Keith Green - mondom

KEITH GREEN - Karácsonyi gyász

   Sohasem fogom elfelejteni a karácsony hihetetlen örömét és várakozás teli hangulatát. Házunkat fenyőillat járta át. A flitterek és a díszek színes fényárban úsztak. Barátok és rokonok jöttek látogatóba… mind jókedvűen mosolyogva… és valamennyien ajándékkal! Az évszak tele volt élettel, melegséggel és ajándékozással. Gyerekkorom legszebb emlékei ezek. A levegő odakinn friss volt és hideg. Benn pedig süteményillat áradt. Ha valaki arra kért volna, hogy fogalmazzon meg, akkor ez a Karácsony lett volna. Emlékszem, hogy egyszer elmentünk a városnak abba a részébe, ahol egy egész utca csillogott büszkén a karácsonyi díszekben. A környéken lakók több ezer dollárt költöttek arra, hogy kivilágítsák az udvarokon elhelyezett jeleneteket, amelyek havat, Mikulást, rénszarvasokat és jászolt ábrázoltak. sokat töprengtem azon, hogy érdeklődjem is utána… Voltak az iskolában karácsonyi színdarabok, amelyek arról szóltak, hogy Jézus születésének van valamiféle köze a karácsonyhoz, de fiatal gondolkodásomban ez sohasem volt igazán fontos. Csak annyit kívántam, hogy bárcsak egész évben karácsony lehetne, de Jézusnak ehhez semmi köze nem volt. Amikor 21 éves lettem találkoztam Jézussal, és azóta egész évben karácsony van… és mindenhez egyedül Jézusnak van köze!

A karácsony eredete

   Kr.u. 3. Században történt egy csodálatos dolog: a római császár, Konstantin, megtért. Ekkor már közel 300 éve imádkoztak a keresztények császáruk üdvözségéért. Senki sem hitt abban, hogy ez valaha is igaz lehet. Ezután azonban megszületett a királyi rendelet: a kereszténységet államvallássá kell tenni. Mindenkit arra kényszerítettek, hogy elfogadja Jézus Krisztust, mint Urát és egyetlen Istenét. Ezzel szembeszegülni kockázatosnak tűnt, így tehát-abban a hitben, hogy politikailag és társadalmilag is ez a legbiztonságosabb-a birodalomban szinte mindenki „hitet tett” az új vallás mellett. Ez természetesen nagy örömmel töltötte el Konstantint. Egy idő után azonban felszínre került egy probléma: Mit tegyenek a többi isteneikkel? Mi legyen a nagy ünnepekkel, különösen, a téli napforduló és tavaszi napéj-egyenlőség megünneplésével. Konstantin megtérése előtt az egész birodalomnak kötelező volt megtartani ezeket az ünnepeket az istenek és istennők tiszteletére. Mit tegyek most? Konstantin jól tudta, hogy az emberek bár külsőleg keresztények vallották magukat – arra semmiképpen sem készek, hogy feladják kedvelt ünnepeiket. Konstantin tehát egy „megtéretlen megtérőkkel” teli királyságot tartott kézében. Ahogy a nép nyugtalansága és elégedetlensége növekedett, a császár tudta, hogy valamit tennie kell, ezért kétségbeesésében elrendelte a két legfőbb ősi időpontjával. December 25-ére (évszázadokig a Szaturnália, az-az a Nap születésnapjaként ünnepelték) rendelte el Krisztus születésének megünneplését.

(Bár a történészek azt állítják, hogy Jézus valamikor október táján születhetett.) Ezen a napon különleges misét vagy vallásos szertartást rendeztek Jézus születésének tiszteletére. A tavaszi napéj-egyenlőség ősi ünnepét Jézus feltámadásának ünnepévé nyilvánította.(Az ünnep ősi jelentősége az volt, hogy termékenység istennőjét imádták - innen származik a „húsvéti nyuszi is”). A zúgolódó tömeg lecsillapodott, amikor látta, hogy újra megünnepelheti régi ünnepeit. Igaz, hogy most valahogy másként nevezték őket és valamilyen vallási ceremónián” is részt kellett venniük, de a lényeg az volt, hogy a dolgok megint visszatértek eredeti „kerékvágásukba”, és szokásos ünnepeiket újra folytathatták.

Szent Miklós

   Miklós (Micholas) története (akik később a Római Egyház szentté avatott) elég homályos és elnagyolt. Egy dolog azonban világosan kitűnik karakteréből: szerette a szegényeket és szükségben szenvedőket, és minden karácsonykor ajándékokat adott az özvegyeknek és árváknak. Mindenki szerette őt, különösen a gyereket. Így kezdődött el az ajándékozás hagyománya és gyakorlata. A népi fantázia Mikulásnak nevezte el, és az évszázadok során ő vált a világi karácsony központi alakjává. (Inkább csak amerikai és nyugat-európai kultúrában, ahol a fenyőfát és az ajándékokat a Mikulástól kapják a gyerekek, és nem a „Jézuskától” vagy angyaltól- a ford.) Egy olyan karácsony központi figurájává vált, amelyben az emberek személyenként átlagosan több mint 150 dollárt költenek el ajándékokra, csak az Egyesült Államokban!

A karácsony valódi jelentése

   Sok mindent hallottam már –különösen keresztényektől – a karácsony igazi jelentőségéről. Órákat, sőt napokat töltenek az üzletekben, azt, próbálva kitalálni. Hogy mit is vegyenek barátaiknak és rokonaiknak. Akiknek már amúgy is mindenük megvan… Ülnek a karácsonyfa körül és idegesen figyelik, amíg valaki kibontja az ajándékot, amit adtak neki és próbál meglepettnek játszani, látszani és elragadtatva felkiáltani, a szülők megtanítják gyermekeiknek azt, amit ártalmatlan gyerekmesének hívnak – a Télapó történetét és azt, hogy: „jó legyél, mert akkor sok ajándékot fog hozni neked.” Eközben pedig a világ tele van éhező, nélkülöző emberekkel, akik csöndben és láthatatlanul néznek be szobád ablakán egy darabka ennivalóért és ruháért könyörögve, amely talán megmenthetné őket a halálra fagyástól, választ várva nyomorúságukra, szenvedésükre és megaláztatásaikra. Amikor számba vesszük, hogy mennyi pénzt is költünk arra az ünnepre, amelynek legnagyobb üzenete az, hogy az Atya nekünk adta egyetlen Fiát, hogy eljöjjön, köztünk éljen és meghaljon értünk, akkor kiáltanunk kell a keresztyén emberek igazságtalansága ellen, hogy legyen, hogy odaszánjuk magunkat az Evangélium hirdetésének munkájára, szabadulást hirdetve a foglyoknak! Kenyeret adva nekik, és rámutatva az Élet kenyerére, aki betölti éhező lelkünket.

Néhány ajánlott alternatíva