Smith Wigglesworth - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Smith Wigglesworth

Mások gondolatai
Minden szép külső renddel történjék. (1Korintus 14:40)

   A Szellemnek minden tanítása a mi hasznunkra adatott. Ha a Szent Szellem egy gyülekezetben működésben van, és az adományok meg vannak, abból mindenkinek haszna van. Láttam olyat, hogy egy gyülekezetben szinte félelmetesen kiöntetett a Szent Szellem. – De hiába hittek az adományokban, a kijelentésekben, – az adományokat a Szent Szellem ereje nélkül használták. Figyelnünk kell a Szent Szellemre, hogy megmutassa nekünk, mikor és hogyan működnek az adományok, hogy soha sem a Szent Szellem ereje nélkül használjuk őket. Nem tudok rosszabbat mondani, mintha egy gyülekezetben valaki vakmerően a Szent Szellem ereje nélkül foglalkozik az adományokkal. Isten őrizzen meg minket ettől! Ha valakire kitöltetett a Szent Szellem, felismerheti a kegyelmi adományok jelenlétét, anélkül, hogy az illető tudatában lenne annak, hogy a birtokában van. Sok helyen voltam, hogy segítsek. Észrevettem, hogy a Szent Szellem kitöltetése által a gyülekezetben csodálatos dolgok történtek, a hivők között, ha Isten dicsősége leszállt. Mindenki, aki beteljesedett Istennel és az Ő Szellemével, minden pillanatban várhatja, hogy általa a kilenc adomány közül valamelyik működésbe lép, a nélkül is, hogy tudatában lenne azok birtokának. Némelykor habozom, mi lenne jobb: állandóan telítve lenni a Szent Szellemmel, jeleket és csodákat látni, anélkül, hogy tudatában lennénk, hogy adományunk van, vagy tudni, hogy adományunk van. Ha adományt kaptál a Szellemtől, és az áldott, tudd meg, hogy te soha – semmi körülmények között – sem tudod azt művelni anélkül, hogy Isten ereje rajtad lenne, amely az adományt „áthatóvá” teszi. Némelyek a „jövendőmondást” (prófétálást) a Szent Szellem érintése nélkül használják. Ezzel „operálnak”, ebben testileg ki vannak képezve, törést és rendellenességeket okoznak, szíveket törnek össze, és közösségeket zaklatnak fel. Ne keressük az adományokat, míg el nem határoztuk magunkat arra, hogy megmaradunk a Szent Szellemben. Csak a Szent Szellem erejében szabad valamit is kijelenteni. Az Úr fogja megengedni nekünk, hogy az Ő jelenlétében nagyon ittasak, de az emberek között meggondoltak legyünk. Szívesen látom, ha valaki olyan megittasult a Szellemtől, mint az a 120 ember volt pünkösdkor, de nem szívesen látom, ha nem a megfelelő helyen történik ugyanez. Nem csekély nehézséget okoz nekünk, ha valaki a gyülekezetben ittasan viselkedik, és olyan emberek vannak jelen, akik semmit sem tudnak az Igéről. Ha valaki ilyen esetben ittasan viselkedik, vagy megengeded magadnak, hogy megittasulj, ezzel az embereket elűzöd, akkor ők nem Istenre néznek, hanem terád és mindent kárhoztatnak, mert te nem helyes időben viselkedtél, és nem józanul. Pál apostol írja: „Ha ugyanis révületbe esünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van.” (2Kor 5,13) Kedvedre lehetsz vidám, sőt egy kissé tovább is mehetsz a vidámságban, még ugrálhatsz is, de a megfelelő időben. Sok minden helyénvaló, ha hitből van. Azonban sok minden bolondságnak látszik, ha olyan emberek előtt történik, akik nem járnak szellemben. Nagyon kell vigyáznunk, ha más, „avatatlanok” előtt fesztelenül viselkednünk, mikor lehetséges. Ha ilyen „szép órát” akarsz átélni, nézd meg, hogy milyen atmoszférában teszed, hogy mindenki ugyanolyan hangulatban van-e, – mert akkor igazán áldássá lesz. Míg igen jó, ha a Szellem legjobb adományaira törekedünk, el kell ismernünk, hogy a legfontosabb az, hogy a Szent Szellem erejével beteljesedjünk. Olyan emberekkel, akik beteltek Szent Szellemmel, sohasem lesznek nehézségeid, csak az olyanokkal, akik azt mondják, hogy adományaik vannak, holott semmi erő nincs bennük. Az Úr nem akarja, hogy hiányozzon valamilyen adomány, hanem azt szeretné látni, hogy bizonyos időben beteljesedjünk az adománnyal, éppen úgy, mint maga a Szent Szellem, aki által az adomány működik. Ahol csupán maga a dicsőségmondás a cél, minden erre vonatkozó adományra lehet kilátásunk. Istent dicsőíteni, több mint adományokat isteníteni. Minden adomány mellett szükségünk van Isten Szellemére, annál is inkább, mert kilátásunk lehet az egész háromságra: Különféle adományok – ugyanaz a Szellem, különböző szolgálatok – ugyanaz az Úr, különféle cselekvések – ugyanaz az Isten. Fel tudod fogni, mit jelent, ha maga a Szentháromság Isten maga jelenti ki magát teljes valóságában, a gyülekezetünkben? Nézd a lokomotívot, mikor megtelik gőzzel. Ha a lokomotív áll és egy kis gőzt kap, úgy látszik, mintha szét akarna robbanni. Néha így vannak a kedves szentek is. Kiabálni kezdenek, de nincs épülésre. Ha azonban a lokomotívot mozgásba hozzuk, akkor azt a célt szolgálja, amire készítették, vagyis hogy sok vagont húzzon. Csodálatos dolog telve lenni a Szent Szellem erejével, és Neki szolgálni, amennyiben általunk céljait és szándékait kivitelezi. Ajkainkról isteni kijelentések hangozhatnak el, szívünket megvidámítja, és a nyelvünket használja. Ez a Szent Szellem által bennünk levő erő, amely kifelé megnyilvánul. Jézus Krisztust dicsőítjük. Ha a hited Benne megelevenedik, felüdül, akkor belőled, a te bensődből élő víznek folyamai fognak folyni. A Szent Szellem általad, mint egy nagy folyam fog folyni, ezrek nyernek áldást, mert te odaadó csatorna vagy, melyen át a Szent Szellem ömleni tud. A legfontosabb, az egyetlen, ami számít, ami értékes az életünkben, ha figyeljünk, hogy állandóan telítve legyünk a Szent Szellemmel, mégpedig csordultig. Semmi sem esik oly’ rosszul az Úrnak, mintha ebben hanyagok vagyunk. Isten megparancsolta nekünk, hogy teljesedjünk be Szent Szellemmel, – és tudd meg, amennyiben ebben hanyag vagy, elveszíted Isten tervét magadra nézve. Az Úr azt szeretné látni, ha előre haladnánk, dicsőségről dicsőségre, hogy túlcsorduljon a kegyelem. Számunkra nem az a jó, ha gondolatainkkal állandóan a múltban járunk. Előre kell mennünk, sietve, magasabb fokra jutni, ahol Istennek merünk hinni. Ő kijelentette, hogy, miután a Szent Szellem száll reánk, erőt nyerünk. Hiszem, hogy van egy lavina, az Isten erejének árja, amit elérhetünk, ha látásunk van rá. Pál egyszer ezt írta: „Látásra és kijelentésre akarok jutni.” Isten olyan álláspontra juttatott minket, ahol elvárja tőlünk, hogy az Ő utolsó kijelentésének részesei legyünk, vagyis annak a dicsőséges ténynek: Krisztus mibennünk. Mit jelent ez igazság szerint? Csak akkor lehetünk teljesen részesei Krisztusnak, ha túláradón beteljesedünk Szent Szellemmel. Csak Isten Szellemével való beteljesedésünk, magasabb fokon való új kijelentések elfogadása óvhat meg minket attól, hogy visszaessünk régi természetes állapotunkba, amelytől már semmit nem nyerhetünk Annak oka, hogy miért hangsúlyozom a Szent Szellemmel való beteljesülés fontosságát, a következő: el akarlak vonni minden emberi tervtől és gondolattól, és bevinni az Úr Jézus Krisztus kijelentésének teljességébe. Nyugalmat akarsz? Ez Jézusban van. Meg akarod magad óvni mindentől, amit a Sátán ezekben az utolsó napokban követel napról napra, hogy Isten gyermekeit zavarja, és tévútra vezesse? Fogadd el és maradj állandóan a Szent Szellem teljességében, Ő majd kinyilvánítja előtted, hogy minden, amire szükséged van, Krisztusban, a mi Urunkban van. Különösen hangsúlyozom a Szellem szolgálatát és kijelentéseit, amelyek mindenkire nézve hasznosak. Amennyire átengeded magad az Úr Szellemének, annyira van hatalma az értelmeden, szíveden és hangodon. A Szent Szellemnek hatalma van arra, hogy Krisztusról levegye a leplet, és Róla képet adjon neked. Aztán használja a beszédedet, hogy Őt dicsőítsd, még pedig olyan módon, amit a Szellem ereje nélkül soha sem tettél volna meg. Sohase mondd, ha beteljesedtél Szent Szellemmel, hogy ezt vagy azt a különbséget tenned kell, mert ez a kötelességed. Ha az emberek azt mondják, hogy ezt vagy azt „kell” tenniük, tudom, hogy az nem Isten Szelleme, hanem a saját lelkük, ami hajtja őket, hogy haszontalan és jelentéktelen dolgokat tegyenek. Sokan megzavarják a gyülekezetet a kiabálásukkal. Ha neked feltétlenül kiáltoznod kell, keress magadnak egy pincét. A kiabálás nem építi a gyülekezetet. Hiszem, ha a Szent Szellem benned van, és a beszédre indít, ahogy Ő akarja, akkor az mindig épületes lesz. De ha a gyülekezet nem veszi át az áldást, ne rontsd el azzal, ahelyett, hogy elhallgatnál, saját lelked szerint folytatod. Ki az, aki elrontja az ima összejövetelt? Az, aki szellemben kezdi, és testben végzi. Semmi sem olyan kedves, mint az imádság, de elronthatunk egy ima összejövetelt, ha a saját lelked szerint folytatod, miután Isten Szelleme megszűnt téged inspirálni. Némelykor, ha hazamegyünk egy összejövetelről, azt mondjuk: „Ez bizony pompás prédikáció volt! De csak egy félórával előbb vége lett volna!” Tanuld meg, azonnal abbahagyni, ha a Szellem megszűnt szólni benned. A Szent Szellem buzgólkodik érted. Tested a Szent Szellem temploma és Ő a templomot nemcsak az ember dicsőségével, hanem Isten jelenlétével is betölti. Nincs szabadalmad, nincs jogod arra, hogy „így szól az Úr” – mondjad, és magad folytasd. Még egy másik oldalra is figyelmeznünk kell. Isten azt akarja, hogy a gyülekezet olyan szabad legyen, amennyire csak lehetséges. Neked nem szabad kezet emelned a Szellem munkájára, mert ez számodra nehézségeket okozhat. Késznek kell lenned, hogy az újonnan Szent Szellemmel kereszteltek a heteiteket egy kissé szabadjára engedd. Nem emlékszel, te nem kevésbé ugráltál az istrángon túl, mikor megkaptad a Szent Szellem teljességét? Most már te „józan” és meggondolt lettél. Szomorú dolog, némelyek annyira kijózanodtak, hogy nem állnak többé ott, ahol a beteljesedéskor álltak. Kérnünk kell Istent, hogy adjon nekünk bölcsességet, ne lépjünk közbe Isten ereje vagy a Szellem ellen, hogy elködösítsük azokat, ha a mi gyülekezetünkben jelenik meg. Ha azt akarod, hogy a közösséged élettel telve legyen, akkor a gyülekezetednek telve kell lenni kijelentéssel a Szent Szellem által. Ha nincs Istentől való kijelentés, senki se fog hozzánk jönni. Könyörögnünk kell Istenhez az Ő különös kegyelméért, hogy vissza ne essünk, amennyiben természetes álláspontra helyezkedve kezdjük vizsgálni a dolgokat. Ha egy prédikátor elvesztette a kenetét, őszinte bűnbánatot kell tartania, rendbe jönni Istennel, és visszaszerezni a kenetét. Ha valaki elvesztette a kenetet, ő nem használható. Ha beteljesedtél Isten kegyelmével, nem fogod a közösség tagjait semmiért okolni vagy bírálni, hanem mindenben bízni fogsz, ami történik. Olyan szíved lesz, amely mindent hisz; még ha előfordulnak „kikiáltások”, hinni fogod, hogy a Szent Szellem felügyel mindenre, és Ő vigyáz rá, hogy Jézust dicsőítsék és tiszteljék. Megnyilatkozzék a sóvárgó lelkeknek, akiknek az a vágyuk, hogy Őt még jobban megismerjék. Az Úr azt akarja, hogy mi okosak legyünk a jókhoz, félelmetesek a gonoszok ellen, és mentesek a rosszindulattól és az aggodalomtól. Jézushoz kell hasonlóvá lennünk, és hinnünk kell, hogy a Mindenható Isten minden felett őrködik. Halleluja! A Szent Szellem az Egyetlen, aki az Úr Jézus Krisztust felemeli, az Egyetlen, aki felvilágosít Róla, és az Ő fényéről, előtérbe hozza az Ő dicsőségét. Ha valaki beteljesedik Szent Szellemmel, lehetetlen, hogy a nyelvét féken tartsa. Tud valaki egy néma Szent Szellemmel beteljesedett emberről? Sem a Szentírásban, sem máshol nincs róla szó. Azért teljesedtünk be Szent Szellemmel, hogy dicsőítsük az Urat, őt magasztaljuk, – mert nem létezhet gyülekezet, ahol a szentek nem dicsőítik, magasztalják és imádják az Urat szellemben és a valóságban. Még más elővigyázatosságra is intenem kell, mert az által is előfordulhatnak hibák és fogyatékosságok, mert nem vesszük a tényeket észre, ti. hogy még mindig testben vagyunk. Ameddig élünk, a testünkre szükségünk van. De testünket a Szent Szellemnek kell használnia és felügyelni rá. A testünket oda kell állítanunk, mint élő, szent, Istennek tetsző áldozatot, ami a mi istentiszteletünk kell, hogy legyen. Testünknek minden tagja meg kell, hogy megszentelődjön, hogy Isten Szellemével harmonikusan együtt működhessen. Szemünknek meg kell szentelődnie. Attól a naptól kezdve, hogy a hunyorgatásról olvastam Salamon Példabeszédek Könyvében (6,13; 10,10), többé nem hunyorgattam. Azt szeretném, ha a szemeim annyira megszentelődnének, hogy az Úr mindenkor felhasználhatná azokat. Az Úr Szelleme a lelkünkbe részvétet ad, ami a szemeinkből is sugározni fog. Isten sohasem változtatja meg a dolgok menetét – ugyanis, először jön a természetes, azután a szellemi lép előtérbe. Például, ha imádkozni kezdesz, az első szó talán még természetes értelmű lesz, de a második talán már a Szellem erejéből való. Te kezded, és Isten fejezi be. Hasonlóképen van, ha valaki prófétálást mond a Szellem által. Magadban érzed a serkentést, a Szellem megmozdulását. Ekkor beszélni kezdesz, és a Szellem adja a kifejezést, vagyis azt, amit ismertetni akar. Ezrek voltak, akik a legcsodálatosabb áldásokat bírták, de nem részesülhettek benne, mert nem volt hitük „előjönni”, értelemmel kezdeni, bízva az Úrban, hogy Ő a természetfelettibe viszi őket. Ha elnyered a Szent Szellemet, Isten ajándékát kapod, amelyben mind megvannak a Szellem ajándékai. Pál inti Timóteust, hogy ébressze fel az adományt, amely benne van. Az út, ahogyan valaki az adományt éleszti, mely benne van, az, hogy hittel kezd és az Úr, a Szellem által adja, ami adott esetben szükséges. Biztos lehetsz benne, hogy nem fogsz addig kezdeni, mielőtt át nem adtad magad Istennek, és be nem teljesedtél Vele. Ha engedjük, hogy a félelem uralkodjék rajtunk, és nem engedjük át magunkat, akkor a Sátánnak szolgáltatjuk ki magunkat. Ő azt suttogja: „Ez mind csak tőled van!” Hazudik. Én ezt tanultam: Ha Isten Szelleme indít engem, nem vagyok többé határozatlan, hogy nyelveken szóljak. Beszélek és, Isten Szelleme adja nekem, amit mondanom kell, a prófétálást is. Úgy gondolom, ha átadom magam az Úrnak, isteni módon érzem magam érintve általa, a fő gondolatot a Szent Szellemtől kapom, és a gyülekezet megindul, – beindul hit által. Tegyük fel, elmész egy összejövetelre hitben és hiszed, hogy Isten ott találkozni fog veled. De talán éppen az evangélizátor nincs helyes harmóniában és összeköttetésben Istennel. A gyülekezet résztvevői nem kapják meg azt, amit Isten nekik adni szeretne. Az Úr tudja ezt. Tudja, hogy a gyermekei éhesek. Most mi történik? Valószínűleg a legkisebb „edényt” veszi, és erejét bele adja. Ha odaadja magát a Szellemnek, nyelveken szól, – az Úr kijelentéseket és próféciákat fog adni. Az Úr gyülekezetét táplálni kell, és az Úr ezt az eszközt fogja felhasználni, hogy gyermekeihez szóljon. A pünkösd népe nem elégedhet meg természetes, üzenetekkel. Ők már érintkezésben voltak, mennyei dolgokkal és csekélyebb dolgok nem elégíthetik ki őket. Megérzik, ha valami hiányzik a gyülekezetben, Istenre néznek, és Ő ellátja őket azzal, ami hiányzik. Ha beteljesedtünk Szent Szellemmel, sejtelmünk sincs róla, mivel bírunk. Annyira korlátozott az értelmünk, hogy fel sem tudjuk fogni. Az egyetlen módja a felismerésnek, hogy milyen erővel bírunk, a cselekvés, ha Isten Szellemének szolgálata és kijelentése általunk megnyilvánul. Azt hiszed, Péter és János tudták, mijük van, amikor felmentek a templomba, hogy imádkozzanak? Korlátozva volt az értelmük, hogy felbecsüljék, mit kaptak. Minél közelebb jutunk Istenhez, annál jobban tudatába kerülünk a szegénységünknek, és Ézsaiással együtt kiáltunk: „Méltatlan vagyok, tisztátalan vagyok!” De az Úr az Ő drága vérét, lángoló tüzét bocsátja ránk, megtisztulunk, és általa kiküldetünk, hogy számára munkálkodjunk – az Ő Szellemének erejével. A Szellemnek ezt a kiöntetetését Isten küldte, hogy általa mind bevitessünk a Fiúság kinyilatkoztatásába, ami azt jelenti: Mi Isten fiai vagyunk, az erő emberei, nekünk Hozzá, az Úr Jézushoz hasonlóvá kell lennünk. A Fiúság erejét kell bírnunk, azt az erőt, amely fel tudja üdíteni a gyengeséget. A Szellemmel való keresztség Isten fiaivá tesz minket, akik erősen megállnak, az adományokkal felfegyverkezve, melyek a Szent Szellem keresztséget követik. Dicsőség legyen Neki! Tudatában kell lennünk emberi gyarlóságunknak, korlátozottságunknak. De a Szent Szellemet nem szabad korlátoznunk, Ő azért jött, hogy bennünk lakozzék. Hinnünk kell, hogy mióta a Szent Szellem ránk szállt, valóban Isten fiai vagyunk, isteni erővel felruházva. Sohase mond, hogy nem lehetsz azzá. Minden lehetséges annak, aki hisz. Keresztelkedj meg a Szellem mélységébe. Istennél minden megvan a számodra, mindent megtehetsz – általa, aki téged megerősít.

Smith Wigglesworth - Hit Apostola
Stanley Howard Frodsham



Fussatok a szeretet után. Buzogjatok a szellemi ajándékokért, bár inkább azért, hogy prófétáljatok! Hiszen, aki nyelven szól, nem embereknek be-szél, hanem Istennek, hisz senki sem hallgat rá, hanem a Szellem által szól titkokat. Aki prófétál, embereknek beszél épülést, vígasztatást, buzdítást. Aki nyelveken szól, magát építi, aki prófétál, az egyházat építi. Akarom, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok. Nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha tolmácsolja, hogy az egyház épülést nyerjen.
Lám testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mi hasznotok belőle? Ha nem szólok nektek leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással? Hiszen így van még a lélektelen dolgokkal is, melyek hangot adnak, a fuvolával, a citerával, de ha a hangok közt különbséget nem teszek, hogyan ismerik fel, hogy mit fuvolázok vagy citerázok. Hát, ha a kürt nem ad világos hangot, ki készül csatára? Éppen így, ha a nyelvvel nem adtok ki jól felismerhető beszédet, miképp értik majd, amit mondtok? A levegőbe fogtok beszélni. Ki tudná a hangoknak hány neme van a világon, és egy sem jelentéstelen. Ha a hang hatalmát nem ismerem, a beszélőnek olyan leszek, mint egy barbár, a beszélő pedig nekem lesz barbár. Így ti is, minthogy szellemek után buzogtok, azon legyetek, hogy abban bővelkedjetek, ami az egyház építésére szolgál. Azért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy tolmácsolhassa. Ha ugyanis nyelven imádkozom, szellemem imádkozik, értelmem azonban gyümölcstelen. Mi hát a feladatom? Imádkozni fogok a szellemmel, de imádkozni fogok az értelemmel is, zsoltárt fogok énekelni a szellemmel, de énekelni fogok az értelemmel is. Mert hiszen ha a szellemmel mondasz áldást, hogy fog áment mondani hálaadásodra az, aki a be nem avatottak helyét tölti be? Hisz amit mondasz, nem érti. Mert ugyan te jól adsz hálát, de a másik nem épül. Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban beszélek nyelveken. Mégis az egyházban inkább akarok szólni öt szót értelemmel, hogy másokat is taníthassak, mint tízezer szót nyelven. Testvéreim, az okosságban ne legyetek gyermekek! A gonoszságban legyetek kiskorúak, az okosságban teljesek legyetek! Írva áll a törvényben, hogy „más nyelven beszélőkkel és idegen ajakkal fogok beszélni ehhez a néphez, de még így sem fognak rám hallgatni” – mondja az Úr. Így hát a nyelvek jelül vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás ellenben nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. Ha tehát az egész egyház összegyűl egy he-lyen, és mindenki nyelveken szól, azután bemennek oda be nem avatottak vagy hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? De ha mindannyian prófétálnak, s úgy megy be valamely hitetlen vagy be nem avatott, azt mindenki megfeddi, azt mindenki megítéli, szívének rejtett dolgai láthatókká válnak, úgy-hogy arcára borulva imádni fogja az Istent, s vallást tesz róla, hogy: Valóban az Isten van köztetek. Mi hát a követendő testvéreim? Az, hogy mi-kor összegyűltök, s kinek-kinek van zsoltára, tanítása, leleplezése, nyelve, tolmácsolása, minden az épülést szolgálja. Ha nyelven szól valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, éspedig egymásután, és egy tolmácsolja. Ám ha nincs tolmács, hallgasson az egyházban, magának beszéljen és Istennek. Próféta kettő vagy három szóljon, s a többiek ítéljék meg. Ha egy másik ott ülő kap leleplezést, az első hallgasson! Így egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. Próféták szellemei a prófétáknak alávetik magukat. Isten ugyanis nem a felforgatás barátja, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden egyházában, a nők az egyházakban hallgassanak. Nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem legyenek alávetettek, amint a törvény is mondja.
Ha pedig tanulni akarnak, otthon saját férjüket kérdezzék meg: szégyenletes dolog ugyanis nőnek az egyházban beszélnie. Vagy talán tőletek indult ki az Istennek beszéde? Vagy egyedül hozzátok érkezett el? Ha valaki úgy véli, hogy ő próféta vagy szellemi ember, ismerje fel, hogy amiket nektek írok, az az Úr parancsolata. Ha pedig valaki nem ismeri ezt fel, hát ne ismerje fel. Így hát testvéreim, buzogjatok azért, hogy prófétáljatok, és a nyelveken szólást se akadályozzátok! Minden szép külső renddel történjék.
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz