Vita_a_tizedrol

Témák

A Hit gyülekezetének a tanításai a tiedről igeileg nem igazolhatóak, de fontosnak tartottam, hogy a feudális rendszer utáni legjelentősebb tizedszedő felekezet állásfoglalásását is felhozzam.

Az ember jövedelmének tizedrésze, amit az ember Isten céljaira, Isten számára különít el. Mindezzel a hitből történő cselekedettel az ember kifejezi, mind az élete, mind az életében felhalmozott javai Istentől származnak: Isten az igazi tulajdonos, az ember mindent ajándékba kapott.

Az ember elismeri továbbá, hogy a financiális javak nem kerültek Isten helyébe, nem a pénze az istene, hiszen képes lemondani annak egy részéről. Ahogy Jézus is kijelenti, hogy senki sem szolgálhat két úrnak, Istennek és a Mammonnak egyszerre (Máté 6,24.), ennek megfelelően a hívő ember ilyenkor prezentálja, hogy továbbra is a megfelelő helyet biztosítja Isten számára az életében.

A tizedfizetés első előfordulása a Bibliában Mózes I. könyvének 14. fejezetében található, mikor Ábrahám tizedet fizetett Melkicedeknek, Sálem királyának mezopotámiai, fosztogató csapatok legyőzéséből származó zsákmányból. Ábrahám unokája, Jákób fogadást tett atyái Istenének, mikor testvére elől Mezopotámiába menekült és álmot látott. Felébredve oltárt épített és megígérte, minden jövedelmének tizedét Istennek adja. A tized intézménye megtalálható a Tórában is, amelynek megfizetése kötelező érvényű volt, Izrael fiainak mezőgazdasági terményeire (mind a földművelésből, mind az állattartásból származó javakra) vonatkozott. Izrael fiai között a tized Lévi törzse szükségeinek a fedezetére szolgált, hiszen ők szakrális feladatokat láttak el az ókori Izraelben, így a honfoglalás után nem is kaptak külön földterületet a többi tizenegy törzzsel ellentétben, ahonnan bevételük származhatott volna. A léviták is fizettek tizedet, a többi törzs által beszolgáltatott tized tizedrészét Áron fiainak, a főpapi család tagjainak adták.

Az Újszövetségben – mindezek jegyében – a tized a lelkészek fizetésére, Istent szolgáló személyek szükségeinek betöltésére szolgál. Az egyház, azon belül a gyülekezetek egyéb kiadásait (istentiszteletek, rendezvények sikeres lebonyolítása, mindehhez szükséges technikai háttér, evangélium hirdetéséből és egyéb missziókból, karitatív tevékenységekből származó költségek stb.) nem a tizedből biztosítják.

A Biblia alapján azonban a tized nem csupán e célt szolgálja, hanem a hívő monetáris területen történő fejlődését, előrelépését is biztosítja. Isten ígéretet tett Malakiás próféta könyvében, hogy aki ezen a területen Isten Igéjének előírása szerint cselekszik, annak a tizedfizetés anyagi területen bekövetkező áldást, a szükségből az elégségbe, majd a bőségbe való eljutást fogja jelenteni. Isten ebben az esetben védelmet, biztonságot garantál, vagyis a különböző átkok és csapások elhagyják, elkerülik a hívő életét, a megszerzett áldásokat pedig Isten dicsőségére tudja használni, továbbá meg tudja őrizni az elért anyagi szintet, nem következik be visszaesés vagy elszegényedés.

Kapcsolódó írások

Ruff Tibor: Lehetnek-e gazdagok a keresztények? (Új Exodus)

Németh Alexandra-Németh Szilárd: Hitre hangolva (Új Exodus)

http://www.hitgyulekezete.hu/lexikon/tized

3Mó 27:30 A földnek minden tizede, a föld vetésébõl, a fa gyümölcsébõl az Úré; szentség az az Úrnak.

3Mó 27:31 És ha valaki meg akar valamit váltani az õ tizedébõl: adja hozzá annak ötödrészét.

3Mó 27:32 És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vesszõ alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.

Az alábbi szöveg leírata a 90-es években kiadott ima mintának a tizeddel kapcsolatban.

Gyakorlatilag keverték a szerzont a fazonnal, a felemelt áldozatot a tizeddel, stb.

"TIZED FIZETÉS
Azon a földön állok most a Mindenható Isten országában, amelyet Tőled kaptam Jézus Krisztusban. Bűnös voltam és a sátánt szolgáltam, ő volt az istenem. De segítségül hívtam Jézus Nevét, és Te meghallgattad kiáltásom. Megszabadítottál a sötétség erejétől és hatalmából, és átvittél engem a Te drága Fiad

országába. Jézus az én Uram, és mint Főpaphoz, most Hozzá viszem munkám első gyümölcsét, és ezzel imádlak Téged. Örvendezek mindabban a jóban, amit nekem és hozzátartozóimnak adtál. Kitöltöm a csekket a tizedről, meglóbálom Isten előtt, és arra is szánok időt, hogy imádkozzak felette. Pénzem így Isten imádásának eszközévé válik. Hallgattam az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, és mindenben úgy cselekedtem, ahogy megparancsolta nekünk. Most tekints le hajlékodból, a mennyből és áldj meg, ahogy az Igédben mondtad. "

NEMO érvelése az index forumán:

"Sztem a tized az pont 10 %, se több, se kevesebb, a többiben meg a SZ.SZ. "súg"." - Az előbivel egyetértek - de ugyan mit bizonyít ez ellenem? Én is azt mondtam, hogy a tized rögzített arányú, címzettű stb. egyházadó, és mint ilyennek nincs támasza az Újszövetségben.

"A tizedet nem annak fizetjük, aki képvisel minket Isten előtt, mert jézus a mi szószólónk az Atyánál. Nem?" - Itt éppen csak a mondatom jelenését süllyesztetted el méltatlan módon. Én ezt mondtam: "A rendszeresen fizetett tized azonban szakrális (áldozati rendszert fenntartó) célú, a tanítástól függetlenül is fizetendő egyházi adófajta, amelyet a "laikusok" adnak a "klérusnak," amely Isten előtt képviseli őket." Azaz egy definícióját adtam a tizednek, amely jól kivehetően az Ószövetségre épül. (Itt nem beszélek a szegények részére félreteendő tizedről, meg az áldozattevő és családja által elfogyasztandó tizedről, melyekről elég szó esett más a Kérd. HGY. topikban.) Az Újszövetség ezt a definíciót nem módosítja. Tehát ha be akarod hurcolni a tizedet az Újszövetségbe, szükségképpen vele hurcolod ezt a rendeltetését is, azaz szükségképpen vallanod kell, hogy van közvetítő és képviseleti jellegű emberi papság az Újszövetségben is. Te azonban erre a felvetésre nem feleltél (talán fel sem fogtad, mire kellett volna felelned). Nos, itt az alkalom, hogy ezt pótold.

"A tizedet én az egyházam fenntartására, teljes idejű szolgálók fizetésére fizetem." - Hasonló módon cselekszenek más felekezetek tagjai is (én nem), azzal a különbséggel, hogy ők nem tizednek nevezik, amit fizetnek, és semmi módon nem teszik kötelezővé.

---

"Derek Prince érvelését fogadom el a tieddel szemben." - Nem csodálom, hiszen eddig is ilyen irányban nyilatkoztál. De lássuk csak ama híres érveket.

Először a Tanulmányok c. kötet 227. oldalán ezt mondja DP: "Sok keresztény nincs tudatában annak, hogy az Újtestamentumban Jézus papsága alatt a tized újra megjelenik." Ez eddig egy puszta állítás, és mint kiderül, hamis. Hiszen nem Jézus, hanem Melkisédek papsága alatt jelent meg a tized a szöveg szerint.

Aztán a 228. oldalon utal arra, hogy Jézus a mi főpapunk a Melkisédek rendje szerint. Ezen nincs mit vitatni.

Aztán a 7,6-hoz kapcsolódóan ezt mondja: "Jegyezd meg a hangsúlyt a tizeden!" Holott a szöveg itt ezt mondja: "De az, akinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta." Nem a tizeden van a hangsúly, hanem azon, hogy Melkisédek nagyobb volt, mint Ábrahám, hiszen (1) megáldotta, (2) tizedet vett tőle. Ezt egyébként a 7,4 ki is mondja ("Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka..."), és maga DP is felismeri a 7,7-hez kapcsolódóan. De miért csak ott?

Végül így fejezi be érveinek sorát: "Melkisédek papsága örökkévaló papság, mert az, aki benne van, soha nem hal meg. Az író azt mondja, hogy Jézus örökké él, mint főpap a Melkisédek rendje szerint. És ő szedi népének tizedeit." Ez nyilvánvaló félremagyarázás, mert a szerző a tizedet csak Melkisédekhez kapcsán említi, éspedig azzal a céllal, hogy annak Ábrahámnál, s így Lévinél nagyobb voltát kimutassa. Semmi szüksége nem volt arra, hogy Jézust is tizedszedővé tegye, és ezt nem is tette. Az a tény, hogy Jézus Melkisédek rendje szerinti főpap, nem feltétlenül viszi át a tizedet is az Újszövetségbe, mert ez esetben a tizedadó Ábrahám az újszövetségi hívőket jelentené e párhuzamban, holott a szöveg szerint ő nem mivelünk, hanem Lévivel kapcsolatban jelenik meg. DP tehát kilúgozza a szöveg mondanivalóját, és olyan hangsúlyt erőltet rá, ami nincs benne.

De ha újra elolvasod a 7,8-at és amit erre írtam, fényesen lelepleződik DP állításainak hamissága. Most bővítva megismétlem ezt a szálat.

"És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint él"

Ezt mondja az Ige. Kérdés mármost, hogy mit jelent az "itt" és az "ott," és ki az, aki "bizonyság szerint él." Az előzményben (7,3) magára Melkisédekre mondatik, hogy "életének vége nincs," és az "ott" szó aligha vonatkoztatható a keresztény egyházra, miután a Lévi-papságra az "itt" határozószóval utalt a szerző. Márpedig ha a Lévi-papság "itt" van, akkor az "ott" szó nem utalhat egy nála is közelibb dologra, azaz a keresztény egyházban fellépő tizedszedőkre. Tehát az "ott" Melkisédek esetére utal, és eszerint ő az, aki bizonyság szerint él. A jelen idő ("szednek"), amire még rá szokták építeni az újszövetségi tizedelés teológiáját, nem nyom semmit a latban, mert itt semmi más szerepe nincs, mint a zsoltárhelyre való elbeszélő hivatkozás. Ugyanis ez a jelen idő szükségképpen Melkisédekről (is) szól, aki jelen időben szed tizedet, holott tudjuk, hogy ő ama tizedet a múltban kapta meg. Így hát a jelen idő használata csak elbeszélő stíluseszköz, nem aknázható ki abban az irányban, hogy Jézus ma is tizedet szed.

---

"Jákob azt ígérte az 1Móz 28.-ban, hogy mindenből ad tizedet, amivel megáldja őt az Úr. Szvsz ez nem ért véget Lábán elhagyásával." - Egészen pontosan ezt mondta (1Móz 28,5.20 - 29,1):

"Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához. [...] És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom. Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére."

Jákób itt arra az időre gondol, amikor az áldást elnyervén elhagyta az apai házat, és keleten keresett feleséget. Visszatérése is jól követhető, olyannyira, hogy bátyjának is engesztelő részt ad az ott szerzett vagyonából. Hazaérve már nem folytathatta az ott bevált vagyonszerző eljárását, mert az lényegében Lábán kifosztásából állt. Utána inkább csak népszaporulatról olvasunk mint áldásról, s a szerző a 36,6-7-ben említett vagyongyarapodás említésekor is csak Ézsauét nevesíti. Ebből arra következtethetünk, hogy anyagi helyzete már nem fejlődött látványosan. Tehát igenis megáll, amit mondtam: Jákób vagyona keletről származott, és ő ebből adott tizedet, ahopgyan engesztelő ajándékot is bátyjának.

NEMO

Forrás : http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=93480891&t=9000651

Ezek az igehelyek nem alkalmasak egy rögzített százalékarányú, rögzített címzettű, rendszeresen fizetendő egyházi adófajta igazolására. Pusztán azt a törvényszerű helyzetet rögzítik az egyházban, hogy az az elöljáró, aki a hitben kiskorúak Igében való képzését végzi (és emiatt nincs más kereső foglalkozása), az az általa tanítottak pénzén (kosztján-kvártélyán) éljen. Ez nem is történhet másként, különben kénytelen volna megosztani figyelmét és erejét, ami munkája hátrányára válnék.

Eljő azonban az idő, mikor a hittanuló eléri a felnőttkort a hitben, s attól fogva már nincs szüksége arra, hogy valaki tanítsa őt, hanem ő is tanítóvá válik (Zsid 5,12), még ha nem hivatásossá is. Az ilyenek esetében már nem áll fenn a kölcsönös szolgáltatási kötelezettség, hanem csak adomány várható el tőle a rászorulók (illetve az utazó evangélisták, apostolok stb.) segítésére.

---

A rendszeresen fizetett tized azonban szakrális (áldozati rendszert fenntartó) célú, a tanítástól függetlenül is fizetendő egyházi adófajta, amelyet a "laikusok" adnak a "klérusnak," amely Isten előtt képviseli őket. Nem is kell sokáig bizonygatnom, hogy ez a rendszer Jézus kereszthalálával a múltba tűnt, és aki vissza akarja hozni, az legalábbis Mózest hozza vissza.

A Zsid 7-ben éppenséggel nincs szó arról, hogy Jézus ma is szedné népének tizedeit, ahogy Derek Prince állítja. Itt egy részlet egy régebbi írásomból (Kérd. HGY topik, 2007.06.17 (37868), egy bizonyos Furcifernek felelve:

"Hosszú (37511)-es írásodban azt állítod: "A prédikátorok, pásztorok, egyebek szükségei számára a tizedfizetés intézménye van kitalálva. Nem is akárki találta ki. Ábrahámnál olvashatunk róla először, majd végig az egész Bibliában fellelhető, így az Új Szövetségben is meg van erősítve." - Tizedet Ábrahám egy pap-királynak adott, s tudjuk jól, hogy az Újszövetségben kik a papok és királyok. (A presbiterek és apostolok semmivel sem inkább, mint a közkeresztények.) Főpapunk pedig egy van, ő Melkisédek rendjéből való, és a tizedszedés példáját csak annyiban vonatkoztatja őrá a Zsidó levél szerzője, hogy nagyobb Ábrahámnál, mert tizedet vett tőle és megáldotta, s ugyanígy, hogy Melkisédek rendjének későbbi főpapja nagyobb, mint a Lévi-papok, Ábrahám utódai.

Semmi nem igazolja az ismert helyen (Zsid 7) Derek Prince következtetését (Tanulmányok, 228, A bővölködő élet): "Jézus örökké él, mint főpap a Melkisédek rendje szerint. És ő szedi népének tizedeit.", hiszen a 7,8-ban ez áll: "És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint él" - másrészt az előzményben (7,3) magára Melkisédekre mondatik, hogy "életének vége nincs," és az "ott" szó aligha vonatkoztatható a keresztény egyházra, miután a Lévi-papságra az "itt" határozószóval utalt a szerző. A jelen idő ("szednek"), amire még rá szokták építeni az újszövetségi tizedelés teológiáját, nem nyom semmit a latban, mert itt semmi más szerepe nincs, mint a zsoltárhelyre való elbeszélő hivatkozás."

---

Jákób tizedadása egyértelműen alkalmi jellegű volt, noha igen hosszú időre szólt: amíg Lábánnál szolgált, és őt a pettyegetett juhokkal kifosztotta vagyonából. Máskor is épített Jákób emlékoszlopot, oltárt meg hasonlókat, de tizedre szóló fogadalmat nem olvasunk többször. Ez az eset hasonló Ábraháméhoz, aki nem minden jövedelméből, hanem a zsákmányból adott tizedet Melkisédeknek.

NEMO

forrás: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=93474261&t=9000651

Az Igazság Nyomában Jézus - ATM : kötelező tizedfizetés a gyülekezetben?

Kell fizetni tizedet? – kérdezték prominens amerikai evangéliumi vezetőktől, akiknek a többsége szerint nem kell...

A liberálisnak elkönyvelt Európában sokan úgy tekintenek az amerikai kis- és nagy egyházakra, mint ahol a hívők lelke mellett azok pénztárcáját is aktívan masszírozzák, ( ezek a biznisz szekták ) mindemellett ezért sokakat meglephet, hogy az evangéliumi vezetőknek csak a kisebbik része vallja azt, hogy a Biblia

megköveteli a tizedfizetést. A befolyásos egyházi emberek 68 százaléka szerint az újszövetség nem írja elő, hogy keresményünk tíz százalékát az Úrnak (vagyis többnyire a gyülekezetünknek , a vezetőségnek) kell adni.

Leith Anderson, az Evangéliumi Keresztyének Országos Egyesülete (National Association of Evangelicals – NAE) elnöke szerint az Ószövetség többféle ( pontosan 3 féle ) tizedet is előírt, aminek része volt az állami adó és a vallási célokra beszedett adomány is. Mindenesetre Anderson is meglepődött azon, hogy az evangéliumi vezetők többsége szerint az ószövetségi gyakorlatot nem kell gyakorolni a mai gyülekezeti életben – pláne, hogy az USA-ban nagyon sok evangéliumi felekezet komplett " tizedfizetési " tanítássorozatot állított össze. ( ezt úgy hívják , hogy a bövölködés evangéliuma)...

Napjainkban több keresztény egyház és gyülekezet kívánja meg tagjaitól, hogy egyházi célokra (beleértve a lelkészi javadalmazásokat is) jövedelmük egy tizedét fizessék be. Ezt bibliai alapon fennálló kötelezettségnek tekintik. Némelyek odáig mennek, hogy azt tanítják: aki a tizedet nem fizeti meg, az meglopja Istent. A legtöbb keresztyén, élesen szemben áll ezzel a gyakorlattal; sőt némelyek a tized fizetését és szedését egyenesen törvényszegésnek, vagyis bűnnek minősítik. Ebben a helyzetben megalapozottnak látszik, hogy egyrészt a Szentírás alapján, másrészt történetileg megvizsgáljuk ezt a kérdést.

A tized eredete :

A tized egy olyan bibliai törvényen alapul, amelyet Isten Izráel népének adott. Mint minden ószövetségi törvény esetében, itt is eleve meg kell vizsgálnunk, hogy az Újszövetség fenntartja-e ezt. Hiszen alapelvnek kell tekintenünk, az (ószövetségi) törvény és a Krisztus törvénye (evangéliuma ) közötti különbséget.

A Zsidókhoz írott levél ezt mondja: Amikor az újról (szövetségről) szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz (Zsid 8,13).

Pál apostol pedig ezt:

A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt

levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy

megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem

vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye ( evangéliuma ) szerint élek –, hogy megnyerjem

a törvény nélkülieket (1Kor 9,20-21).

A keresztyén embernek semijen ószövetségi törvényt nem kell megtartani. Csak példaként említjük a

körülmetélkedés törvényét; a templomi áldozatok, a szombat és az ünnepek törvényeit, az ételekre

vonatkozó törvényeket stb. stb . Hamis érvelés az, ha valaki arra hivatkozva, hogy "benne van a

Szentírásban" Krisztus testének tagjait a Törvény alá akarná vissza vetni. ( A Biblia tanítása szerint az

ószövetségi törvényeket kizárólag a zsidók kapták )

E bevezetés után vizsgáljuk meg részleteiben a tizedre vonatkozó törvényeket.

A tized megalapozását Mózes harmadik könyvében találjuk meg:

A föld minden tizede az Úré, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az Úr szent tulajdona

az. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egy ötödét. A

marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az Úr szent

tulajdona legyen. Nem szabad válogatni a jó és a rossz között, sem kicserélni azt (3Móz 27,30-33).

Nyilvánvaló ebből az idézetből, hogy a tizedet elsősorban a mezőgazdasági termények után és lehetőleg

természetben kellett fizetni. Az állatok után is kellett tizedet fizetni, de csak minden befejezett tizes

egység után .

Egy szó sem esik arról, hogy bérmunkásoknak, halászoknak, bányászoknak, valamint mesteremberekne

k tizedet kellett volna fizetniük. (Az efféle foglalkozásokról az Ószövetség említést tesz.)

A tized felhasználásáról Mózes negyedik könyve tájékoztat:

Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük.

Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között. Lévi fiainak pedig pedig örökségül adtam

minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál. Ne

közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak, hanem a léviták

végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök

rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Mert a

lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak fel ajándékul, ezért

mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget (4Móz 18,20-24).

Ebből a szentírási szakaszból világosan látjuk, hogy a tizedet Lévi fiai kapták, mégpedig azért, mert

különleges munkát végeztek, és – ami nagyon lényeges – megváltásként azért, hogy ők egyéb örökséget

(földet) nem kaptak. Ez magyarázza azt a körülményt, hogy tizedet csak a földművelés és a hozzá

kapcsolódó állattenyésztés termékeiből kellett fizetni, és a nem mezőgazdasági tevékenységből

származó jövedelem után nem. A továbbiakban a törvény úgy intézkedik, hogy a tized tizedét a

lévitáknak át kell adniuk a papoknak. (A továbbiakban erre külön nem térünk ki, akár a lévitai, akár a papi

tizedről beszélünk,tudjuk, hogy pontosan mire gondolunk.)

A tized a zsidóságnál :

Mielőtt tovább mennénk témánk vizsgálatában, meg kell néznünk, hogy a zsidóság hogyan állt a tized

kérdéséhez. Mi a helyzet a zsidóságnál ? Vajon fizetnek-e a mai zsidók tizedet ? A válasz

egyértelműen........ NEM !

Ernest L. Martin The Tithing Dilemma című könyvében elmondja, hogy amikor ezt a kérdést

tanulmányozta, felhívott három rabbit. Kérdésére – egymástól függetlenül – azt válaszolták, hogy

manapság egyetlen vallásos ( Tóra hű , Istenben hívő ) zsidó sem fizet tizedet.

Egyikük, akivel hosszan konzultált, ezt mondta:

„Ha zsinagógám valamelyik tagja az Írás szerinti ( Isten törvénye ) módon tizedet fizetne, megszegné

Isten törvényét”.

Miután Martin ezen megdöbbent, a rabbi kifejtette, hogy mivel a Biblia szerint tizedet csak a lévitáknak

kell fizetni, bűn volna azt másnak adni. Mivel manapság nincs hivatalos lévitai papság, amely a

jeruzsálemi templomban szolgálna, törvénytelen volna bármiféle bibliai tizedet fizetni. Ha azonban a

templomot újjáépítenék, és ott papok és az őket segítő léviták szolgálnának, a Bibliában említett

övezetekben élő zsidóknak kötelességük volna tizedet fizetni.

Ami a Bibliában említett övezeteket illeti, az csak Izráel földjére vonatkozik. A Krisztus születése körüli

időkben csak az Izráelben és néhány környező, tisztának tekintett országban élő zsidóknak kellett tizedet

fizetniük. Az ezen a területen kívül élő és földműveléssel foglalkozó zsidóknak (tekintet nélkül arra, hogy

ilyenek nagyon kevesen voltak) nem.......

Az Újszövetségben nagyon kevés szó esik a tizedről. Egyszer Jézusnak egyik, az írástudókat és

farizeusokat feddő beszédében fordul elő:

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a

köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az

irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni” (Mt 23,23).

Látjuk, hogy Jézus itt is csak mezőgazdasági termékek után természetben fizetett tizedről beszél, nem

pedig a pénzjövedelem után pénzben fizetett tizedről. Krisztus itt nem a tanítványaihoz, a leendő

keresztyén egyház tagjaihoz beszélt, hanem zsidókhoz. Az egyház akkor még nem volt megalapítva, a

zsidók pedig a törvény alatt álltak. A templom és a lévitai szolgálat még fennálltak. Ezekből a krisztusi

igékből a keresztyének tizedfizetési kötelezettségét illetően semmiféle következtetést nem lehet levonni.

Kereszthalála és feltámadása előtt Krisztus zsidókat többször is felszólított a törvény betartására.

Amikor megtisztított egy leprást Jézus ezt mondta: ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek se mondd el

ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan

Mózes elrendelte, bizonyságul nekik” (Lk 5,14)

Amikor pedig a templomadót kérték, ezt mondta Péternek:

„De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj ki a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat,

amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik érted és

értem" (Mt 17,27).

Sőt, még általánosabban ezt mondta:

„Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és

tartsátok meg, de cselekedeteiket nem kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik” (Mt 23,2-

3).

De ezekből a kijelentésekből ki vonná le azt a következtetést, hogy a keresztyéneknek gyógyulások

esetén állatáldozatot kellene bemutatniuk, templom-adót kellene fizetniük, vagy követniük kellene a zsidó

rabbik utasításait ?

Ha magának Jézusnak az esetét vizsgáljuk, neki eszébe sem jutott, hogy magának vagy tanítványainak

tizedet kérjen, ( A mai biznisz szektákkal ellentétben ) vagy fogadjon el. Hogyan is tehette volna, amikor

nem Lévi, hanem Júda törzséhez tartozott !

Ha tisztázni akarjuk a keresztyén szervezetek pénzforrásainak kérdését, meg kell vizsgálnunk, hogy mi

történt, amikor a keresztyénség szervezkedése megkezdődött. A Szentírás szerint az első pünkösdkor

háromezren lettek keresztyénné. Megjelent az első keresztyén közösség.

Milyenek voltak e közösség pénzügyei?

A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is

a magáénak, hanem mindenük közös volt..... Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek

földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába

elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá (ApCsel 4,32-35).

Világos, hogy semmiféle tizedről szó sem volt. Mégis sok esetben ezek az emberek sokkal többet adtak,

mint a tized lett volna. Ez lenne az igazi keresztény gyülekezet pénzügyi alapja........legalábbis a Biblia

alapján !

Hogyan gondoskodott a maga munkájának pénzügyi hátteréről Pál?

Pál sohasem szedett tizedet, hogy fedezze az evangélium hirdetésének költségeit. ő ( a képzett farizeus

) sokkal jobban ismerte a törvényt, mintsem hogy ilyen gondolata támadt volna. Tudta, hogy

törvényszegés lett volna, ha ő, aki nem Lévi, hanem Benjámin törzséből származik, tizedet fogadott volna

el.

Pál szakmája szerint sátorkészítő volt. Mesterségét akkor is gyakorolta, amikor az evangéliumot hirdette,

és így magát így tartotta el. A Biblia több helyen leírja, hogyan gondoskodott munkájának anyagi

fedezetéről, és milyen elképzelése volt erről.

Az Efézusi vénektől így búcsúzott :

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjévé tett titeket a Szentlélek, hogy

legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy

ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a

kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az

erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól.

Mert ő mondta:

Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,28.33-35).

Pál megvalósította az igazi keresztyén magatartást, amikor saját kezével dolgozott, és nem csak

eltartotta magát, hanem még segítette is a rászorulókat.......

A Hasting-féle „Az apostoli egyház szótára” [Dictionary of the Apostolic Church] ezt mondja: „Általánosan

elfogadott tény, hogy a tized fizetése szent célokra az apostolok és közvetlen utódaik idején ismeretlen

volt a keresztyén egyházban”.

Hasonlóképpen az Encyclopaedia Britannica ezt írja: „Kezdetben a keresztyén egyház tagjainak

önkéntes adományaitól függött”.

Még a New Catholic Encyclopaedia is – amelyet egy olyan egyház ad ki, amely később tizedet szedett –

ezt írja: „Az ősegyház nem ismerte a tized rendszerét.....

Az Újszövetségben és az ősegyház történetében semmi nyoma sincs annak, hogy éltek volna a tized

intézményével. Hiszen mindenki jól tudta, hogy az egyház tisztségviselői nem voltak léviták....

A tized megjelenése a keresztyén egyházban :

Hosszú szünet után a tized a keresztyén egyházban a „papi tized” formájában jelent meg. A

katolicizmusban megjelent a papi rend, és ezzel kapcsolatban a papoknak fizetendő tized is. A

reformáció elvetette a papi rend létezését, és ezzel együtt a papi tized eszméjét is.

Később egyes " evangéliumi " egyházakban és gyülekezetekben – különösképpen azokban, amelyekben

bizonyos zsidózó ( cionista ) vonások megjelentek – elkezdtek visszatérni a tized fizetésének ószövetségi

és katolikus szokásához.

Különös, hogy éppen egyes "fundamentalistának" tekinthető gyülekezet igyekezett feltámasztani ezt az

újszövetségi gondolkodással teljes mértékben összeegyeztethetetlen szokást......

Ábrahám tizede :

Ez az írásrész, amit a hamis tanítók a tizedfizetés tanítására használnak, I. Mózes 14:17- 20-ban

Mivel Ábrahám tette megelőzte a törvényt, azt állítják, hogy a tized nem csupán azokra korlátozódik, akik

a törvény alatt állnak, hanem másoktól is elvárt. Valóban ezt tanítja I.Mózes 14:17-20? Valóban jogos

példa Ábrahám példája, amelyet a kötelező tizedfizetés elvére használhatnak?

Először is, a tized adása

Ábrahám szabad akaratán alapult. Ábrahámnak nem parancsolták meg, hogy adjon tizedet

Melkisédeknek, ez pusztán Ábrahám szabad akaratán alapult.

Másodszor, Ábrahám nem egy

gyülekezeti kincstárnak vagy templomi tárháznak adta a tizedet. Egy személynek adta,

Melkisédeknek.

A harmadik dolog az, hogy nyolcvanéves korában fizette ezt a tizedet.

Semmilyen feljegyzés nincs arról, hogy korábban is fizetett volna tizedet, vagy hogy ezt

követően is tette volna. Egyszeri alkalom volt ez, nem folyamatos, és nem is ismétlődő.

A negyedik, amit megfigyelhetünk, hogy Ábrahám nem a vagyonának vagy bevételeinek tíz

százalékát adta, hanem a hadi zsákmányának tizedét, amire az öt király elleni csatában tett

szert.

Ha tehát arra használják ezt a részt, hogy a tizedfizetést tanítsák, akkor azt is kellene

tanítaniuk, hogy először el kell menni a háborúba, hadizsákmányt szerezni, majd ebből tíz

százalékot adni. Az ötödik dolog pedig az, hogy ez a rész nem szolgáltat alapot a

tizedfizetésre a gyülekezeti szentek számára .

És amivel főleg szokták riogatni a tudatlan " birkákat " a következő :

Malakiás 3:8-10-ben található: Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok

engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal

vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én

tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt

mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok

reátok áldást bőségesen.

A Malakiásban található tárház tized fogalma, egy félreértés, miszerint az újszövetségi szent

még mindig a tizedfizetés szabálya alatt áll. E szerint az elv szerint a hívőnek nem különböző

szolgálatoknak és gyülekezeteknek kell adnia a tíz százalékot, hanem a teljes összeget a helyi

gyülekezetnek kell adnia. Az egészet a gyülekezet kincstárában kell tárolni. A gyülekezeti

kincstár válik a tárházzá, és a gyülekezet a kizárólagos elosztója ezeknek a javaknak.

Vajon valóban ezt tanítja Malakiás?

A válasz nyilvánvalóan „nem”.

Malakiás mondandójának

a mózesi törvény az alapja. Amikor Malakiás prófétált, Izrael a törvény alatt állt, és ily módon

a tizedüket a tárházba kellett vinniük. A mai hívők azonban nem a törvény, hanem a

kegyelem alatt állnak. Malakiás intelmei nem a kegyelmi adakozás elveire alapulnak, hanem a

mózesi törvény elveire.

Ráadásul ebben a szövegösszefüggésben a tárház a jeruzsálemi zsidó templom, nem pedig a

helyi gyülekezet. A tárház célja a papok fenntartása volt, nem különböző szolgálatoknak

osztották szét az adományokat.

ez a tized a papságnak szólt, és a templom területén kellett elraktározni. Malakiás a zsidó

templomról beszél tárházként, nem a helyi gyülekezetről. Ismétlem, a tárház a papok

fenntartását szolgálta, és nem szétosztásra váró raktár volt, ahogyan ezt ma teszik.

Malakiásban ez a rész nem vonatkozik a mai egyházra. Nem az egyházról szól, és nem is

annak feladatairól.

Összefoglalva tehát :

Az újszövetségi, Lélek által vezetett adakozás az, hogy a hívő nem a

törvény alatt áll, hanem a kegyelem alatt. Róma 6:14-ben Pál így írt: Mert a bűn ti rajtatok

nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

Galátzia 5:18-ban ismét megemlíti ugyanezt: Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem

vagytok a törvény alatt.

Tehát az újszövetségi hívőnek kegyelmi adakozást, a Lélek által vezérelt adakozást kell gyakorolnia.

Erre a módszerre a legjobb példa :

Apostolok Cselekedetei 4:32-35-ben:

A hívők

sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak,

hanem nékik mindenök köz vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr

Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. Mert szűkölködő sem vala ő

közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az

eladottak árát, És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint

kinek-kinek szüksége vala.........

Röviden összefoglalva.......

A „tizedadás” egyáltalán nem újszövetségi gyakorlat. Szégyenletes módon visszaélnek ezzel a mai

prédikátorok. Azt mondja nekünk az újszövetség, hogy boldogan adakozzunk – annyit, amennyiről

szívünkben döntöttünk.

Ha azt mondjuk az embereknek, hogy 10 %-ot KELL adni, különben lopnak Istentől, akkor beteges,

pénzsóvárgó módon forgatjuk ki a Szentírást. Semmi utalás nincs arra, hogy az apostolok a

„tizedfizetést” VALAHA is tanították volna az újszövetségi hívőknek. Világos, hogy ószövetségi

gyakorlatnak tekintették.

Jézus SOHA nem használta a „jólét” vagy „anyagi áldás” szavakat, amelyek csak néhányszor

szerepelnek egyáltalán az újszövetségben. Kapzsi prédikátorok, viszont, egész birodalmakat építenek

ezekre.

A következő szavakat viszont MINDENKÉPPEN használta Jézus, és az apostolok is: „add el vagyonodat,

oszd szét a szegényeknek,” „a gazdagság csábítása,” „nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak,”

„jaj nektek, gazdagok.”

Ezeket a dolgokat nem gyakran prédikálják, úgy-e?

https://www.facebook.com/973385939371626/photos/a.973393232704230.1073741828.973385939371626/977255658984654/

https://m.facebook.com/973385939371626/photos/a.973393232704230.1073741828.973385939371626/977255658984654/?type=3