Krisztus aki elhív - mondom

Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ szolgái előtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket. (2Mózes 5:21) Izrael nem látta beilleszthetőnek Mózes személyét az éppen aktuális rendbe. Nem kellett neki se a fáraó fi , se a 40 évig csavargó juhász, aki a birkák között érezte jól magát, és hűtlenül elhagyta a népét. Bár sok idő eltelt, és nyilvánvalóan más emberek voltak az elöljárók, mint akiket Mózes ismert, de tudta, hogy a szolgalelkűség miatt begyöpösödött vezetők nem fogják őt tárt karokkal várni. (De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr . 2 Mózes 4:1) Áron azonban kapott kijelentést, és 83 évesen elindul a pusztába öccsét keresni.

Azt a testvért, akivel soha nem játszhatott együtt, alig látta életében, és igazából nem is ismerte test szerint, de ismerte kijelentés által.(Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük) Kijelentést az kap folyamatosan, aki át meri venni, és át meri adni azt. Nincs értelme szolgalelküeknek, infantilis személyeknek szólni, akik képtelenek az eljuttatni a címzetteknek az üzenetet.

   Dávid, Isai fia Góliát legyőzése után ismertté válik egész Izrael előtt. Filiszteusok ellen győztes hadjáratait megéneklik az asszonyok szerte az 

országban. (1Sámuel 18:5-7) az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert ő előttük méne ki és jöve be (18:16) Saul egész háza  népe tényként kezelte, hogy Dávid lesz Izrael királya (1Sám 23:17) Ő maga tesz erről vallomást Dávidnak a sereg előtt: tudom, hogy te király leszel, és Izráelnek királysága a te kezedben állandó lesz (1Sámuel 24:20) Jól hallotta ezt Abner, a fővezér is, ennek ellenére Isbosetet a király fiát tette Saul helyébe az után, hogy Júda házán már Dávid uralkodott. Az Isten szíve szerinti - Sámuel próféta által felkent (1Sámuel 16:1-től) - Dávid csak csavargók bandafőnöke volt Izrael fiainak szemében (Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok olyan szolga van, a kik elszöknek uraiktól 1Sámuel 25:10)  Isten kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból. A szoptatós juhok mellöl hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét (Zsoltárok 78:70-72) Ahogy a fenti igék mutatják köztudott volt, hogy Isten elhívása van Dávidon Izrael vezetésére vonatkozóan. Sámuel kente fel királlyá, de a nép inkább követte az elöljáróit, mint Isten tanácsát. 7 évig állt ellen Izrael gyülekezete Isten akaratának, míg aztán Isbóset király, Saul fia házaaságtöréssel vádolta meg Izrael seregeinek fővezérét, aki tárgyalásokat kezdett Dáviddal.  "Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és ezután is, hogy a mint megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem vele: Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerõsítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva mind Bersebáig." (2Sámuel 3:9-10) Kezdetektől fogva tudták, hogy ki az Isten választottja! Ellenségeskedések, harcok után végül eljövének Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett. (2Sámuel 5:3)

  Felismerték-e Izrael gyülekezetének vénei  Jézusban a megváltót? Természetesen nem! Csak Heródes érezte veszélyeztetve hatalmát egy új királytól, és kisdedeket öletett meg, de a rókának nevezett utóda sem ismerte fel Őt. Gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette (Luk 22:11) Izrael vénei, főpapok, teológusok, a nagytanács (Luk 23:66) elutasították, és haláláért kiáltottak (Luk 23:13-tól) Péter és János ugyan ezen elöljárókhoz így szólnak: Népünk elöljárói és ti vének! Krisztus Jézus, a Názáreti … akit ti megfeszítettetek, kit az Isten a halottak közül feltámasztott… Ő az a kő, amelyet ti, az építők megvetettek, aki mégis a szeglet fejévé lett (ApCsel 4:8-12)

  Mózes, Dávid, Jézus elutasításban részesült a sajátjai részéről Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt (János 1:11)  Jézus szép listával készült a teológusokkal folytatott vitájára, megemlítve azokat az Istentől küldött embereket, akiket a maguk korában üldöztek: Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök õ hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtõl minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétõl fogva kiontatott, Az Ábel vérétõl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtõl. (Luk 11:49-51)  Pál elég lényegre törően fogalmaz : akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. (2Titus 3:12)  Szóval, fel a fejjel nem kell megilletődni egy kis üldöztetéstől, van élet a zsinagógákon kívül is!  A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket; sõt jön idõ, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (Ján 16:2)  Űzhetnek, miként Dávidot űzték, csak maradj meg az Úrban! Mióta a máglya halál, meg kettéfűrészelés, kiment a divatból, azóta csak az új típusú inkvizitorokkal kell számolnod. Őket könnyen felismerheted arról, hogy egy beszélgetés során sokkal tönbbször idézgetnek a gyülekezetük, felekezetük tanításából, neves embereitől, mint az Írásokból. Emberekben, főemberekben, földi hatalomban, szervezetekben inkább bíznak, mint Jézusban. 

Kiűznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek. (1Sámuel 26:19)