MENEKÜLÉS - elmondom - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Toxikus gyülekezetek

Közzétette Mr N itt Gyülekezetet · 25/11/2018 18:58:00
Tags: MENEKÜLÉS
Toxikus gyülekezetek, 1. rész

Amíg az ember jól érzi magát a gyülekezetében, alkalmazkodik a szabályokhoz, addig azt gondolja, nagy szabadságot élvez. Az, hogy valójában milyen béklyók is alakultak ki menet közben az életében akkor derül ki, amikor olyan helyzetbe kerül, hogy a kilépésről kell elgondolkodnia. Kétségek, félelmek merülhetnek fel.

Biztos, hogy jól döntök? Vagy most elszúrok mindent, kiesek a kegyelemből, és átkokat szabadítok az életemre? Elveszítem az üdvösségemet? Most elkezdenek majd átkozni a gyülekezetemben? Ezek a kérdések már önmagukban, mintegy tünetként jelzik, hogy valami nem stimmel. Valójában fortélyos félelem igazgat, ami rombolja a hitet és megfoszt Isten szeretetétől.

Sokan ilyenkor nagyon hasonló folyamatokon mennek át, amelyek nem kizárólag szellemi folyamatok – jelentős részük a pszichében játszódik le.

Az amerikai egyház ezen a téren is több tapasztalattal rendelkezik, és mint kiderült, már van irodalma annak is, hogyan lehet kijönni egy toxikus vagy abuzív gyülekezetből. Szociológusok, pszichológusok, gyakorló keresztény tanácsadók kidolgoztak már olyan objektív szempontrendszereket, amelyek alapján könnyebben beazonosíthatók a káros gyakorlatokat alkalmazó közösségek.
Kutatásaik között főként szélsőséges vallási csoportok szerepeltek, de megállapításaik érvényesek olyan közösségekre is, amelyekben a tipikus jellemzők csak részben vannak jelen, és a tagok nem ismerik fel az intő jeleket.

A témában hasznos könyvek lehetnek (angolul tudóknak): Ken Blue: Healing Spiritual Abuse (A szellemi abúzus gyógyítása); Dr. Ronald Enroth: Churches that Abuse (Abuzáló gyülekezetek) és Recovering from Churches that Abuse (Helyreállás abuzáló gyülekezetek után), Stephen Arterburn & Jack Felton: Toxic faith (Toxikus hit).
E könyveket (a https://probe.org/abusive-churches/ oldalon) Dr. Pat Zukeran apologéta foglalta össze, ennek szerkesztett, rövidített változatát adjuk most közre.
Ezeket a következtetéseket amerikai szakemberek vonták le saját, amerikai közegükben. („Mocskolódásnak”, „rágalmazásnak” már csak ezért sem tekinthetők.) 

Ha valaki a saját közösségére nézve hasonlóságot vél felfedezni, az csupán a véletlen műve.

---

Mindannyian ismerünk olyan kultuszokat, mint a mormonok vagy a Jehova Tanúi. Ugyanakkor léteznek más, Bibliára épülő csoportok, amelyek ugyanolyan jegyeket hordoznak, mint ezek a vallási rendszerek, bár doktrinálisan, hitelveik szempontjából nagyon is ortodoxnak, hamisítatlanul kereszténynek tűnnek. A valódi kereszténységtől azonban „abuzáló”, visszaélésekkel terhes, kultusz szerű módszereik és a szolgálatról kialakított filozófiájuk különbözteti meg őket.

Dr. Ronald Enroth szociológus Churches That Abuse (Abuzáló gyülekezetek) c. 1992-es könyvében (a probléma tehát nem új keletű!) amerikai vallási csoportokat vizsgált ilyen szempontból. Kutatása során kiemelt néhány olyan tulajdonságot, ami közös jellemzője a toxikus csoportoknak:

1. Kontroll-orientált vezetés.
2. A vezetők gyakran alkalmaznak manipulációt, hogy a tagok teljes alávetését elérjék.
3. Szigorú, törvénykező életmódot hirdetnek, számos előírással, apró részletekbe menően.
4. Gyakori névváltoztatás – ha módszereik lelepleződnek, a gyülekezet nevet vált (ez inkább az amerikai kontextusban releváns).
5. Gyakran kritizálnak más gyülekezeteket, mivel mindenki másnál felsőbb rendűnek tartják magukat.
6. Üldözési komplexusuk van, úgy érzik, üldözi őket a világ, a média és más keresztény gyülekezetek is.
7. Célközönségük legfőképpen a 18-25 év közötti korosztály.
8. A tagok nagyon nehezen, pszichológiai, érzelmi, kapcsolati nehézségek és fájdalmak közepette tudnak csak kilépni.

Ha valaki ilyen tulajdonságokkal rendelkező gyülekezetbe jár, bölcsen teszi, ha értékeli a helyzetet, és adott esetben akár ki is jön onnan. A bent maradás károkat okozhat a családi kapcsolatokban és perspektívavesztéssel is járhat. A tagok valóságképe gyakran torzul: nem bíznak senkiben; stressztől, félelmektől és depressziótól szenvednek. Sokaknál a kilépés után is megmaradnak ezek a problémák.
Nagyon fontos, hogy minden keresztény ismerje a Bibliát, és fel tudja ismerni az ilyen közösségeket is, hogy ne essen a csapdájukba.

Kontroll-orientált vezetés

Az abuzáló gyülekezet egyik központi jegye a kontroll-orientált vezetés. Az ilyen gyülekezet vezetője dogmatikus, magabiztos, arrogáns. Követői életében ő a szellemi fókuszpont. A vezető abból indul ki, hogy szellemileg sokkal jobban rá van hangolódva Istenre, mint bárki más. Azt állítja vagy sugallja, hogy jobban érti az Írásokat, mint bárki más. Vagy saját személyes isteni kinyilatkoztatásaira hivatkozik. Az ilyen állítások miatt a vezető véleményét és hitét nem lehet megkérdőjelezni, állításai perdöntőek.

Az ilyen típusú gyülekezetekben vagy csoportokban a vezető megkérdőjelezése Isten megkérdőjelezésével ér fel. Jóllehet ezt így nem mondják ki nyíltan, de világosan látható abból, ahogyan azokat kezelik, akik megkérdőjelezik vagy kritizálják a vezetőt. A mozgalom vezetője gyakran személyes döntéseket is hoz a követői számára. Az egyéni gondolkodás tilos, így a követők függővé válnak a vezetőtől.
Az ilyen gyülekezetek hierarchiájában a vezető nem tartozik elszámolással, felelősséggel senki felé, vagy legalábbis hajlamos így gondolkodni. Ha létezik is a gyülekezetben vezetői testület, presbitérium, az általában olyan emberekből áll, akik lojálisak a vezetőhöz, és mindig egyetértenek vele.

A Biblia ezt a fajta vezetési stílust nem támogatja. Az Írás szerint minden hívő egyenlőképpen járulhat Isten elé és egyenlő Őelőtte, mivel az Ő képmására lettünk teremtve és mindannyian az Ige tekintélye alatt állunk. Az 1Thessz 5:21 arra szólítja fel a híveket, hogy mindent vizsgáljanak meg az Igen fényében. Az ApCsel 17:11 tanúsága szerint ez még Pál apostol tanításaira is érvényes volt: a béreaiak épp azért lettek pozitív szereplők, mert Pál tanításait összevetették az Írásokkal. Vezetőknek és „laikusoknak” egyformán az Ige szerint kell élniük.

A tagok manipulálása

Az ilyen abuzáló gyülekezetekre jellemző a tagok manipulálása. A manipuláció azt jelenti, hogy illegitim módszerekkel rávesznek valakit arra, hogy egy másik személy akaratát (ez jelen esetben a gyülekezet vezetése) megcselekedje. A manipulációs technikák közé tartozik a bűntudatkeltés, a csordaszellem alkalmazása, a megfélemlítés és az Isten ítéletével való fenyegetőzés engedetlenség esetére. Gyakran kemény fegyelmezésre kerül sor nyilvánosan is, hogy az érintetteket nevetségessé tegyék és megalázzák.
Másik taktika lehet még a „pásztorlási” filozófia (ld. tanítványság mozgalom). Számos abuzáló gyülekezetben a tagoknak személyesen kell beszámolniuk egy tapasztaltabb személy felé. Fel kell tárniuk személyes gondolataikat, érzelmeiket és jövőbeni döntéseiket. A személyes információkat később nem feltétlenül a személy támogatására, hanem inkább a kontrollálására használják fel. (Ugyanezt szolgálhatja a bűnvallás gyakorlata is.)

További manipulációs eszköz az izoláció. 

Gyakran az új tagot elválasztják a családjától, barátaitól, és mindenki mástól, aki nem tartozik a gyülekezethez.
Ez a vezetési módszer merőben eltér Jézus, a Jó Pásztor vezetési stílusától, aki szertetettel, finoman, alázatosan és áldozatot hozva vezeti a nyáját.

Szigorú, törvénykező életmód

A harmadik fő jellemző a tagok szigorú, törvénykező életmódja. Ez a vezetési stílus természetes következménye. Az abuzáló gyülekezetek lankadatlan odaszánást követelnek meg a tagok felé. Tulajdonképpen a gyülekezet iráni hűség elsőbbséget élvez az Isten, a család és bármi más iránti hűséggel szemben.
A tagokra gyakran nyomás nehezedik vagy elvárják tőlük, hogy hetente több alkalommal járjanak el bibliaiskolákba. Kötelező az evangelizálás, akár bizonyos kvótát is teljesíteni kell, néhány helyen a tagoknak még táblázatokat is vezetniük kell, hogy hány órát töltöttek evangelizációval stb. Napi időbeosztás is készül, a tagoknak vég nélkül a gyülekezeti szolgálatot kell végezniük.
Az ilyen helyeken az emberek elveszítik a személyes identitásukat és beprogramozott robotként kezdenek viselkedni. Gyakran a rájuk nehezedő nyomás és elvárások miatt az adott tag akár ideg összeroppanást is kaphat, vagy súlyos depresszióba eshet.

Az ilyen esetekre jól illenek Jézus farizeusokhoz intézett szavai, miszerint „nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik, de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni” (Máté 23:4).
Ezzel szemben Jézus vezetési módszere: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:38-30)

Minden más gyülekezet kritizálása

Az abuzív gyülekezetek általában minden más keresztény gyülekezetet kritizálnak, saját magukra egyfajta szellemi elitként tekintenek. Úgy érzik, csak náluk van az igazság, és mindenki más korrupt. Ezért nem is érintkeznek más keresztény gyülekezetekkel. Gyakran egyfajta speciális csoportként hivatkoznak saját magukra (pl. „az igaz maradék”, „Isten hadserege az utolsó időkben”). Jelen van a büszkeség, mivel a tagok úgy érzik, nekik különleges a kapcsolatuk Istennel és az Ő működésével.

A Biblia ezzel szemben világossá teszi, hogy nincsenek szellemi elitcsoportok vagy gyülekezetek. Az Efézus 4:3–6 szerint: „Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Szellem, miképpen elhívástoknak egy reménységében hívattatok el is; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.”
Isten egyháza univerzális, ugyanaz az Isten, ugyanaz a Szent Szellem és a Biblia ugyanazon fundamentális hitelvei tartják össze (pl. Szentháromság-tan, a Biblia tekintélye, Jézus halála és feltámadása, Krisztus istensége, hit általi megigazulás stb.). Ezekben a központi igazságokban egységben vagyunk. Azt a gyülekezetet, amely elitnek képzeli magát és nem áll szóba más keresztény gyülekezetekkel, nem Isten Szelleme motiválja, hanem a megosztást hozó büszkeség, felfuvalkodottság.

Üldözési komplexus

Tulajdonképpen a fentiekből természetszerűleg következik ez is. Mivel elitista tudatuk van, várják is az üldözést és ez energizálja is őket. Ha a médiában kritika és leleplező anyag jelenik meg, azt annak bizonyítékának tekintik, hogy ők az igaz egyház, akit a sátán üldöz. Ugyanakkor az ilyen gyülekezetek „üldözése” nem olyan, mint Jézus vagy az apostolok üldözése. Jézust és az apostolokat ugyanis az igazság prédikálása miatt üldözték.
Az abuzáló gyülekezetek viszont a negatív sajtó nagy részét saját tetteikkel váltják ki. Azonban akármilyen kritikát kapnak, és akármi is annak a forrása (akár keresztény, akár világi), azt mindig a sátán támadásának tekintik, még akkor is, ha a kritika a Biblián alapul. Így nehéz a tagoknak elmondani az igazságot, mivel azt is üldözésnek fogják tekinteni. Ilyenkor jó módszer lehet azt válaszolni: „Nézd, én csak Isten Igéjét idézem neked, amiről azt állítod, hogy hiszel benne. Akkor ez mitől üldözés?” Ez megkönnyítheti a párbeszéd folytatását az agymosott tagokkal.

Célcsoport: a fiatal felnőttek

Az abuzív gyülekezetek többnyire a középosztálybeli, művelt, idealisztikus világfelfogással rendelkező 18-25 éves korosztályt veszik célba, akik gyakran még keresztényként is éretlenek. Ők tökéletes célcsoport, mivel gyakran éppen keresik azt az ügyet, amiért érdemes élniük, ezenkívül pedig szeretetre, megerősítésre és elfogadásra van szükségük. Ezt a gyülekezetben megkapják, a vezetők gyakran pótszülőként lépnek fel irányukban.

Fájdalmas kilépési folyamat

Az ilyen gyülekezetekből a tagok félnek elmenni a megfélemlítések, nyomásgyakorlások és az isteni ítélettel való fenyegetőzések miatt. Előfordulhat, hogy a távozókat a vezetők zaklatják és üldözik. Az esetek nagy részében a távozó híveket nyilvánosan nevetségessé teszik és megalázzák a gyülekezet előtt, az aktív tagoknak pedig azt mondják, hogy semmiképpen ne tartsák a kapcsolatot a korábbi tagokkal.
Sokan, akik elhagyják az abuzív gyülekezetet, a megfélemlítés és az agymosás miatt úgy érzik, mintha Istent hagyták volna el. Korábbi barátaik nem állnak szóba velük, elszigetelve, kifosztva érzik magukat, félelmek gyötrik őket. A gyülekezetben maradó személyekkel mindig szeretettel, bibliai témákat felvetve konfrontáljunk. Érdemes rámutatni az esetleges bizarr tanításokra vagy a teológiai hibákra, következetlenségekre vagy az adott gyülekezetről szóló újságcikkekre is.
A kulcs az, hogy az egyén is kérdéseket fogalmazzon meg, a válaszokat kezdje el kutatni ő maga a Bibliából, és ne féljen kérdéseket feltenni. Ha a vezető fél vagy habozik, ha egy tag kérdésére őszinte választ kell adnia, akkor a vezetés érettsége megkérdőjelezhető. 

A János 8:32 szerint az igazság a szabadságot és nem a köteléket jelenti. „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Toxikus gyülekezetek 2.

Hogyan lehet megkülönböztetni az egészséges gyülekezetet az abuzálótól (szellemi tekintélyével visszaélőtől)?

Sajnos abuzáló gyülekezetek létezhetnek az evangéliumi és a mainstream felekezetekben is. Nem feltétlenül az evangéliumi mozgalom perifériáján létező csoportokról van szó. A „szellemi abúzus” az enyhébb változattól (ahol csak szórványosan tapasztalhatók visszaélések) a súlyosan manipulatív és kontrolláló közösségekig terjedhet. Néhány szempont azonban segíthet a helyzet felmérésében:

1. A vezetés üdvözli-e a párbeszédet, tanácsot, értékelést és a közvetlen körén kívülről jövő kérdéseket? Az autoriter (tekintélyelvű) pásztorok minden eltérő véleményt fenyegetésként élnek meg, érkezzenek akár a csoportból, akár a csoporton kívülről. A csoporttagokat nem ösztönzik arra, hogy nehéz kérdéseket tegyenek fel. A szabály: ne kérdezz, ne kavard fel az állóvizet!
Egy egészséges pásztor ezzel szemben üdvözli a kemény kérdéseket, míg az egészségtelen közösségekben a pásztorral való egyet nem értés hűtlenségnek számít, és gyakorlatilag az Istennek való engedetlenséggel egyenlő. Szellemi nyelvezettel próbálják leplezni az ilyenkor alkalmazott manipulációt. A kérdezőket lázadónak, engedetlennek bélyegzik, illetve olyannak, aki megzavarja a test egységét. Kísérletet tesznek az illető elnémítására. Az egyetlen lehetőség a program elfogadása, a vezetők támogatása és az egyet nem értők megvetése.

2. Van-e elszámoltathatóság, vagy a pásztor teljhatalommal rendelkezik? Az autoriter pásztorok nem akarnak elszámoltathatóságot. Ugyan áll mellettük egy testület, de ez többnyire olyan bólogatójánosokból áll, akiket ők választanak maguk mellé.

3. Az illető tag személyisége általában véve erősödik-e, boldogabb és magabiztosabb lesz-e a csoporthoz való tartozás eredményeképpen? A bűntudatkeltés, megfélemlítés többnyire alacsony önértékelésű tagokat termel ki. Sokakat letör a törvénykezés, a határozottságra pedig az ilyen közösségekben sokszor azt mondják, hogy a taníthatatlanság jele és ezért nem is szellemi.

4. A családi kapcsolatok erősödnek-e a közösségben? Vagy a gyülekezeti kötelezettségek fontosabbak, mint a család? Bár szóban sokan azt mondják, hogy a családé az elsőbbség, a gyakorlatban nem ez valósul meg. Az alapfelállás szerint az Istenhez való lojalitás a gyülekezethez való lojalitással egyenlő. Az egyén szellemi minőségét a gyülekezethez való hűsége határozza meg.

5. A közösség ösztönzi-e a független gondolkodást, az ítélőképesség kifejlesztését, az új, kreatív ötleteket? Az abuzív gyülekezetek általában nyomásgyakorlással kényszerítik a tagokat az alkalmazkodásra, hasonulásra, a véleménykülönbséget vagy a másságot alig tolerálják. A szabályok betartásához törvénykezően állnak hozzá, a meghatározott korlátokat nem ajánlatos átlépni. Az egység tulajdonképpen egyenlő a hasonulással.

6. A közösséget lefoglalja-e a társadalom felé sugárzott jó imázs fenntartása, akkor is, ha az egyébként nem egyezik a belül tapasztaltakkal?

7. A vezetés ösztönöz-e olyan kapcsolattartást a szélesebb értelemben vett társadalommal, ami nem a saját önös érdekeit szolgálja? Az abuzív gyülekezetek taktikái közé tartozik ugyanis, hogy teljes mértékben függővé teszik a tagokat saját maguktól („majd mi megvédünk a bűnös világtól…”).

8. Végül érdemes azt is megnézni, milyen mértékben égnek ki a tagok. Sokszor ugyanis ahhoz, hogy bebizonyítsd, milyen „jó tanítvány” vagy, erődön felül vállalsz szolgálatot, ami végül kiégéshez vezet.
Ha ezek a jellemzők érvényesek a közösségre, amelybe jársz, lehet, hogy a szellemi tekintélyével visszaélő gyülekezettel van dolgod, és érdemes fontolóra venni a távozást.

**
Abban a közösségben, ahová jársz, megnyugtató válaszokat tudsz adni ezekre a kérdésekre?
**

Toxikus gyülekezetek 3.

A szellemi tekintélyével visszaélő vezető jellemzői

Az abuzív gyülekezetek gyakran olyan vezető köré épülnek, aki egészségtelen pásztorlási gyakorlatot folytat. 
Több ilyen vezető már eleve ilyen gyülekezetből jön, vagy egyszerűen csak arra vágyik, hogy jelentőségteljesnek érezze magát. Sokan nemes szándékokkal indulnak, de kezeletlen személyes problémáik miatt függővé válnak a saját szolgálatuktól: attól várják, hogy megkapják, amire belül vágynak. Ken Blue Healing Spiritual Abuse (A szellemi abúzus gyógyítása) c. könyvében felsorol néhány jellemzőt, ami az ilyen vezetőknél megfigyelhető.

Először is, ők a pozíciójukat arra használják fel, hogy hűséget és alávetést követeljenek maguknak. 
Ken Blue azt állítja: „Hallottam olyan pásztorról, aki azt mondta a gyülekezetének: mivel én vagyok a pásztor, követnetek kell engem! Az ő követelése nem az igazságon vagy Isten vezetésén, hanem kizárólag a pozícióján alapult. Ez hamis alap a tekintély megszerzéséhez. […] Az egyetlen tekintély, amit Isten elismer, és amelyhez mindenkinek igazodnia kell, maga az igazság.”

Más vezetők olyan címeket aggatnak magukra, hogy „Isten embere” vagy „az Úr felkentje”, hogy különleges tiszteletet kapjanak, és felette álljanak minden elszámoltathatóságnak. 
„Ha a pozíciójukra, különleges kijelentéseikre, kenetükre hivatkozva a vezetők ki tudnak építeni egy hierarchiát a gyülekezetben, könnyebben tudják kontrollálni az alattuk levőket. Ezzel körül is tudják bástyázni magukat bárkivel szemben, aki kifogásolja a tevékenységüket.”

A Biblia alapján viszont tudjuk, hogy minden férfi és nő esendő. Ezért minden embernek, beleértve a vezetőket is, elszámoltathatónak kell lennie. Bár a pásztorok elhívása az, hogy vezessék a gyülekezeteket, Isten Igéjének tekintélye rájuk is vonatkozik. Ha igeellenesen lépnek fel, konfrontálni kell velük, és a helytelen magatartást korrigálni kell. 

A 2 Sámuel 22-ben Nátán próféta konfrontált Dáviddal, a Galata 2-ben Pál apostol konfrontált Péterrel, amikor az nem igazság szerint cselekedett. „Pál kifejezte tettével, hogy az igazság mindig a pozíció vagy a gyülekezeti hivatal felett áll. Az igazság és annak tekintélye nem a személyiségből vagy a hivatalból fakad – forrása Isten Igéje” – állítja Blue. 

„Pál azt tanította, hogy Krisztus teste egy nem hierarchikus élő szervezet.”
Az ilyen pásztorok a nyáj etetése és gondozása helyett a nyájból élnek, és azt arra használják, hogy saját fontosságérzetüket táplálják. Ken Blue szerint „ az egyik pásztor gyülekezete már vagy tizenkét éve nem növekedett. A siker elmaradása miatti frusztráltságában a gyülekezethez fordult, hogy hiányérzetét betöltse. Egy újabb épületprojekttel állt elő, abban a reményben, hogy egy új, nagyobb, szebb létesítmény majd még több embert fog vonzani. 

A gyülekezet kettészakadt a kérdés miatt. Sokan elmentek, akik ottmaradtak meg törleszthették az adósságot.”Más pásztorok azért korholták a beosztottakat és a gyülekezetet, mert azok nem jelentek meg a rendezvényeiken. Sokaknak volt családi vagy munkahelyi kötelezettsége, vagy egyszerűen csak pihenésre volt szükségük, de nyomást gyakoroltak rájuk, hogy vegyenek részt a gyülekezet számos rendezvényén. Az ilyen vezetők ugyanis a sikert a rendezvények számadataiban mérik, amire a saját önértékelésük kielégítéséhez van szükségük.

Az igazi keresztény vezetőket Krisztus példájához kell mérni. „… aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” (Máté 20:26) 
A krisztusi vezetés szolgálatot jelent.Az igazi vezetők a jellemük és a szolgáló magatartásuk miatt nyerik el a nyáj hűségét. A tagok szabadon alávetik magukat a krisztusi vezetésnek, nem kell őket erre kényszeríteni. A jó pásztorok könnyítenek a juhok terhein, a hamis vezetők pedig még többet dobnak rájuk.Ha ilyen helyzetben érzed magad, az első lépésben imádkozz a vezetődért. Másodsorban pedig szeretetteljes és irgalmas módon konfrontálj a vezetővel, megnevezve az általad egészségtelennek vélt gyakorlatot. Időbe telhet, mire reagál, de légy türelmes. 

Azonban a vezető sokszor átmegy védekezésbe, elutasítja a tanácsot, és cserében meg fog vádolni. Ilyen esetekben tudatosítsd, hogy te engedelmes voltál Isten felé, és engedd, hogy innentől Isten munkálkodjon a vezető szívében. A Jakab 3:1, Ezékiel 34 és más igék keményen figyelmeztetnek arra, hogy Isten megítéli azokat a pásztorokat, akik a saját szükségeik betöltése céljából használják fel a juhokat, és nem sáfárként pásztorolják Isten nyáját.

Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; Tévelygett nyájam minden hegyen, s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána." (Ezék 34:2–6)

A legjobb ilyenkor távozni, és hagyni, hogy Isten foglalkozzon a vezetővel és intézményrendszerével.


********************************************************************************************

A fájdalmas kilépési folyamat, 1. rész

(A keresztény pszichológus, szociológus és tanácsadó szemszögéből)

Egy egészségtelen gyülekezeti szituáció hátrahagyása mély sebeket hagyhat az emberben. Ennek bizonyítéka a nagyon fájdalmas kilépési folyamat. Azok, akik távoznak, elszigeteltséget, keserűséget, zavart, gyászt és dühöt élnek meg. Ehhez még az is társul, hogy nem értik, Isten miért engedte meg ezt az egészet. Magukat hibáztatják azért, hogy belekeveredtek a csoportba, ráadásul ilyen hosszú ideig benne is maradtak.

Dr. Enroth egyik könyvében valaki így fogalmazta meg a vele történteket: „Összezavarnak az érzések, amiken átmegyek. Néha örülök, hogy kiléptem a gyülekezetből. Élvezem az új szabadságot Krisztusban, és azt, hogy megszabadultam azoktól a terhektől, amelyeket sok éven át cipeltem. Máskor meg szenvedek az elvesztett évek és barátságok fájdalmától. Olyan, mintha haláleset történt volna a családban.” Egy család így nyilatkozott: „A szellemi abúzus a személyiséged központi részét károsítja. Szellemileg szétesel, miközben úgy érzed, el vagy vágva Isten gyógyító szeretetétől.”

Mivel a távozók identitása jelentős részben a gyülekezeti státuszukra és kapcsolatrendszerükre épült, sokuknak okoz problémát a társadalomba való „visszatérés”, beilleszkedés. A szociológusok ezt nevezik szerepelhagyásnak (role exit). E személyek életcélja oly mértékben összefonódott a gyülekezettel, hogy szorongást élhetnek meg amiatt, hová fognak tartozni ezután, vagy milyen lesz a jövőjük. Vákuumba kerülnek. Súlyos esetekben a mindennapi életben való boldoguláshoz alapvető dolgokat kell újratanulniuk.

Sokan mind a gyülekezetet, mind a vallásukat elhagyják. Egy ex-tag szerint: „Tudom, hogy amikor az emberek végül úgy döntenek, hogy távoznak a közösségből, annyira le vannak amortizálva, és annyira összezavarodtak, hogy már nem tudják, milyen igazsághoz ragaszkodjanak a továbbiakban, és mik azok a hamis tanok, amiket el kell vetniük. Sokan feladják az istenkeresést, és az egész »gyülekezetesdit« is.”

Dr. Ronald Enroth a Recovering from Churches that Abuse (Helyreállás az abuzáló gyülekezetek után) c. könyvben azt állítja, hogy az ilyen áldozatok gyakran poszttraumatikus stressz szindrómában szenvednek. Sokan már nem tudnak megbízni senkiben – ide értve Istent is –, ami bonyolítja a folyamatot, hiszen a helyreálláshoz kulcsfontosságú lenne az egészséges emberi kapcsolatok kiépítése.
Bár a kilépés nehéz, a helyreállás nem lehetetlen. Van remény! Ne feledjük, hogy a gyógyulás folyamata nem egyforma mindenki számára. Némelyeknél ez évekig tart, másoknál néhány hónap alatt lejátszódik. Vannak, akiken segít, ha találnak egy másik érett keresztény közösséget, másoknak professzionális keresztény tanácsadásra is szüksége lehet.

A helyreálláshoz vezető út 2-ik rész

Egy egészségtelen gyülekezeti helyzet hátrahagyása nagyon fájdalmas, de lehetséges a helyreállás és a gyógyulás. Ehhez Dr. Ronald Enroth Recovering from Churches that Abuse (Helyreállás abuzáló gyülekezetek után) és Stephen Arterburn és Jack Felton Toxic Faith (Toxikus hit) című könyvei adnak néhány hasznos tanácsot:

Ha azt észleljük, hogy autoriter gyülekezetben vagyunk, a legjobb megoldás a távozás. Sokan persze azért maradnak, mert azt gondolják, hogy jelenlétükkel majd változik a helyzet, de ez nagyon nem valószínű. Sőt, a maradás csak állandósítja a szervezet fennmaradását.

Először is el kell ismerni, hogy visszaélés (abúzus), szellemi tekintéllyel való visszaélés történt. Ennek tagadása csak hátráltatja a helyreállás folyamatát.

A következő lépésben érett keresztényekkel kell kapcsolatot kiépíteni, akik meghallgatnak, és támogatják a gyógyulási folyamatot. Egy biztonságos, támogató környezetben meg tudod osztani az érzéseidet, tapasztalataidat, reményeidet és harcaidat. Bár ez nem könnyű, meg kell érteni, hogy a helyreállás ritkán történik meg elszigeteltségben.

Meg kell tanulni újra bízni, még ha csak kis lépésekben, fokozatosan is.

Számítani kell arra, hogy nehéz érzelmekkel kell majd megbirkózni. Be kell ismerni, hogy át kell menni egyfajta gyászfolyamaton, melynek során az ember „elgyászolja” az elvesztegetett éveket, az elvesztett barátokat és az ártatlanság elvesztését. Az ember érezhet bűntudatot, szégyent és félelmet is. Természetes, hogy akár ostobának is gondolja magát az ember, vagy kételkedik önmagában. Ezek tulajdonképpen egészséges érzelmek, amelyeket nem szabad magunkba fojtani.

Előfordulhat düh, harag és neheztelés is a veszteségek miatt, de ha évekig csak hőzöngsz és füstölögsz, vagy ha érzed, hogy cinikussá válsz, akkor nem fogsz tudni előrelépni, keress mielőbb segítséget a saját érdekedben!

A rossz döntések megbánása már a növekedés jele, és végül majd a fenti érzések is elmúlnak. Ezért is kulcsfontosságú, hogy találj olyanokat, akik támogatóak és segítenek a nehéz érzések feldolgozásában. Ha szükségesnek látod, keress olyan professzionális keresztény tanácsadót (pszichológust), aki érti a toxikus rendszerek működését, és megfelelő lelki gondozást tud biztosítani.
Újítsd meg az Úrral való járásodat! Tudatosítsd, hogy torz képet fogadtál el róla, és összpontosíts arra, hogy a tulajdonságairól és a jelleméről megfelelő bibliai képet kapj. Ne add fel a reményt az egyházzal kapcsolatban, a tökéletlensége ellenére sem! Sőt, akár több egészséges gyülekezetbe is látogass el. Frissítő hatással lehet, ha meglátod, mennyire sokszínű az egyház, és hogy sokféleképpen kifejezhetjük Isten iránti szeretetünket és elköteleződésünket.

Kicsit lazíts! Élvezd az új szabadságot. Szakíts időt akár fizikai pihenésre, művészetekre, zenére vagy egyszerűen vidám dolgokra. Távozás után a régi keresztényeknek bűntudatuk keletkezhet, hogy nem szolgálják Istent egy gyülekezetben, de ez nem helyes. Isten tudja, hogy szükségünk van időre ahhoz, hogy a veszteséget meggyászoljuk, átgondoljuk és meggyógyuljunk belőle.
Végül pedig ne feledjük, hogy a megbocsátás is kulcsfontosságú a gyógyuláshoz. Ez sokszor inkább a megbocsátónak az érdeke, mintsem azé, akinek meg kell bocsátani.

A gyógyulás időbe telik, így légy türelmes azzal a folyamattal, amelyen keresztülmész!

(Fordította és szerkesztette: Mr. N)



Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz