Kinek a tekintélye alatt? - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Kinek a tekintélye alatt?

Témák
  Bár a helyes kérdés így hangzik : kinek az akaratát cselekszed, mégis megszokottan hangzik már a füleknek egy ehhez hasonló felvetés: 
-Kinek a tekintélye alatt állsz,? (szolgálsz) A kérdés immár 3 évtizede Magyarországon is népszerű. Meglepő módon olyan személyek szájából is, akik a tanítványság mozgalmat – a fenti gondolat bölcsőjét – egyébként kenterből utasították el. A Fort Lauderdale-i ötök (Bob Mumford, Derek Prince, Charles Simpson, Don Basham, Ern Baxter) nevéhez köthető tanítványság (pásztorlás) mozgalmat és annak kudarcait jól ismerők varázsszóként használják a mai napig : Kinek a tekintélye alá tartozol? Aki pedig nem tud ilyen személyt maga felett megnevezni, azzal baj van az biztos, az zűrös személy – állítják ki a diagnózist egy pillanat alatt.

  Szeretném felhívni figyelmet pár fontos dologra:  Isten érett, szuverén embereket állít be szolgálatba. Hosszú távon a mások tekintélye alá behúzódó emberek 
azoknak a szószólói lesznek, akiknek valamivel tartoznak. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. (Róm 13:7-8) Azok, akik egy felekezetnek a tanítói, azok a felekezetük fülének megfelelően tanítanak, és a felekezetük érdekeit képviselik a vitákban. Azok ellentétben, akik Pálhoz hasonlóan nem emberektől, sem emberek által, hanem Istentől lettek elhívva, azok az Isten szavát adják át, akkor is, ha a hallgatóknak viszket a fülük, mert annak a kedvében akarnak járni, akinek a tekintélye alá mentek.
Pál, apostol (nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, (Gal 1:1)
Pál pragmatikusan ezzel az identitással kezdi a leveleinek nagy részét:
Róm 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.
1Ko 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola
2Ko 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola az Isten akaratjából
Efez 1:1 Pál, Jézus Krisztus apostola Istennek akaratjából
Filip 1:1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái
Kolo 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából
1Tim 1:1 Pál, Jézus Krisztus apostala
2Tim 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola, Isten akaratából
Titus 1:1 Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola
 
  Amikor Jézus azt mondta az őr követőknek, hogy igazság által szabadok lesznek, azok rögtön tiltakoztak, hogy ők nem szolgák, hanem már most szabadok.
Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mi módon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (Ján 8:31-36)
Bár félreértették Jézus szavait, de a látható római jelenlét ellenére is szuverén személynek vallották magukat, véletlenül se olyannak, aki a más akaratát cselekszi meg. A helyes kérdés így hangzik : kinek az akaratát cselekszed (hajtod végre)
Kinek a tetszését keresed, az Istenét, vagy azét, akit tekintélynek tartasz magad felett? Kinek a szolgája vagy, Jézus szavait használva? A gyülekezeté, vagy Istené? Sajnálattal közlöm, a gyülekezet nem menthet téged meg, bár bizonyára megkapod a béred a szolgálatodért itt a földön azoktól, akiknek a tekintélye alatt munkálkodtál. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi az õ keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. (Mát 10:37-38) Mondhatnánk így is, aki jobban szereti az ő felekezetét, mint ..
Jézus így szól az övéihez: Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. (Ján 15:14-15)
 
Mára a rossz gyümölcsök áldozatainak sokaságával találkoztam, így tűzoltásként írtam le a fentieket, bár gyökerestül kellene kiirtani az emberekből az infantilizmust népszerűsítő tanokat. Egyébként normális emberek miért degralálják le magukat gyermeki szintre, miután egy egy csoporthoz csatlakoznak? Olyan emberekről beszélek, akinek koruknál fogva már rég tanítóknak kellene lenniük, de a mai napig tejen élnek. 
    A téma további áttekintéséhez az alábbi angol nyelvű oldalakat (1) (2) (3) (4) ajánlanám, de örömmel nyugtáztam, hogy magyarul is elérhető egy rövid ismertetés. (A)

  Az elöljárókhoz (tekintélyekhez) való egészségtelen hozzáállás egyik következménye az infantilizmus. Keresztyének megrekednek a növekedésben, illetve visszafejlődnek, ahogy azt a Zsidóhoz írt levélben olvassuk:
„Mert bár ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy Isten mondásainak kezdeti elemeire tanítsunk titeket. Aszerint, amivé lettetek, tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre. Mert mindenki, aki tejből részesedik, az igazságosság beszédében járatlan, hiszen még kiskorú. Bevégzetteknek (tökéleteseknek) való a szilárd táplálék, azoknak, akiknek érzékszerveit a gyakorlat fejlesztette ki annak megkülönböztetésére, ami nemes, és ami rossz. (Zsidókhoz/Héberekhez írott levél 5:12-14)
Az "ismét arra van szükségetek" és az "amivé lettetek" kifejezések arra utalnak, hogy a címzettek egyszer már túljutottak a tejbepapi szintjén, sőt az újjászületésük óta eltelt időt figyelembe véve már rég tanítóknak kellene lenniük. Olyan érett személyeknek, akik képesek megfogalmazni önálló gondolatokat, „aki helyesen hasogatja az igazság beszédét” (2Tim 2:15) A felfedezett igazságokat képesek másokkal megosztani, és megvédeni, érvekkel alátámasztva azt. Ahogy egy gyermek meg van róla győződve, hogy az ő édesanyja a világon a legszebb, és az apja a legerősebb, így az infantilis keresztyének sem képesek szembenézni azzal, hogy a gyülekezetükön kívül másokat is elhívott az Úr. Nem az egyedüli üdvözítő egyházhoz tartoznak, hanem egy nagy testnek a részei, amely az egész világon növekedik.
A Szellem egységéről így ír Pál:  "Mert egy Szellembe meríttettünk be mindannyian, hogy egy testté váljunk, akár zsidók vagyunk, akár hellének, akár rabszolgák, akár szabadok: mindannyiunkat egy Szellem itatott át. A test ugyanis nem egy tag, hanem sok." (1Kor 12:13-14)  A Szellem egysége helyett azonban egység szellemére teszik a hangsúlyt, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy az ő nemzetükön, felekezetükön kívül, más korokban is elhívott Isten embereket. „Most látom igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetből szívesen fogadja azokat, akik félik őt és igazságosságot cselekesznek. (Apcsel 10:34-35)  „Te vagy méltó arra, hogy elvedd a könyvet és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek téged, s te véreden minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből lelkeket vásároltál Istennek.” (Jelenések 5:9) 
Egyátalán nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a korai keresztyénség és a mostani kor között eltelt időben, sok millióan követték Jézust. Mi magunk is mások munkájába álltunk bele „Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató! Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.” (János 5:37-38) És itt nem a mi kis felekezetünk vezetőjére utal Jézus , hogy annak a munkájába, elhívásába kellene beleállnunk, hanem szükséges lenne megemlékezni az egész útról: „És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened” (5Mózes 8:2)

Egység alatt az infantilis keresztyének a saját körük biztonságát értik, ahol a vezetőik szava megkérdőjelezhetetlen. Szükségük van arra, hogy valaki megmondja nekik, hogy mit és hogyan tegyenek. A szülők felé gyakorolt engedelmesség normális esetben különbözik 13, 33, és 63 éves korban, hasonlóan változik ez a viszony a gyülekezeti elöljárók irányába is. Egy-két napos szopós bárányok biztonságosan követik az anyjukat. Születésük után bárki után elmennének, így a juhászok nem engedik ki az ellősöket a többiekkel, hanem várnak addig, míg az anya is megismeri a saját kicsinyét, és a bárány is hallgat az anyjára. Ezek a bárányok nem ismerik még a pásztor hangját, csak az anyjukét, de így sem tévednek el, hiszen az anyjukkal együtt maguk is a pásztort követik. Párhuzamba állítva az infantilis keresztyének nem ismerik a Jó Pásztor hangját, és egyszerűbb "anyucival" maradni, élvezni a nyáj, azaz a gyülekezet jól ismert biztonságát, de hitben nem lépnek ki a hajóból. Vezetőiket Mózeshez hasonlítják, annak ellenére, hogy Mózes nem vitte át Izrael fiat a Jordánon át az Ígéret földjére, de beszélt egy hozzá hasonló prófétáról, hogy arra hallgassanak. Jézus Krisztuson kívül nincs üdvözítő, egyedül vele lehet átkelni az örökkévalóságba.
"És járt Énókh az Istennel," .."És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé" (1Mó 5:22 és 24) "Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az õ sok ezer szentjével" (Júdás 1:14) "ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe." (2Kir 2:11)
 
 
Mivel nem ismerik a Jó Pásztor hangját, saját vezetőiket ajnározzák, rendszeresen őket idézik, és rájuk hivatkoznak "személyeket csodálnak haszonért." (Júdás 16) Ha a gyülekezetbe számukra ismeretlen szolgáló érkezik, akkor megvárják a "pásztor" és a nyáj reakcióját, de önmaguk nem tudják megítélni a hallottakat, hiányzik az érettség, a felnőttekre jellemző döntésképesség. Egyszerűen elfogadják a "szájba rágott" falatokat, értelmezéseket, míg a csoporton kívüli szolgálókat gondolkodás nélkül elutasítják, jobb esetben nem veszik figyelembe. Egyátalán nem hajlandóak a hallottakat összevetni az Írásokkal. "akiknek érzékszerveit a gyakorlat fejlesztette ki annak megkülönböztetésére, ami nemes, és ami rossz"  Ezt a példát tiértetek alkalmaztam magamra és Apollósra, testvéreim, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad túlhaladni azon, ami megíratott, hogy fel ne fuvalkodjatok az egyik kedvéért a másik ellen fordulva. (1Kor4:6-7)
 
Szolgálat készség helyére szolgalelkűség (szervilizmus lép, és az elöljáró felüljáróvá lesz,  a Nikolaiták tetteit követve, akik leuralják a nyájat, a népet "Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melyeket én is gyűlölök." "Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanúgy ragaszkodnak a Nikolaiták tanításához. Térj más felismerésre!" (Jelenések 2:6 és 2:15)  Ne kényszerből, hanem önként legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját. Ne a gyalázatos nyereségért, hanem buzgóságból, ne letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva. (1Péter 5:2-3)
 
Érdekes módon szüleiknek meg sem próbálnak úgy engedelmeskednek, mint egyházi előljáróiknak. Amennyiben nézeteltérésük akadna a polgármesterrel, mint a város elöljárójával, vagy más hatósággal, azt polgári módon le tudják rendezni, el tudják mondani a kifogásaikat, ki tudják fejezni nem tetszésüket, de a "ki-nem-mondottan-is- egyedül-üdvözító-egyházban" nem mernek önállóan gondolkodni.

..gyülekezetekben, szerte a világon utat hagynak a véres, megbántott és sérült hívők számára - ez az eredménye a visszaélésszerű szellemi tekintélynek... (Michael L. Brown)
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz