Gazdag ifjú prédikál

Témák

Fehér öltönyös férfi a gyülekezetekben

Már az első érkezésükkor lehetett látni, hogy tekintélyes emberek érkeztek a gyülekezetbe. Hófehér öltöny, fehér cipő, hófehér autó. Csak a gyűrű köve villant meg zölden. Felesége karcsú volt, és kecses, mint egy igazi balerina. Jártában táncoltak a bokáján lévő arany ékszerek. Páran ismerték is a gyülekezetben őket. Hiába, kicsi a világ...

Richnek és Saloménak a hozzájuk illő kényelmes foteleket ajánlották fel az első sorban, hogy jobban hallhassák a prédikációt... Még aznap el is mondták a megtérők imáját, és csatlakoztak a gyülekezethez. Komoly döntés volt részükről az biztos, hisz legalább egy gurigát ejtettek a kosárba a gyűjtéskor az alkalom végén. Micsoda áldás Isten népe számára egy ilyen család! Az idős Zákeus is köszöntötte őket távozáskor. Volt nekik valami régi ügyük, valami túladóztatás még abból az időből, amikor az öreg az APEH-nál dolgozott, és nagyon boldog volt, hogy újra láthatta Rich-t. Zákeus még személyesen találkozott Jézussal, és mint ilyen személyt sokszor kértem, hogy üljön az első sorban, de hiányzott belőle a kellő alázat, hogy megfogadta volna a szavam. Amúgy meg csak jót lehet róla mondani. Annyira ügyesen kezeli a konfliktusokat, hogy én se tudtam haragudni rá emiatt. Csupa szeretet ez az ember. Mások is elmondták bizonyságban, hogy nem intézte el annyival a dolgait, hogy bocsi, hanem sokszorosan kárpótolta mindazokat, akiknek valaha is bajt okozott. Mindenképen hiteles embernek számított a közösségben és a városban is. Nagyon fontos volt számára, ahogy ő mondta "a jó hírnév".

Szóval Zákeustól megtudtam Rich igen jómódú, Istenfélő családból származik. Valahol a Jordánon túl a Tíz város környékén laktak egy nagy farmon. És még Jézussal is beszélgetett egész fiatalon. Juhok, kecskék, marhák ezrei mellett szamarak sokasága, és a végeláthatatlan zsíros, Jordán parti földek mutatták az áldást az életükön. Jó pár éve érkezett Jeruzsálembe, ahol igen nívós pásztorkutya tenyészetet alakított ki. Felesége is több nyelven beszélő hölgy. Latinul folyékonyan társalog, hisz egykor Rómában dolgozott táncosnőként. A bűnvalláson elmondta, hogy milyen kiszolgáltatottként élte, tengette napjait mocskos fantáziájú férfiak között. De annak a kornak hál' Istennek vége! 15 év alatt összekuporgatott egy jelentős összeget, és ebből indította el az ebtenyésztő vállalkozását itt a városban, ami révén végül is Rich-csel is találkozott, és találta meg benne élete párját. Milyen csodálatos! Az Úrnak útjai milyen kifürkészhetetlenek! Idővel bebizonyosodott, hogy Isten küldte ezt a kedves házaspárt a gyülekezetünkbe. A legjobb adakozók lettek a gyülekezetben, és a tizedet is fillérre pontosan behozzák az Úr tárházába. Messziről lerí róluk az áldás! Soha előtte nem láttunk ilyet, hogy valaki ilyen gyorsan meggyarapodott volna ínséges időkben. Viccesen mondhatnám, de kutyából meggazdagodott.

És a mai prédikációja Ábrahám áldásáról lenyűgöző volt! Az egész gyülekezet számára felfedte a titkot az igéből, hogy Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk ! Zákeusnak volt némi kifogása az üzenet ellen. Szerinte a görögben zōē áll azaz örök élet, és nem BIOS ott, hogy „életük” legyen, azaz nem kifejezetten a földi életről beszélt Jézus, és egy levélből olvasott fel, amit János írt, akivel ő személyesen is találkozott, hogy: Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. (Jel 3:17-18) Ezek után kezdem megérteni, hogy az egykor igen jómódú Zákeus, hogyan csúszott le idáig. Rich barátunkat is megsértette azzal, nem prédikálnia kellene, hanem megtennie azt, amit - állítólag - a mester mondott neki! Nem tudom miről volt szó, nem hallottam soha, hogy Jézus ilyet mondott volna:

Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.

Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala. (Máté 12:21-22)

Ne félj kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja. Adjátok el vagyonotokat és adjátok oda könyöradományul. Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, ki nem fogyó kincset a mennyekben, ahova tolvaj nem fér, és ahol moly meg nem rágja. Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Derekatok felövezve legyen, és lámpásotok égjen!

Hallgassatok ide szeretett testvéreim. Nem Isten választotta-e ki magának azokat, akiket szegényekké tett a világ, de akik hitben gazdagok és ama királyságnak örökösei, melyet Isten ígért az őt szeretőknek, ti pedig megbecstelenítettétek a szegényt? (Jakab 2:5)

Legyetek az igének megtevői s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot. (Jakab 1:22)

Ne vidd be a parázna bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémű fogadás fejében; mert mind a kettőt utálja az Úr, a te Istened. (5Mózes 23:18)

‏

Nos hát, ti gazdagok, hangos sírásban törjetek ki, rágondolva nyomorúságaitokra, melyek rátok jönnek. Gazdagságotok már rothadásban van, ruháitok molytól rágottak, aranyotokat, ezüstötöket rozsda emészti, s a belőlük terjedő méreg tanúbizonyság lesz egyszer ellenetek, és meg fogja emészteni húsotokat, mint a tűz. Az utolsó napokban halmoztatok fel kincseket. Íme, a földjeiteket lekaszáló munkások bére, melyet tőlük elvontatok, kiált, s az aratók kiáltásai bementek a Seregek Urának fülébe. Dőzsöltetek, bujálkodtatok a földön, a levágás napjára hizlaltátok szíveteket. Elítéltettétek, meggyilkoltátok az igazságost. Senki sem szegül nektek ellen. (Jakab 5:1-6)

„Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom. Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom. Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni? Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék: Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze. Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene? Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz. Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom. (Lukács 14: 26-33)

Erre Péter megszólalt: „Lám, mi mindent elhagytunk, és téged követtünk. Mi lesz hát akkor velünk?” Mindenki, aki az én nevemért házakat, testvéreket, apát, anyát, gyermekeket vagy szántóföldeket elhagyott, ezeknek sokszorosát fogja kapni, és örökrészül kap örök életet. (Máté 19:27 és 29)

Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: „Lásd, mi mindent elhagytunk, s úgy követtünk téged!” Jézus ezt mondta rá: „Bizony azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy, hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örökéletet. (Márk 10:28-30)

Megszólalt Péter: „– Lám, mi elhagytuk azt, ami a magunké volt, és téged követtünk.” Ő ezt felelte: „Bizony, azt mondom nektek, hogy az Isten királyságáért még senki sem hagyta el házát, vagy feleségét, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket anélkül, hogy ne kapná meg mindennek a sokszorosát ebben az időben, a jövendő korban pedig nem kapna örök életet.” (Lukács 18:28-30)

Egy cseléd sem végezhet egyszerre két úrnak szolgálatot, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy ragaszkodni fog az egyikhez, és meg fogja vetni a másikat. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak.” Meghallották pedig mindezt a farizeusok, akik pénzkedvelők voltak, és csúfolták őt. (Lukács 16:13-14)

Senki sem lehet két úr rabszolgája, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti majd. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak! Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözzetek! Nem több-e a lélek, mint az eledel s a test, mint az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis táplálja őket! Nem vagytok-e kü-lönbek azoknál? Ki az közületek, aki azzal, hogy gondot hordoz, egy arasszal meg tudja nyújtani életét? Az öltözet felől is miért viseltek gondot? Tanuljátok el a mező liliomaitól, hogyan növekednek! Nem fáradnak, nem szőnek, mégis azt mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint közülük egy! Ha pedig Isten így ruházza a mező füvét, mely ma van, holnap a kemencébe vetik, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek! Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek! Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut. (Máté 6:24)

A mennyek királysága hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet megtalált egy ember, aztán elrejtette, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt és megvásárolta azt a szántóföldet. Ismét csak hasonló a mennyek királysága egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett és mikor talált egy nagy értékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt és megvette azt. (Máté 13:44-46)

Aztán így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, tartózkodjatok minden kapzsiságtól, mert senkinek sem abból támad az élete, amiből feleslegesen sokja van, nem a vagyon adja az életet.” Egy példázatot mondott erre nekik: „Egy gazdag embernek jól termett a földje. Fontolgatta hát magában: Mit tegyek? Mert nincs hova betakarnom a termésemet. Majd így szólt. Ezt fogom tenni: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek. Majd oda gyűjtöm be minden gabonámat és javaimat. Azután ezt mondom a lelkemnek: Lelkem. Sok évre szóló sok javad van, nyugodjál, egyél, igyál, vigadjál. De az Isten ezt mondta neki: Esztelen. Még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, amit készítettél, kinek marad akkor? Így jár az, aki kincset halmoz össze, de az Istenben nem gazdag.” Majd így szólt tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel öltöztessétek. Mert a lélek több az eledelnél, és a test az öltözetnél. Figyeljetek a hollókra. Sem nem vetnek, sem nem aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, az Isten mégis táplálja őket. Mennyivel különbek vagytok a madaraknál. Ki az közületek, aki gondoskodásával egy arasszal megnyújthatja termetét? Ha a legkisebbre nincs hatalmatok, mit aggodalmaskodtok a többiért? Figyeljétek meg a liliomokat, hogy sem nem fonnak, sem nem szőnek, mégis azt mondom nektek, Salamon minden királyi dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma van, s holnap kemencébe vetik Isten így ruházza: mennyivel inkább öltöztet fel titeket, ti kicsinyhitűek. Azt se kérdezzétek, hogy mit egyetek, mit igyatok, s félelem és remény közt ne lebegjetek. Mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul: a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ellenkezőleg az ő királyságát keressétek, ama dolgokat majd hozzáadják nektek a királysághoz. Ne félj kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja. Adjátok el vagyonotokat és adjátok oda könyöradományul. Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, ki nem fogyó kincset a mennyekben, ahova tolvaj nem fér, és ahol moly meg nem rágja. Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. (Lukács 12:15)

Miközben a galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis. „Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket.” Azok erre tüstént otthagyták a hálót s követték őt. Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe. Őket is hívta s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, követték őt. (Máté 4:18)

Jézus, mialatt onnan távozott, egy embert látott ülni a vámnál, akit Máténak hívtak.” Kövess engem” – mondta neki, mire az felkelt és követte. (Máté 9:9)

Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya (Ján 12:24)

Mikor a galileai-tó mentén járt, meglátta Simont és Simon testvérét Andrást, amint a tóba körhálót vetettek. Tudniillik halászok voltak. Jézus megszólította őket: „Jertek utánam és megteszem, hogy emberhalászokká lesztek!” Tüstént otthagyták hálóikat és követték őt. Kevéssel továbbmenvén, meglátta Zebedeus Jakabját és a testvérét Jánost, amint a hajóban hálóikat hozták rendbe. Azonnal hívta őket, s ők atyjukat Zebedeust a béresekkel a bárkában hagyták és elmentek utána. (Márk 1:16)

Menet közben meglátta Lévit, az Alfeus fiát, amint a vámnál ült és megszólította: „Kövess engem!” Mire az felkelt és követte. Történt aztán, hogy Lévi házában asztalhoz dőlt és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt vele és tanítványaival. Sokan voltak tudniillik és követték őt. (Márk 2:14-15)

Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: „Kövess engem!” Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte őt. Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz. (Luk 5:27-29)

Történt, hogy mialatt ő a Genezáret tó partján állott, az Isten igéjét hallgató tömeg hozzányomult. Jézus meglátta, hogy két hajó áll a part mellett, míg halászaik tőlük távolabb mentek, s hálóikat mosogatták. Jézus belépett hát a hajók közül az egyikbe, amely Simoné volt és megkérte, hogy evezzen a földtől kissé beljebb, aztán leült, és a hajóból tanította a tömeget. Mikor megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: „Evezzetek a mélyre, s bocsássátok le hálóitokat fogásra!”„Mester – felelte Simon –, egész éjen át fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szódra lebocsátom a hálókat.” Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak. Intettek a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek oda, és együtt fogjanak a háló kivonásához. Azok oda is mentek, és mindkét hajót meg-töltötték, úgyhogy azok süllyedeztek. Mikor Simon Péter ezt látta, Jézus térdéhez esett, és így szólt: „Eredj el tőlem Uram, én vétkes ember vagyok.” A halfogás miatt ugyanis, melyet tettek, döbbenet ült reá, és az összes vele levőkre, Éppen úgy Zebedeus fiaira, Jakabra és Jánosra is, kik Simonnal társas viszonyban voltak. „Ne félj – szólott azután Jézus Simonhoz. Mostantól kezdve élő embereket fogsz.” Amikor a parthoz vitték a hajókat, mindent elhagytak, s követték őt. (Lukács 5:1-11)

Azoknak, akik a mostani korban gazdagok, parancsold meg, hogy ne jártassák fenn a magasban az eszüket, s ne vessék reménységüket a bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe, aki mindent, ami élvezetünket szolgálja, gazdagon nyújt nekünk avégre, hogy a jót munkáljuk, nemes munkákban gazdagodjunk, szívesen adakozók, vagyonukat másokkal közlők legyünk és így nemes alapot tegyünk félre magunknak a jövőre, hogy megragadhassuk a valóságos életet (zōē). (1Tim 6:19)