha reális lenne az életükben, ugyanakkor úgy viselkednek, mintha nem is létezne. A valódi állapotunk mindig abban fedezhető fel ahogy cselekszünk, és nem abban, ahogy beszélünk.

    Ha a hitünket odaszánás követi, azzal bizonyíthatjuk leginkább a valódiságát. A nem valódi hit jellemzője, hogy nem rendelkezhet a hitvallóval. Egyeseket közülünk mélyen sokkolna, hogyha hirtelen szemtől-szembe találnánk magunkat a hitelveinkkel, és ráadásul valaki arra kényszerítene bennünket, hogy a gyakorlati élet tüzében próbáljuk ki őket.

   Sokan közülünk gyakorlottá váltunk abban, hogy miként kell az életünkben úgy helyet adni a keresztyén igazságoknak, hogy azok gyakorlati jelentősége mégse hozzon kínos helyzetbe. Úgy alakítjuk a dolgainkat, hogy elég jól meglegyünk a mennyei segítség nélkül is, miközben látszólag igényeljük azt. Dicsekszünk az Úrral, miközben gondosan figyelünk arra, hogy ne kerüljünk Istentől függő helyzetbe. „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” Jeremiás 17: 9.

   A hamis hit mindig igyekszik biztosítani egy kiútat arra az esetre, ha netán Isten cserben hagyna. Az igazi hit csak egyetlen utat ismer, és örömmel hagyja magát megfosztani mindenféle másod-utaktól és szükségmegoldásoktól. Az igazi hit gondolkodása egyszerű– vagy Isten, vagy a teljes összeomlás. Isten azonban Ádám óta egyetlen benne bízó embert sem hagyott cserben.

   A hamis hitű ember örökké harcolni fog a hitvallásáért, ugyanakkor tudatosan kerüli az olyan kínos helyzeteket, amikor a saját jövője függne a hite valódiságától. Mindig gondoskodik sajátmaga számára egy menekülési útvonalról, hogy amikor „a tető beszakad”, lehessen valahogy kimenekedni.
Manapság nagy szükségünk van keresztyénekre, akik olyan elszántan bíznak Istenben most is, mint amilyen elszánt bizalomra lesz szükségük életük utolsó napján. Mindannyiunk életében eljön az idő, amikor semmink se marad, csak Isten. Egészség és vagyon és barátok és búvóhelyek mind eltöröltetnek... és csak Isten marad nekünk. A hamis hitű ember számára ez egy félelmetes gondolat, de a valódi hittel rendelkező ember számára ez a lehető leg vígasztalóbb gondolat.
    Valóban tragédia lenne megérkezni arra a helyre, ahol csak Isten maradt nekünk, és ott rádöbbenni, hogy földi vándorlásunk folyamán soha nem bíztunk Istenben igazán. Talán jobb lenne megkérni Istent most, hogy távolítson el tőlünk minden hamis bizalmat, szabadítsa meg a szívünket mindenféle titkos búvóhelytől, és vigyen ki minket nyílt helyre, ahol önmagunk számára is felfedezhetjük, hogy tulajdonképpen bízunk-e őbenne, vagy nem. Ez kemény kúra a bajainkra, de ugyanakkor hatékony. Ennél gyengébb gyógymód nem célravezető. Az időnk pedig rohamosan fogy.

A. W. Tozer



ALÁZAT

Közzétette Jonathan Edwards itt Go for it! · 2/1/2019 14:09:00
Tags: Alázatos
"„A lelki gőg gyakran szokatlan külső megjelenésre készteti az embereket, hogy különös beszédmódot, szókincset használjanak, hogy hangjuk, ábrázatuk és viselkedésük eltérő legyen.

De a kiváltképpen alázatos ember, habár erősen ragaszkodik hivatásához, bármennyire is különc, hiszen egyedül halad a menny felé vezető úton, még akkor is, ha az egész világ megfeledkezik róla, nem élvezi a különcséget önmagáért. Nem kívánja, hogy megkülönböztetett személynek tekintsék és tartsák, sem hogy többre becsüljék másoknál, megvetve a többiek társaságát és a hozzájuk való hasonlóságot. Épp ellenkezőleg: mindenkinek mindenné kíván lenni; kíván engedni és alkalmazkodni mások tetszését keresve, minden dologban, kivéve a bűnt.” 
(Jonathan Edwards)



Új Kereszt

Közzétette Tozer itt Akinek füle van, hallja meg! · 16/12/2018 18:55:00
Tags: ÚjKereszt
    Az új kereszt bejelentés nélkül és észrevétlenül jelent meg a népszerű evangelikál körökben. Hasonlít a régi kereszthez, mégis más. A hasonlóságok felszínesek, a különbségek viszont alapvetőek.

    Az új keresztből, új keresztyén életfilozófia alakult ki, az új életfilozófiából pedig, új evangélizációs módszerek, új típusú összejövetelek és új fajta igehirdetés következett. Az új evangélizáció ugyanazt a nyelvezetet használja, mint a régi, de a tartalma nem azonos a régivel, és a hangsúlyai is másak, mint azelőtt.

   A régi kereszt soha nem lépkedett együtt a világgal, sőt Ádám büszke testének az út végét jelentette, mert hatályba léptette a Sínai törvényben foglalt ítéleteket. Az új kereszt azonban nem áll szemben az emberrel, sőt, barátságos haver lett, aki ha jól értelmezzük, óceánnyi mennyiségű tiszta szórakozást, és ártatlan élvezeteket nyújt. Ádám életét semmiben sem gátolja az új kereszt.
    Élete motivációi maradhatnak változatlanok: továbbra is az élvezeteknek hódol, csak most már nem trágár dalokat énekel, hanem kórus műveket, és ezen túl csak vallásos filmeket néz esténként és nem iszik töményet. A hangsúly továbbra is az élvezeteken van, noha erkölcsi és intellektuális szempontból itt már sokkal kifinomultabb szórakozásról van szó.

   Az új kereszt, új és teljesen más evangélizációs megközelítésre bátorít. Az evangélizátor nem követeli a régi élet megtagadását, az új élet befogadása előtt. Nem kontrasztokat, hanem hasonlóságokat prédikál. A publikum figyelmét azzal ragadja meg, hogy kellemetlen követelésektől mentes keresztyénséget hirdet, amely olyan dolgokat kínál, mint a világ, csupán magasabb szinten. Akár mi is legyen a féktelen világ éppen divatban lévő kívánsága, az evangélizátor ékesen bizonyítja, hogy az evangélium ugyanazt kínálja, azzal a különbséggel, hogy a vallásos termék jobb.

    Az új kereszt nem okoz sérülést a bűnösnek, csak átirányítja. Ráállítja egy tisztább és vidámabb életútra, és egyúttal megmenti az önbecsülését is. A magabiztosnak azt mondja: Légy magabiztos Krisztusban! Az egoistának azt mondja: Dicsekedj az Úrban! A kalandvágyónak azt mondja: Jöjj és tapasztald meg a közösséghez tartozás igazi kalandját! A keresztyén üzenet a legfrissebb divat irányába ferdült, hogy elfogadhatóvá váljon a nagyközönség előtt.
    Az effajta gondolkodás hátterében meghúzódó filozófia meglehet, hogy őszinte, azonban az őszintesége nem menti fel a hamis volta alól. Azért hamis mert vak. Teljesen elveszíti szeme elől a kereszt lényegét.
A régi kereszt a halál szimbóluma. Az emberi élet durva és kegyetlen végét hirdeti. A római időkben ha valaki felvette a keresztjét, előtte végleg elbúcsúzott a barátaitól. Tudta ugyanis, hogy nem jön vissza. A kereszt nem kötött kompromisszumot, nem változtatott semmit, nem kímélt semmit. Teljesen megölte az embert, tökéletesen és alaposan. Nem próbált meg jóba lenni az áldozatával. Kegyetlenül és keményen lesújtott, és amikor a munkáját befejezte, az ember nem létezett többé.
Az ádámi faj halálos ítélet alatt van. Nincs haladék és nincs szabadulás. Isten nem hagyhatja jóvá a bűn egyetlen egy gyümölcsét sem, bármennyire ártatlannak vagy szépnek is tűnjön az emberek szemében. Isten úgy menti meg az egyént, hogy előbb megöli, és aztán feltámasztja egy új életre.
    Az a fajta evangélizáció amely barátságos párhuzamokat von az Isten- és az ember útjai között, a biblia szerint hamis, és a hallgatók lelkével kegyetlenkedik. A krisztusi hit nem párhuzamosan halad a világgal, hanem keresztülmetszi a világot. Amikor Krisztushoz jövünk az életünket nem felsegítjük egy magasabb szintre, hanem ott hagyjuk a keresztnél. A gabonamagnak a földbe kell esnie, és el kell halnia.
Mi, akik az evangéliumot prédikáljuk, ne úgy gondolkozzunk önmagunkról, mint valamiféle ügynökök, akiknek az a küldetése, hogy Krisztus és a világ közötti jó kapcsolatot ápolják. Nem az a küldetésünk, hogy Krisztust elfogadhatóvá tegyük az üzleti világban, a sajtóban, a sport világában és az oktatásban. Mi nem diplomaták vagyunk, hanem próféták és az üzenetünk nem kompromisszumkeresés hanem ultimátum.

    Isten életet kínál, de nem egy megjobbított régi életet. Az élet, amelyet ő kínál, halálból fakadó élet. Mielőtt valaki elnyeri, át kell mennie a halálon. Meg kell tagadnia önmagát és egyet kell értenie a vele szemben kimondott isteni ítélettel.
Mit jelent ez az egyén számára, az elítélt- de Krisztus Jézusban életet talált ember számára? Hogyan lehet ezt a teológiát lefordítani a valós életre? Egyszerűen! Meg kell térni és hinni kell. El kell hagyni a bűnt, és aztán önmagadat is. Ne takargass semmit, ne védekezz, ne mentegetőzz. Ne próbálj alkudozni az Istennel hanem, hajtsd le a fejed Isten búsult haragja előtt és ismerd el, hogy méltó vagy a halálra.
Ezt megtéve, egyszerű bizalommal szemléld a Feltámadottat, mert belőle fakad az élet, az újjászületés, a tisztulás és az erő. Az a kereszt mely véget vetett Jézus földi életének, most véget vet a bűnösnek. Az az erő mely feltámasztotta Krisztust a halálból, most feltámasztja a bűnöst is egy új életre együtt a Krisztussal.

Mindazoknak, akik kifogásolják- illetve az igazság egyfajta beszűkült, privát változataként látják- az eddig leírtakat, azt mondom: -Pál apostoltól egészen máig Isten ráhelyezte a pecsétjét erre az üzenetre. Akár ezekkel, akár más szavakkal fogalmazzuk meg az üzenetet, az életet és erőt hozó prédikációk alaptartalma évszázadokon át változatlanul ez volt. 
A kersztyén miszticizmus hívei, a reformátorok és az ébredési mozgalmak igehirdetői egyaránt erre helyezték a hangsúlyt, az Isten jóváhagyását pedig jelek, csodák és a Szent Lélek hatalmas megnyilvánulásai bizonyították.

Hogyan merészeljük felhígítani az igazságot mi, akik az erő hagyatékának az örökösei vagyunk? Honnan vesszük a bátorságot arra, hogy az eredeti tervrajz vonalait kitöröljük, a koponya hegyén bemutatott mintát módosítsuk? Isten őrizzen ettől!
Prédikáljuk hát a régi keresztet, és meg fogjuk tapasztalni a régi erőt!

A. W. Tozer 

Ez a cikk a The Alliance Witness-ben jelent meg először 1946-ban. Gyakorlatilag a világ minden angol nyelvű országában kiadták, és traktátusként is terjesztették évtizedeken át.



Kövess

Közzétette Kierkegaard itt Akinek füle van, hallja meg! · 16/12/2018 18:51:00
Tags: KÖVETŐ
    "A csodáló távol tartja magát attól, amit csodál. Elismeri Jézus erkölcsi nagyságát (még talán feltámadását és istenségét is), szépnek tartja a Jézus által felmutatott ideálokat, de „észre sem veszi, hogy csodálatának tárgya követelményt testesít meg vele szemben, hogy váljék olyanná, de legalábbis törekedjék olyanná válni, mint akit csodál.” Kierkegaard szerint „a csodáló nem óhajt áldozatokat hozni, bármiről is lemondani, földhözkötöttségét levetni, életét átalakítani, csodálatának tárgyához hasonulni, és életével kifejezni, amit csodál – viszont szavakban, kifejezésekben és fogadkozásokban kimeríthetetlen, ami a krisztushit fönségét és dicsőségét illeti”.

   A követő ezzel szemben arra törekszik, hogy „hasonlóvá váljék csodálata tárgyához”. A követő nem csak csodálja Jézus személyét, de Úrnak is tekinti őt, akinek engedelmesség jár. A követő odaadja magát Jézusnak, akit csodál, és annak megfelelően alakítja életét, ami Jézus kérése a számára. A követő nem pusztán szemlélő és imádó, hanem tanítvány is. Egy élet követője. A követő nem vonja ki magát Jézus személyének hatása alól. Bizonyos értelemben a csodáló sem, de az ő esetében a hatás inkább esztétikai jellegű, olyasmi, mint egy műalkotás élvezete esetében. A követő ezzel szemben felszólítást hall, és a felszólításra válaszol is. Felkel, és követi Mesterét."
Kierkegaard



Olcsó kegyelem

Közzétette Bonhoeffer itt Akinek füle van, hallja meg! · 16/12/2018 18:49:00
Tags: KEGYELEM
   Az olcsó kegyelem leértékelt árú kegyelmet jelent, leértékelt bűnbocsánatot, elherdált vigasztalást, elvesztegetett szentséget; olyan kegyelmet jelent az egyház kimeríthetetlen raktárából, amelyből könnyelmű kezekkel, megfontolás nélkül és korlátlanul osztogatnak kegyelmet, ár, költség nélkül. Hiszen éppen az a kegyelem lényege, hogy a számlát minden időre szólóan előre kiegyenlítették. A kifizetett számlára tekintettel minden ingyen kapható. Végtelenül magasak az előállítási költségek, ezért végtelenül nagy a felhasználás és tékozlás lehetősége is. Milyen is lenne a nem olcsó kegyelem?

Az olcsó kegyelem a tanításként, elvként, rendszerként megjelenő kegyelmet és általános igazságként megjelenő bűnbocsánatot jelenti, ahol a keresztyén isteneszmény jelenti Isten szeretetét. Aki helyesli, annak bűnei máris megbocsáttattak. E kegyelem-tan egyháza már így részese a kegyelemnek. Ebben az egyházban a világ olcsón elleplezheti bűneit, nem bánja meg azokat, és nem is óhajt igazán szabadulni tőlük. Az olcsó kegyelem ezért egyenlő Isten élő igéjének, Isten igéje megtestesülésének tagadásával.

Az olcsó kegyelem bűnbánat nélküli bűnbocsánat meghirdetését, gyülekezeti fegyelem nélküli keresztséget, bűnök megvallása nélküli úrvacsorát, személyes gyónás nélküli feloldozást jelent. Az olcsó kegyelem követés nélküli, kereszt nélküli kegyelem, az emberré lett Jézus Krisztus nélküli kegyelem.
A drága kegyelem a szántóföldbe elrejtett kincs, amelyért az ember elmegy és örömmel eladja mindenét, amije volt; a drágagyöngy, amelynek áráért a kereskedő minden vagyonát odaadja; Krisztus királyi uralma, amelynek kedvéért az ember maga kaparja ki a saját szemét, amely megbotránkoztatja; Jézus Krisztus hívása, amelyre a tanítvány elhagyja hálóját, és követi őt.

A drága kegyelem az evangélium (örömhír!), amelyet mindig újra kell keresni, ajándék, amelyért imádkozni, ajtó, amelyen kopogtatni kell.
Drága, mert követésre hív, kegyelem, mert Jézus Krisztus követésére hív; drága, mert az ember életébe kerül; kegyelem, mert csak így ajándékoz életet; drága, mert a bűnt elveti, kegyelem, mert a bűnöst megigazítja. Mindenekelőtt azért drága a kegyelem, mert Istennek került sokba, Istennek FIA életébe került; - "áron vétettetek meg" - és nekünk nem lehet olcsó, ami Istennek drága. Mindenekelőtt azért kegyelem, mert Istennek nem volt túl drága a Fia a mi életünkért, hanem odaadta értünk. A drága kegyelem - Isten emberré létele.

Bonhoeffer



Előzmények
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz