Specialista - elmondom - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Specialista

Közzétette Leonard Ravenhill itt Akinek füle van, hallja meg! · 13/11/2018 22:00:00
Tags: PRÓFÉTA
A specialista

Részlet Leonard Ravenhill „Miért marad el az ébredés” című könyvéből

   Az óriás iparvállalatok alkalmaznak olyan embereket, akikre akkor van szükség, ha valami baj van. Ha valamelyik gép leáll, ezek az emberek akcióba lépnek: megkeresik és elhárítják a hibát, majd újraindítják a gépet. Ezeket az embereket nem érdekli a jól működő rendszer, ők arra specializálódtak, hogy megtalálják a hibát és elhárítsák azt.

   Isten királyságában is hasonlóan vannak ezek a dolgok. Istennek is mindig vannak „specialistái”, akiket leginkább egy nemzet vagy gyülekezet erkölcsi és szellemi romlása érdekel. Ilyen emberek voltak Illés, Jeremiás, Malakiás és Isten más kedves emberei, akik a történelem kritikus pillanataiban tűntek fel, hogy figyelmeztessenek, intsenek és dorgáljanak Isten és az igazság nevében.

   Ezer vagy tízezer hivatásos pap, pásztor vagy tanító munkálkodhat csendben, észrevétlenül mindaddig, míg Izrael (vagy az Egyház) rendben van. Ha viszont Isten népe letér az igazság ösvényéről, a specialista azonnal megjelenik. A bajok iránti érzékenysége ösztönzi őt az Úr és Izrael megsegítése érdekében.

  Egy ilyen ember valószínűleg radikális, időnként erőszakos is lehet. Az összegyűlt tömeg kíváncsian nézi a munkálkodását és hamar megbélyegzi őt: szélsőségesnek, fanatikusnak és negatívnak tartják. Bizonyos értelemben igazuk is van. Céltudatos, szigorú és bátor, mert adott körülmények között ezekre a tulajdonságokra van szükség. Egyeseket ez sokkol, másokat megrémít, és nem keveseket elidegenít. Tisztában van azzal, hogy ki hívta el őt és mit kell cselekednie. A szolgálata a vészhelyzetekhez kapcsolódik. Ez a tény jellemzi és különbözteti őt meg másoktól.

    Az ilyen embert az egyháznak is kötelessége lenne nagyon megbecsülni. A furcsa azonban az, hogy az egyház ritkán akarja megbecsülni az ilyen embert az életében. Rendszerint a következő nemzedék állít neki síremléket és írja meg az életrajzát, mintha ösztönösen megérezné a kötelességét, amit az előző generáció elmulasztott.

   Az ilyen ember társasága nem kellemes. Az a hivatásos evangélista, aki az összejövetel végén azonnal otthagyja a közösséget, hogy egy drága étterembe menjen ünnepelni és viccelődni a támogatóival, azt fogja érezni, hogy az ilyen ember megszégyeníti őt. Nem fut ugyanis el megoltva ezzel a Szent Szellemet, mintha valaki „kiütné egy hordó csapját”, hanem kitart, mert folyamatosan, mindenhol keresztyén, ami megkülönböztető jele a jellemének. Lehetetlen közömbösen viszonyulni hozzá. Az ismeretségi köre két jól megkülönböztethető csoportra osztható: akik őszintén szeretik, és akik teljes szívből gyűlölik őt.

(fordította Abonyi Sándor)



Nincs hozzászólás

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz