Tizedről - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Tizedről

Témák
KINEK ADOTT TIZEDET PÉTER, JÁNOS, ÉS PÁL APOSTOL?

Különböző felekezeti, nemzetbeli, Bibliát olvasó embernek, lelkészeknek tettem fel ezt az egyszerűnek tűnő kérdést. Egyetlen egy személy válaszolt közülük fél percen belül. Ő egy perc alatt ki is fejtette, hogy kinek, és milyen alapon. Mi az oka annak, hogy a hetente szószék mögött állók, maguk sem adnak választ? Mások már a kérdés hallatán is idegesen kezdenek viselkedni, és hajlandóságot se mutatnak arra, hogy az általuk emlegetett Isten Igéjéből megkeressék a korrekt választ, ami szerint tizedet adnak-vesznek. A következő írásban ezzel  témával fogunk foglalkozni

Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sõt szinte Istenbõl szólunk az Isten elõtt a Krisztusban. 
(2Korintus 2:17) 
Helyesen hasogatva az Isten igéjét jutunk világosságról, világosságra. Be kell látnunk, hogy ha apáink igeértelmezése a maga idejében elégséges is volt, mi magunk többet látunk már, de gyermekeink számára még inkább felnyílik az az Ige , ami nem változik meg, ami fel van magasztalva Isten minden nevénél inkább, akár az életünkben is, ha a változásra való készségnek helyet adunk.
- Péter, János és Pál apostol kinek adott tizedet?
Melyek azok a vallásos homályok amelyek megakadályoznak bennünket Bibliát ismerő, tanulmányozó embereket, hogy 20 másodpercen belül korrekt választ adjunk? Az első a Malakiás könyvében lévő tizeddel kapcsolatos igék egyoldalú magyarázatai. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ezek a tized alapigéi, hiszen lassan mást sem hallanak hétről-hétre, mint „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban” Amennyiben vesszük a fáradságot, és elolvassuk a Nehémiás 13-at, akkor egyértelművé válik számunkra, hogy Malakiás nem általánosságban beszél, hanem prófétai üzenetének ez a része egy konkrét szituációra vonatkozik.  Megtudtam azt is, hogy a Léviták részeit nem adták meg; ennek miatta ki-ki az õ mezejére szélede el az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek közül. (Nehémiás 13:10) Gyakorlatilag az Isten házát elhagyták a szolgálók, és a saját szükségleteik betöltésével kezdtek el foglalkozni. Ekkor jött a prófécia Malakiáson keresztül, bár ő nem volt abban a helyzetben, hogy a változásokat kivitelezhette volna. Nehémiás, mint helytartó helyet adva a kijelentésnek intézkedett. Megfedte a fejedelmeket, helyükre állíttatta a lévitákat, elrendelte a tized tárházakba való gyűjtését.
Itt megjelenik egy újabb részlet:

 1, az elszámolás

Az ellátmány felügyelettel lett kiosztva.
És felügyelőkké rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádókot, az írástudót és Pedáját a Léviták közül, és melléjük Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az õ tisztök vala kiosztani atyjokfiainak részét. (Neh 13:13)
Lehetetlen elmenni amellett a tény mellett, hogy a tized a szolgálók megélhetésére lett szánva, és egy fillérnyi se mehetett a templom költségeire, építkezésre, vagy hasonlókra. Tanítások hirdetik, hogy amit az Úrnak adtunk azt engedjük el, és ne nézzünk utána, hogyan lettek az összegek felhasználva. Van ezzel egy kis probléma, A Szent Írás nem csak a bevételi oldalt szabályozta, hanem a kiadásit is. Amennyiben a Malakiás által említett, Mózesi törvények által a léviták számára adandó tizedről beszélünk akkor szembe kell néznünk a következőkkel:
- Tanításokkal, próféciákkal nem támaszthatunk alá tradíciókat, hagyományokat, igazolva azokkal isteni eredetüket. Gedeon egyik neve Jerubaál, Pereljen õ vele Baál, mert lerontotta az õ oltárát. Azaz nem szorul Baál emberek védelmére. Istennek is gondja van az Ő igéjére, nem kért meg bennünket az Ige védelmére, de parancsot kaptunk annak hirdetésére. Isten majd perel a maga idejében, ha sérelem éri, a mi dolgunk az Ige hirdetése, és megcselekvése. Jézus maga prófétál, tanít azokon az eszközein keresztül, akik átadják magukat neki, akik hagyják , hogy Ő szóljon ki belőlük. Nézzük meg, hogyan rendelkezik a tized felől az Aki, azt Lévinek adta:
   Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, a mely a te meződön terem. És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon, a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az õ neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben. Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az õ nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened: Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened; És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe. A lévitát pedig, a ki a te kapuidon belül van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem öröksége veled. A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. És eljön a lévita (a kinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, a kik a te kapuidon belül vannak, és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, a melyet végzesz. (5Mó 14:22 -29)
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának
és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem. (5Mó 26:12 -14) A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségetekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet. (Léviták 18:26)

2, A tizedet nem egyéni szinten, hanem kizárólag közösségi, társadalmi szinten lehet értelmezni.

A kapuk alatt a város kapui, átvitt értelemben a város kapuiban lévő elöljárók értendők, akik átvették és elosztották az átadott tizedet a fenti rendelkezések szerint. Tehát a helyi polgári vezetők adtak anyagi javakat a helyi lévitáknak, szolgálóknak, illetve a jövevénynek, árvának.  Most hát édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy. (Ruth 3:11) Ezzel látva el lévitákat és a papi rendet, illetve teljesedett be továbbra is az isteni elv, hogy aki többet gyűjtött annak se volt többje. A helyi szinten beszedett tized terményből állt, ahogy Jézus is példázódott vele: De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. (Luk 11:42) A Malakiásnál, és Nehémiásnál említett tárházakban nem pénzt tároltak, hanem ellátmányt, főként élelmiszert. Jézus ezen szavait azonban más vetületben is tárgyalhatjuk, hiszen újszövetségi hivatkozásként úgy van bemutatva, mintha a lévitáknak adott tized az újszövetségben is kötelező érvénnyel bírna. Ellentmondásos ugyan, de főleg olyan közösségekben emelnek szót a tizednek ilyen formájú gyűjtése mellett, ahol egyébként kategorikusan cáfolják azt, hogy az egyház Izrael helyére lépett volna az üdvtervben.

Mikortól számítjuk az új szövetséget, és helyébe lépett-e az egyház az ószövetségi lévita papságnak?

Jézus kereszthalálával egy új korszak kezdődött, amikor tulajdon vérével áldozott a mennyei oltáron.
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;(Máté 27:50-51) Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által, ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.És ezért új szövetségnek a közbenjárója õ, hogy meghalván az elsőszövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Zsidók 9:11-15) És bár az újszövetség már elkezdődött, - erre bizonyíték, hogy a Szent Szellem ki lett töltve, és Jeruzsálemből kiindulva gyülekezetek jöttek létre – az ószövetség nem ekkor zárult le. A jeruzsálemi templom, illetve a minden napos áldozat eltörléséig maguk a tanítványok is a templomot tartották az imádkozás házának, ahová Pál apostol sem áttallott áldozatot vinni. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. ...Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felõled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.  ...Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap õ velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat. ApCsel 21:18-26

Tized kegyelemből, nem törvény szerint

   A 75 éves Ábrahámot megszólítja Isten és ígéreteket ad neki. Engedelmeskedik a hívásnak, veszi feleségét, unokaöccsét, a szolgákat, és mindazt a vagyont, amit Háránban szereztek és elindul (1Mózes 12:4-5) Észak felől felől tart délre Egyiptomig, majd visszafordul. Itt az mondja az Irás: "Feljöve azért Ábrám Egyiptomból, õ és az õ felesége, és mindene valamije vala, és Lót is õ vele, a déli tartományba.Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és arannyal (1Mózes 13:1) A nyájak nagysága miatt kialakult konfliktus után külön válik Lóttól, aki később fogságba esik. „A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolc próbált legényét és üldözve nyomula...” a kiszabadítására (1Mózes 14:14) És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet. .. kiméne õ elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala. (1Mózes 14:16-20) Nagy örömmel jöttek eléjük a kifosztott városok lakói, Sálem királya, Melkisédek pedig kenyérrel és borral szolgált feléjük, majd megáldotta Ábrahámot És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és Föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. (1Mózes 14:18-19) Ábrahám pedig „tizedet ada néki mindenből” „Mert ez a Melkisédek Sálem királya volt és a Magasságos Isten papja, aki a királyok megverése után hazatérő Ábrahámnak eléje ment, és megáldotta őt. Ábrahám aztán mindenből tizedet adott neki, ő, ha a nevét lefordítjuk (értelmezzük), először igazságosság királya, de azután Sálem királya is, azaz békesség királya.”(Zsidók 7:1-2) Mi mindenből adott tizedet? Mit mond az írás? Ábrahám a zsákmány legjavából tizedet adott neki (Zsidók 7:4) Nem a vagyonából, hanem a zsákmányból. Az írás fel nem bontható, így hazugságnak minősíthetők azok a tanítások, mi szerint Ábrahám rendszeresen adott volna tizedet Melkisédeknek. Ábrám megelégedett azzal, amit az ő Istene szánt neki. Nem csapott le ragadozva a lehetőségre, hogy megkaparintsa „az Ábrahám áldását” .És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részüket. (1Mózes 14:21-24) Ne tévelyegjetek szeretett testvéreim, ne fogadjátok el az ördög által felajánlott földi javakat, hogy megtalálhasd azt igazit. „Minden jó adomány és minden bevégzett ajándék felülről száll alá a világosságok Atyjától, kinél nincs változás, sem folyton forduló árnyék.” (Jakab 1:17) Mózes könyve így folytatódik: "E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges." (1Mózes 15:1) Ábrám már 75 évesen igen jómódban élő ember volt, és 10 évvel később is ez volt a helyzet. Miután elutasította a felajánlott vagyont ott állt a lehetőség előtt, hogy megkapja az igazit, a Mennyből érkezőt. Isten másféle javakkal akarta őt megjutalmazni. Olyannal, aminek ténylegesen híjával volt: „a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. (1Mózes 15:4-6) Nem önmaga gerjesztett témákért imádkozott, majd vallotta meg az elképzeléseit, hanem hitelt adott annak, aki szólt hozzá, és megragadta a számára kijelentett szavakat. "Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett." (Jakab 2:23)

Jákób látott példát, de a tized adása nem volt az életének a része Bételig

   Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei  közül, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel Nyugatra és Keletre, Északra és Délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom. (1Mózes 28:10-22) Némely tanítók Ábrahámot úgy próbálják beállítani, mint rendszeres tized adót. Ez a feltételezés azonban nem támasztható az Írásokból, sőt az sem, hogy utódai azok lettek volna. Jákób fogadalma azonban végkép cáfolja ezt. Ha a tized családi hagyományként elfogadott lett volna az életében, akkor semmiképpen nem kötötte volna - egy erőteljes kijelentés, látomás után – feltételhez a tized adását. Bizonyára hallott nagyapja és Melkisédek találkozásáról, hogyan vitt kenyeret és bort a visszatérő seregnek, és hogyan áldotta meg Ábrámot, aki meg tizedet adott neki a zsákmányból, amit egyébként sem tartott a magáénak. Jákób tizede feltételhez kötött volt, HA megáldasz, és visszahozol, ahogy ígérted, AKKOR mindenből tizedet adok neked a visszaérkezésemkor. Tudjuk azt, hogy nagy gazdagsággal tért vissza, de azt, hogy kinek és milyen formában adta meg a felajánlott tizedet, arról nincs tudomásunk, csak arról, hogy idős korában Egyiptomba ment családjával az éhínség elöl.


Tized törvény szerint;  Jogalapok

Kié a tized?  Tettem fel a kérdést számtalanszor. Az Úré! - Mondták némelyek. A gyülekezeté! Állították mások. 
Nézzük meg, mit mondanak az Írások! Annak a megértéséhez, hogy  milyen  módon kaptak a léviták jogot a tized szedésére pár részt idézek Mózes második, és negyedik könyvéből. Kérlek olvassátok el figyelmesen az elejétől a végéig a Bibliának ezen részeit.  A történet alapja az elsőszülöttség, tehát kezdjük innen:
És monda az Úr Mózesnek: … Ezt mondd azért a Fáraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat (2Mózes  4:21-23) 
   A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái előtt és a nép előtt.  És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körül kimegyek Égyiptomba.  És meghal Égyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az õ királyi székében ül, a szolgálónak elsőszülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása. És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé. De Izráel fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között. És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak előttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elől (2 Mózes 11:3-8) 
  Mert általmegyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. (2Mózes 12:12-13)
És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az õ anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyém legyen az.  2Mó 13:1 -2)
Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt a mi az õ anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré. De a szamárnak minden első fajzását báránnyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül. (2Mózes 13:12-13)
  Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add. (2Mózes 22:29 )
Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak első fajzása. De a szamárnak első vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet megválts, (2Mózes 34:19-20)
  Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, a mely az õ anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim.  Mert enyém minden elsőszülött: a mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr. Számláld meg Lévi fiait az õ atyáiknak háznépe szerint, az õ nemzetségeik szerint; egy hónapostól fogva, és azon felül minden fineműt számlálj meg. (4Mózes 3:11-15)
   A léviták minden megszámláltja, a kiket Mózes és Áron az Úr rendeletére nemzetségenként számláltak vala meg, minden finemû, az egy hónapostól fogva és feljebb: huszonkét ezer. És monda az Úr Mózesnek: Számláld meg Izráel fiainak minden finemû elsõszülöttét, egy hónapostól fogva és feljebb, és pedig névszerint számláld meg õket.  És válaszd a lévitákat nékem (én vagyok az Úr) az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait, Izráel fiai barmainak minden elsõ fajzása helyett. Megszámlálá azért Mózes, a mint parancsolta vala néki az Úr, Izráel fiainak minden elsõszülöttét. És lõn minden finemû elsõszülött a nevek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, az õ megszámláltjaik: huszonkét ezer kétszáz és hetvenhárom. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Válaszd a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait az õ barmaik helyett, és legyenek enyéim a léviták. Én vagyok az Úr. A mi pedig a kétszáz és hetvenháromnak megváltását illeti, a kik felül vannak a lévitákon Izráel fiainak elsõszülöttei közül:  Végy öt-öt siklust fejenként; a szent siklus szerint vedd azt, (húsz géra egy siklus). És add azt a pénzt Áronnak és az õ fiainak, váltságul a köztök lévõ számfelettiekért. Bevevé azért Mózes a váltságpénzt azoktól, a kik felül voltak a lévitáktól megváltottakon. Izráel fiainak elsõszülöttitõl vevé be e pénzt: ezer háromszáz és hatvanöt siklust, a szent siklus szerint. És adá Mózes a megváltottaknak pénzét Áronnak és az õ fiainak, az Úr rendelete szerint, a miképen parancsolta az Úr Mózesnek. (4Mózes 3:39 -51)
   Monda pedig az Úr Áronnak: Az õ földjükből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked õ közöttük: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között. De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az õ szolgálatukért való osztályrész ez a mellyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát. És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak. De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és õk viseljék az õ bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne bírjanak örökséget. Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem õ felőlük, hogy Izráel fiai között ne bírjanak örökséget. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:  A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségetekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet. És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor. Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekből, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.  (4Mózes 18:20-27)
Kié a tized, kérdezem újra. Azé, aki jogot kapott annak szedésére! Ki kapta örökségül a tizedet? A Szent sátor körül szolgáló törzs, a Léviták! 

Miért nem szed tizedet ma az Izraelita felekezet?

    Mert nincs, szent hely, ami szükségeltetne a mindennapi áldozat bemutatásához. Ha nincs áldozat, akkor nincs szükség szolgálóra se, ha nincs szolgálat, akkor nincs jogalap a tized szedésre se. Lehetetlen elmenni amellett a tény mellett, hogy a tized a szolgálók megélhetésére lett szánva, és egy fillérnyi se mehetett a templom költségeire, építkezésre, vagy más célokra. 
Mivel a tized legális célokra nem gyűjthető - Szent hely híján - , meg sem próbálnak különböző ürügyekkel,  az ámosi próféciára, vagy áldásra hivatkozva, jogalap nélkül tizedet szedni.

   Raj Tamás Főrabbi  ezt írta: 
   "A tized adása (mint egyfajta adórendszer) Mózes intézkedése volt, az Örökkévaló parancsára. Azért volt erre szükség, mert Lévi törzse (a papi törzs) nem kapott földbirtokot a honfoglalás után, viszont ők látták el az összes közszolgálatot és a Szentély körüli teendőket is. Korábban is létezett ugyan tized (gondoljunk Ábrahám tizedére Malkicedek részére), ám ez csupán önkéntes és egyszeri felajánlás lehetett a tisztelet jeléül.
   A tizedadás tehát az ókori Izrael adórendszere volt, s a Szentély pusztulása (i.sz. 70) óta (mivel a leviták sem látják el régi feladatukat) a zsidók sem gyakorolják. Viszont kétségtelen, hogy ebbol a bibliai előírásból vették át és alkalmazták
a középkori keresztény papi tized és a földesúri dézsma gyakorlatát. Sőt, egyes vallási irányzatok ma is kötelezőnek vallják azt. "   (   Forrás: zsido.hu)


Tized  a feudalizmusban

    Mivel nem találtak Bibliai alapokat arra vonatkozóan, hogy az egyház tizedet szedjen, a 8. század végéig legfeljebb ajánlásként szerepelt egyes tanítók munkáiban. (1)  Magyarországon István király vezette be, azaz az állam adott jogalapot a tized begyűjtésére.
A reformáció idején kezdték újból megkérdőjelezni némelyek az egyházi tized szedés jogát, miután a protestáns hívektől is kötelező érvénnyel kérték a tized megfizetését a római katolikus egyház követei azokon a helyeken, ahol a falu nem követte a földesúr vallását.
Az 1848 március 17-én miniszterelnöki hivatalba lépő Battyányi első lépése, hogy rögtön másnap, március 18-án elfogadják az úrbéres szolgáltatások azonnali megszüntetéséről és az egyházi tized eltörléséről szóló törvényjavaslatokat. (2)


KINEK ADOTT TIZEDET PÉTER, JÁNOS, ÉS PÁL APOSTOL?

    Hogy kiknek? Ugyan azoknak, akiknek a Jézussal való találkozás előtt mindig is adták! Ezen a területen nem történt változás, sőt ha figyelmesen olvassuk a Pál letartóztatásáról és kihallgatásáról írt sorokat, akkor  a nemzetektől gyűjtött adományok is szóba kerülnek, mint olyan felajánlások, amelyeket Pál hozott fel Jeruzsálembe.  "Sok év elmúltával jelentem itt meg, hogy népem számára könyöradományokat és felajánlásokat hozzak. Ebben a foglalatosságban találtak engem bizonyos ázsiai zsidók, mikor a szent helyen a szent tisztulást végeztem, de nem csődületben, sőt anélkül, hogy bármily zavart keltettem volna." (ApCsel 24:16-17)  Ezekkel a sorokkal cseng egybe az, amit a korintusiaknak írt: "Ami pedig a szentek számára rendezett gyűjtést illeti, úgy tegyetek ti is, amiképpen Galácia egyházainál rendelkeztem. A hét első napján ki-ki tegye félre magánál, amit hét közben sikerült összegyűjtenie, hogy ne akkor legyenek gyűjtések, mikor odamegyek. Mikor pedig már ott leszek, azoktól fogom Jeruzsálembe elküldeni kedvességeteket, akiket kipróbáltaknak ítéltetek. Ha azután méltó lesz a gyűjtés arra, hogy én is elutazzam, velem fognak menni." (1Korintus 16:1-4)  Felmerülhet a gondolat, hogy ,mit keresett Pál a szent helyen, azaz a templomban. Adományokat, felajánlásokat vitt és szent tisztulást végzett! Megtagadta volna Krisztus véráldozatát áldozatát? Dehogy is, szó sincs erről! Pál jól ismerte Jézus szavait:  "Ne gondoljátok, hogy a törvényt, vagy a prófétákat eltörölni jöttem. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem őket. Bizony azt mondom nektek, hogy amíg a menny és a föld elmúlnak, a törvényből egy i betű vagy egy vesszőcske sem múlik el, amíg csak minden meg nem történik." (Máté 5:17-18)  Keresztyénként is megtartotta a törvény rá vonatkozó részeit, és nem vonakodott követni a jeruzsálemi vének tanácsát: "A következő napon Pál velünk együtt elment Jakabhoz. Megjelentek a vének is mind. Pál, miután köszöntötte őket, esetről esetre eléjük tárta, hogy mit tett Isten az ő szolgálatán keresztül a nemzetek között. Azok, mikor hallották, dicsőítették az Istent, és azt mondták neki: „Látod testvérem, hány tízezer hívő van már a zsidók között, és valamennyi buzgón megőrzi a törvényt. Felőled azonban az a beszéd hangzik, hogy mindazokat a zsidókat, akik a nemzetek között élnek, Mózestől való elpártolásra tanítod, hogy azt mondod, hogy ne metéljék körül gyermekeiket, és ne járjanak az átöröklött szokások szerint. Hogy áll hát a dolog? Mindenesetre meg fogják hallani, hogy idejöttél. Tedd meg azért, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra. Vedd ezeket magadhoz és fogj velük együtt szent tisztuláshoz. Fizess be értük, hogy lenyírathassák, a hajukat és akkor mindenki látni fogja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hangoztatnak, ellenkezőleg, magad is úgy élsz, hogy megőrzöd a törvényt." (Ap Csel 21:19-24)  Pál azt akarta, hogy Timóteus vele utazzék el, fogta hát és körülmetélte őt a zsidók miatt, kik azokon a helyeken laktak. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy hellén volt az apja.(Ap Csel 16:3)
    Testvéreim a törvény alapján nincs jogalap arra, hogy az egyház tizedet szedjen. Krisztus első követői nem is próbálkoztak ezzel, sőt évszázadok teltek el anélkül, hogy az egyházban szóba került volna a tized szedése. Péter, János, és Pál apostol ugyan úgy adták a tizedüket azoknak, akiket a törvény szerint illetett, mint a Jézus Krisztussal való találkozásuk előtt, ők maguk pedig jog alap nélkül nem gyűjtöttek tizedet.  Ne féljetek, és ne hagyjátok magatokat megtéveszteni akkor se, ha a Bibliából kiragadott sorokkal zsarolnak meg benneteket :  Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. (Malakiás 3:8)  Valóban, felekezetek, gyülekezetek csalják meg Istent ( a nép egészben), mert a Bibliára hivatkozva gyűjtenek tizedet, de a tizednek a kezelését, elosztását nem bibliai módon teszik. Amennyiben a törvény betűire hivatkozunk, akkor a törvény szerint kell élnünk, nincs mód az alternatív megoldásokra. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan!  Ismét bizonyságot teszek minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az ilyen tartozik az egész törvényt megtenni. Nem használ nektek a Krisztus, akik a törvény által kerestek igazságot. Kiestetek a kegyelemből. Mi ugyanis Szellem által hit alapján várjuk az igazságosság reménységét. (Galata 5:3-4) 

     Van szabadságunk arra, hogy x %-ot, vagy fix összeget adjunk a kegyelem törvénye szerint, de ezt a Szent Szellem vezetése által hit alapján tegyük, nem elfelejtve azt, hogy a törvény szerint se a gyülekezeté volt a tized! Egy része bizony a szegényeket illette, más rész pedig a kézbe lett kötve, ahogy azt az első részben le lett írva.
    Arra is szabadságunk van, hogy épp 10%-ot adjunk valakinek a jövedelmünkből, de ennek nincs köze a Bibliában tizednek nevezett juttatáshoz. Természetesen adhatunk katedrális építésre is, vagy támogathatunk egy szervezetet, eseményt, vagy az utcán éhező drogosnak is adhatjuk, ha jónak látjuk. Feletethetjük a vagyonunkat a szegényekkel, szeretet nélkül semmi hasznunk abból.

TOVÁBB -  TOLVAJ GYÜLEKEZET
    A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.  2Kor 8:15
Ezek azok a megszámláltattak, a kiket megszámláltak Mózes és Áron és Izráel fejedelmei, tizenkét férfiú; egy-egy férfiú vala az õ atyáiknak házanépébõl. Valának azért mindnyájan, a kik megszámláltattak az Izráel fiai közûl az õ atyáiknak háznépe szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ az Izráelben; Valának mindnyájan a megszámláltattak: hatszáz háromezer és ötszáz ötven. 4Mózes 1:44-46
   A léviták minden megszámláltja, a kiket Mózes és Áron az Úr rendeletére nemzetségenként számláltak vala meg, minden finemû, az egy hónapostól fogva és feljebb: huszonkét ezerÉs monda az Úr Mózesnek: Számláld meg Izráel fiainak minden finemû elsõszülöttét, egy hónapostól fogva és feljebb, és pedig névszerint számláld meg õket. És válaszd a lévitákat nékem (én vagyok az Úr) az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait, Izráel fiai barmainak minden elsõ fajzása helyett. Megszámlálá azért Mózes, a mint parancsolta vala néki az Úr, Izráel fiainak minden elsõszülöttét. És lõn minden finemû elsõszülött a nevek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, az õ megszámláltjaik: huszonkét ezer kétszáz és hetvenhárom. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Válaszd a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait az õ barmaik helyett, és legyenek enyéim a léviták. Én vagyok az Úr. A mi pedig a kétszáz és hetvenháromnak megváltását illeti, a kik felül vannak a lévitákon Izráel fiainak elsõszülöttei közül: Végy öt-öt siklust fejenként; a szent siklus szerint vedd azt, (húsz géra egy siklus). 4Mózes 3:39-47 
   Istennek nem volt érdeke  háromszoros jövedelemhez juttatnia a lévitákat az átlag  izraelitával szemben! "A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje." 2Kor 8:15

"Háromféle tized volt. Az első tized a földnélküli leviták életfenntartására szolgált (Num. XVIII,21–32.). A második tizedet tulajdonosa elvitte Jeruzsálembe, ahol ő és családjának tagjai elfogyasztották vagy megváltották pénzzel (Deut. XIV,22). A harmadik évben ezt a második tizedet teljes egészében a szegényeknek és a nincsteleneknek kellett juttatni (XIV,29), akiknek szenvedései oly gyakran felkeltették a próféták és a zsoltáros részvétét és méltatlankodását. Később szegénytizednek nevezték. A harmadik évet így is nevezték: „a kitakarítás éve”. Ekkor a földbirtokosnak minden tizedét ki kellett vinni a házból, azaz megfizetni minden hátralékát. Ez a „kitakarítás” ünnepélyes nyilatkozat és Isten áldásáért mondott imádság mellett történt." (1) (2)


   Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez annál inkább ragaszkodjanak. A mint ez intézkedés híre elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bőséggel megadák; és mindenből a tizedet bőséggel meghozák. És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, õk is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az Úrnak, az õ Istenüknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák. (2 Királyok 31:4)


EGY A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ÍRÁS SÁNTA JÁNOS TOLLÁBÓL
Csak a tizeded kell! Gondolatok a ránk bízott javak kezeléséről



 A Hit gyülekezetének a tanításai a tiedről igeileg nem igazolhatóak, de fontosnak tartottam, hogy a feudális rendszer utáni legjelentősebb tizedszedő felekezet állásfoglalásását, Derek Prince ide vonatkozó gondolatait és azok cáfolatait is felhozzam

1848. évi XIII. törvénycikk a papi tized megszüntetéséről

Az egyházi rend a papi tizedről minden kárpótlás nélkül lemondván, az ország Rendei ezen a haza oltárára tett áldozatot örök emlékezet okáért törvénybe iktatják, egyszersmind ezen lemondásnak nyomán elhatározzák.
1. § A papi tized, akár természetben, akár a természetbeni kiszolgáltatás helyett készpénzben teljesítetett, és pedig akár közvetetlenűl az egyházi rendnek, akár haszonbérlőne fizettetett, akár örökös szerződés mellett, akár királyi adomány által szereztetett, ezennel örökre megszüntetik.
2. § Mennyiben a tized megszüntetése a kisebb rendű papság némelly tagjainak jövedelmeit is érdekli, s e tekintetből azoknak ellátásáról gondoskodni mindenesetben szükséges leend, Ő Felsége egyszersmind a kisebb rendű bármelly vallásfelekezeten levő papságnak illő ellátása iránt általánosan is, magyar ministeriuma által részletes törvényjavaslatot fog az ország Rendeinek előterjesztetni.
3. § Mennyiben a papi tized magán családok birtokába, akár örökös szerződés, akár királyi adomány által jutott, a tulajdonos magán családoknak, a közálladalom által leendő kármentesítése iránt Ő Felsége magyar ministeriuma által a legközelebbi országgyülés elibe részletes törvényjavaslatot fog előterjesztetni.
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz