Nyáj - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Nyáj

Témák
Juh tenyésztés alapjai

   Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli. (Zakariás 11:16)

   Juhok közötti napi munka itatás, majd tömeg takarmány, (rost) etetése, legeltetés. A gondozó megjelenésére, a jószág jelentős része azonnal reagál, kíváncsian nézik, és követik a karámban. Ezekkel az élénk állatokkal nincs különösebb dolga, azokra kell időt szánnia, akik félre húzódnak. 

   Hasonló a helyzet az Istentiszteleti alkalmakon is, a nyüzsgő, beszélgető testvérek az első sorokban nem köthetik le a szolgák figyelmét, hisz nem egy betegség órák alatt képes végezni a juhokkal, kecskékkel, így életet menthet, ha időben felismerjük már a betegség első jeleit. 

    Az állomány általános kondiciójának felmérése mellett, egyedszintű áttekintést sem hanyagolhatjuk el. A kiemelkedően jó formában lévők, és a soványak mutatják a nyájon belüli egyensúlyt. A termelésbe nem állított állatokon túl, az erősebbekre ugyanolyan veszélyt jelent, ha ők jutnak a jobb falatokhoz, mint azokra, akiknek nem jut. Ugyanaz az  a nyavalya viszi el a túl, mind az alultápláltat. A vágóállatok kivételével nem hizlalunk még akkor sem, ha az anyák bordái kilógnak már annyira tejelnek. Szárazon állás időszakában, amikor vemhes a nyáj nagy része, akkor lesz idejük felvenni a ledobott kilókat. A napi munkán túl nem elhanyagolhatóak az időszaki munkák, amelyek közül az Bibliában  említett körmözés elhanyagolása az állomány nagy részének az elhullásához vezethet. Hányszor kell évente körmözni? Nem lehet tudni. Úgy mondják a juhászok, ahányszor szükséges. Függ a tereptől, évszaktól, fajtától. A túlnőtt köröm alá naponta rakódik a szenny. majd feltörik így a kórokozók a sebbe jutva sántulást okoznak. 

  Anyagias prédikátorok egész évben nyírnák a juhot, talán kiábrándító lehet számukra, de ez évenként egyszer megrendezett mulatság. Nem lehet nyúzni az élő juhot, csak nyírni a felesleget, míg a lábak takarítása, körmök tisztán tartása a napi rutin része.  (János ev. 13:15)
 
Szaporodás, növekedés

   Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek (1Péter 2:2) Azon hívők, akiknek élő mag van a szájukban, képesek tejre is jönni, és táplálni a ma született bárányokat. 

   Az ellés előtt álló anyákat külön rekesztjük, és nem mennek a gyülekezettel a legelőre. Nyugalmat keresnek ilyenkor, és megfelelő, biztonságos helyet, ahol világra hozzák kicsinyeiket. Lenyalogatják a bárányokat, megjegyzik a szagukat, ami az életet jelenti. A sok-sok egyforma bárány egyedi azonosítója a saját illata. A napos bárány nem ismeri se az anyját, se a pásztort, szépen elmegy bárki után , aki egy kicsit nagyobb, mint ő. Ezért nagyon fontos, hogy az anyja megismerje a sajátjait először szagról, majd biztonságosan a hangjukról is. Pár nap után mehetnek a nyájjal a legelőre, a pásztort nem ismeri ugyan a bárány, de az anyját követi, megtalálja már 1000 közül is. Megesik, hogy a juh a legelőn ellik meg. Ilyenkor kell a pásztornak a gyengéket, az újszülötteket felemelnie, és vinni magával őket azzal a tempóval, ahogy a nyáj jár a legelőn, míg be nem érnek este a hodályba. Jézus ikonikus ábrázolása, egy göndörödő fehér szőrű, kis merinó báránnyal igen távol áll a valóságtól. A képeken látható korosztályt meg se lehet fogni. Egészséges, csillogó szemű bárányokat épp eszű ember, feleslegesen nem cipel órákon át. Merinó jellegű juhok a 12-ik században jelentek meg, se Jézus, se az Izraeliták nem láttak még csak hasonló állatokat se. 

   Minden esetre a bárány pár hét elteltével fokozatosan áttér a kemény eledelre, de az anyjával marad sokáig, - a családjával. A nyájjal járva megtanulja a Jó Pásztor hangját. Nem embereket követ immár, hanem a Mestert, akinek akkor is felismeri a hangját, ha ismeretlen "cserépedény szolgákon" keresztül szól is. A Jó Pásztoron keresztül kijár és bejár, és legelőt talál. Megtartatik, mert életét nem emberekre, főemberekre bízza, hanem egyedül Arra, aki az Életét adja a juhokért. Érettségre jut, önállóan különbséget tesz jó és rossz között. 

   Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. (Zsidók 5:14) Maga is szaporodni kezd, másokat tanítani, táplálni. Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek (Zsidók5:12) 

   A legelszántabb pásztor se képes gidát elleni. A mi nyájukban ez kizárólag a kecskék, juhok privilégiuma. A nyájon belüli konfliktusokat a vezéranyák tartják számon, ha durvul a helyzet ők lépnek közbe. A pásztor, kívülálló. Gondozza őket, figyel, ügyel rájuk, a juhok odamennek simogatásért hozzá, de nem kérnek segítséget, az egymás közötti viszályok lerendezésében, de igénylik a segítséget tőlem, a felvigyázótól. Növekedési lehetőség mind személyes, mind közösségi szinten, a nem emberek, hanem Jézus tanítványaiként. A tanítvány nem lehet nagyobb, mint mestere, így ha csak emberek tanítványaivá válunk magunkat korlátozzuk be, de ha Jézus a mester, akkor a közösség fejlődik.  Az egyéni kibontakozás lehetőségét nagy részben a közösség, társadalom fejlettsége határozza meg. A római birodalom után érkező törzsek képtelenek voltak az előttük élők fejlettségét megtartani, sőt pillanatok alatt emésztették fel azt. 

   Jézus egy mennyei társadalmi berendezkedésről beszél, amit Isten Királyságának nevez. Hangsúlyozza, hogy nem szemmel látható formában jön el, de köztünk van. Amikor a földi társadalmi rendszer a mennyei társadalmi kép szerint változik, akkor beszélünk ébredésről. A Szent Szellem túláradó módon folyik át egy cserép edényen, vagy csoporton csatornaként használva őket arra, hogy a társadalomban hozhasson létre valóságos változást.  Aztán megesik, hogy  azok az emberek, akik Isten élő Igéjére állva léptek túl saját felekezeti határaikon, kényszerítik a nyájat a saját teológiájuk korlátai közé. Azokat, akik Isten beszédét hasogatva mélyebbre jutva, újabb részleteket fedeznek fel ugyanabból az Írásból, ami őket is válaszút elé állította egykor, kirekesztik. Némelyek egész nyájakat , országrészek állományát mészárolták le védekezés képen , egészséges egyedekkel együtt, ott ahol bizonyos betegségek jelenlété diagnosztizálták. A nyájhoz tartozás biztonságos érzése nem valóságos, nem szabad testben bízni. Jézus az egyedüli, aki képes megmenteni, és megtartani, Ő életünk válsága, nem a gyülekezet.

Farkasék

   Mások más féle család modellt követnek. 
  Nagy családban élnek, testvérként, együtt dolgoznak közös célokért, nagyon jól szervezett hierarchiában, éles különbséget téve a klérus, és a laikusok között A kicsinyeket minden családtag gondozza, mintha a sajátjuk lenne, de szaporodás kizárólagos joga a vezetőket illeti. Együtt járnak élelemért, a testvérek együtt dolgoznak a családért, a jövő nemzedékéért.  
   A csoport tagjai bizonyságot tesznek, de maguk nem vezetik Jézushoz az "újakat".   Természetes a számukra, ha a "megtérőket” elviszik a  gyülekezet vezetői elé, hogy ott elmondjanak egy imát. Azt gondolják, hogy majd azok gondoskodjanak róluk, és egyáltalán nem érzik őket a sajátjaiknak, hogy tejjel táplálnák őket, naponként foglakoznának velük. 

   A farkas gyülekezet összetartása akkor törik meg, amikor valamelyik farkas testvér a csoporton belül próbál szaporodni, ahogy a juhok is teszik. A bizonyságára Jézushoz fordulókat személyesen bátorítja, meglátogatja, házába fogadja, tanítja, és imában hordozza őket. Hamar a falkán kívül találja magát, de ekkor tényleg lehetőséget kap a szaporodásra. Új gyülekezetet alapít, ahol az első időkben radikális növekedés látszik, de idővel egyre inkább kilóg a lóláb, vagyis inkább farkas láb.
  Képtelen együttműködni a körülötte felnövő, vagy gyülekezethez csatlakozó érett atyafiakkal, mint egyenrangú partnerekkel.  Az alap problémát nem oldotta meg. Eljött egy számára szűkös helyről, de maga sem képes helyet hagyni mások kiteljesedéséhez, feltétlen lojalitást vár el a tagoktól. 
   Maga importálta az új csoportba a hierarchiára épülő kontrollt, gyanakvást, nem bibliai alapokon álló  tekintélyelvűséget, és azt a struktúrát, ami őt is kivetette egykor. "A Reformáció lázadás volt a pápai hatalom ellen, de nem Róma gyülekezetről, mint intézményről alkotott felfogása ellen." William R. Estep, The Anabaptist Story
  Szuverenitást, az Istenhez személyesen való fordulást, vezetés elvételét nehezen viselik el. Maguk mellet nem adnak helyet, lefarkasozzák azokat, akik felhívják a figyelmet, visszásságokra. 

   Hogyan válik bárány gyülekezet farkas gyülekezetté? 

   Isteni vezetés helyett emberi vezetés, az Isten tekintélyének hangsúlyozása helyett, Istentől kapott tekintély egyre gyakoribb említése, ami alatt természetesen a saját pozíciójuk megerősítése értendő.  

   Mind a juh, mind a kecske nyájban létezik hierarchia, sőt a kecskék esetében ez közismerten hangsúlyos része a napi együttlétnek, de a szaporodás, bárány nevelés módja teljesen eltér a farkasokétól. 
   Mindkét fajra jellemző, hogy tágas helyen teret adnak a többieknek, így a nyáj növekedésével egyre több vezéranya tartja fenn a rendet a csoporton belül, míg farkaséknál az alfa hím viszi a prímet, párjával. Úgy vélik, az ő vállalkozásuk, KFT-jük, a gyülekezet. Mivel őket használta az Úr a kezdetektől, így hajlamosak elfelejteni, hogy ők maguk is mások munkájába álltak be, és tőlük is olyanok veszik át a szolgálatot, akiket jó esetben az Úr hívott el,  ingyen kegyelemből.  Minden egyes tagnak kötelessége a szaporodás, és mások gondozása és tejjel való táplálása . 
   Ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek (Zsidók 5:12) - mondja az írás korholva a héberek közül megtérteket.  
  Személyes bizonyságtétel nélkül nem tarható fenn a nyáj növekedése, de ha a sok bába közt még is elvész a bárány, akkor hiábavalóak az imák, a befektetett munka. 
  Ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják, ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba, kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére. (Efézus 4:14-16) 

   Hitler , Sztálin és az ő követőik értek el sikereket abban, hogy a gyermekeket egy "magasztosabb cél" érdekében szüljék meg (Lebensborn, neveljék fel "hithű szülők" elidegenítették. Másokat elszakítottak a szüleiktől, hogy egy "eszme" agymosott követőiként,  feltétlen engedelmesség jegyében, egyénként megszűnve szolgáljanak egy "izmust". 
  Az ipari-, és az azt követő forradalmak több ezer éves társadalmi berendezkedést borítottak fel. Egy korszak kezdetén, gyerekek a szülőktől távol dolgoztak napi 6-12 órát. 2 évszázad óta egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az oktatásra, de a családi kötelékek ekkor még megmaradtak. Az első világháborút követően azonban,  a tudás alapú társadalom kiépítése során olyan mértékben avatkoztak be a család életébe, hogy társadalom pillérét rendítették meg. Nem csupán ismeretet osztottak meg az oktatási intézményekben, hanem a szülők helyébe lépve a nevelés egy részét is átvették. 
   Mivel az ismeret felfuvalkodottá tesz, (Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít 1 Korintus 8:1)  a szeretet légköre pedig meg sem környékezi az iskolákat, így a felnövő fiatalok nem tisztelik tovább "tudatlanabbnak" tűnő szüleiket sem. Ez a szellem csapta meg az egyházat is. Házanként közös kenyértörés helyett a nagy összejövetelek lettek preferálva, és a testvéri a közösség helyett a tanítás. ...házanként kenyeret törtek és egyszerű szívvel részesedtek az eledelben, magasztalták Istent és kedvesek voltak az egész népnek. Az Úr pedig azon a helyen naponta csatolt az eklézsiához megmenekülőket. (Ap Csel 2:46-47)   Azután mindennap a szenthelyen és házanként is nem szűntek meg tanítani, és a Krisztus Jézus örömüzenetét hirdetni. (Ap Csel 5:42)
   Ahogy nem testvéri közösség az, ha közösen megnézünk egy előadást, vagy egy mozit, miközben elmajszolunk egy zacskó popkornt, úgy nem sok közünk van a mellettünk ülőhöz akkor sem, ha közösen megnézünk, és hallgatunk egy prédikációt, vagy tanítást.   
A gyülekezet (ekklésia) nem egy épület. (És a család nem egy ház) Michael L. Brown
   Jakab arra hívja fel a figyelmet, hogy kifejezetten káros az olyan ige hallgatás, amit nem követnek cselekedetek. "Legyetek az igének megtevői s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot" (Jakab 1:22)  Rossz következtetést von le az ember, ha csak hallgat valamit de nem viszi azt át gyakorlatba. 
   Sokan mondják, hogy azért mennek bizonyos helyekre, mert ott jobb a táplálék, de azt elfelejtik, hogy a legjobb, legegészségesebb falatok igen veszedelmesek, ha az ember csak ül, és nem dolgozza le a bevitt kalóriát. Testvéri közösség nélküli tanítás hallgatás nem viszi előre a gyülekezetet. 

   Jézus mondta : "Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.” (János ev. 13:34-35) 

   Felfuvalkodott, nagy tudású, de szeretet nélküli emberek, közösségek nevezik magukat kersztyéneknek, de a világ nem kér belőlük már. A világ várja Isten fiainak a megjelenését, akik tudják, hogy a szeretet Istentől származik, "és mindenki szeret, aki Istenből született és Istent ismeri. Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert az Isten szeretet. (1 János 4:7-8) Jó dolog ismeretet, olyan tudást szerezni, ami építi az egész nyájat, és a tagok találnak helyet maguknak a növekedésre, szaporodásra, mások gondozására, az együttlétek során megnyilatkozásra: 
"Mi hát a követendő testvéreim? Az, hogy mikor összegyűltök, s kinek-kinek van zsoltára, tanítása, leleplezése (kijelentése), nyelve, tolmácsolása (magyarázata), minden az épülést szolgálja. (1Korintus 14:26)
Azokon a helyeken, ahol ezt gyakorolják, ott nem szakad kétrészre a gyülekezet: szolgálókra (klérus), és laikusokra, mint ahol a nikolaiták tanításának  következményeként ez napjainkban sok helyen megmutatkozik. 
   Ti azonban ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy tanítótok van, ti meg mind testvérek vagytokAtyának se szólítsanak közületek senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennybéli. Oktatónak se hívassátok magatokat, mert csak egy oktatótok van, a Krisztus. Az, aki nagyobb közöttetek, szolgáljon ki titeket. (Máté 23:8-11)  


...aki nagyobb közöttetek...

...miután tudta Jézus, hogy az Atya mindent neki adott az ő kezébe, és tudta, hogy ő az Istentől jött ki és az Istenhez megy el. Minderről tudva felkelt az estebédtől, köpenyét levetette, fogott egy vászontörlőt s azt körülkötöt-te magán. Aztán vizet töltött egy tálba s hozzáfogott, hogy tanítványainak lábát megmossa és a törülközővel, melyet magán körülkötött, megtörölje. Elérkezett Simon Péterhez, ki ezt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” „Amit most én teszek, azt te most nem érted – felelte neki Jézus –, később majd meg fogod érte-ni.” De Péter ezt mondta: „Az én lábamat te soha meg nem mosod.” Jézus azt felelte neki: „Ha meg nem moslak, nincs részed velem.” „Uram – szólott Simon Péter –, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.” „Annak, aki megmosdott, nincs többre szüksége – válaszolta neki Jézus –, minthogy a lábát megmossák, egyébként egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondotta, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták. Mikor már megmosta lábukat, felvette köpenyét, újra asztalhoz dőlt és így szólt hozzájuk: „Értitek, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Tanító! Vagy: Úr! És helyesen mondjátok, az vagyok Ha én, aki Úr és Tanító vagyok, megmostam lábatokat, ti is tartoztok egymás lábát mosni, mert példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogy én tettem. (János ev. 13:15)
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz