Ne gyerekeskedj már! - elmondom - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Ne gyerekeskedj már!

Közzétette goseer itt tévelygések · 11/5/2015 16:53:00
Ne gyerekeskedj már!    

   Az elöljárókhoz való egészségtelen hozzáállás egyik következménye lehet az infantilizmus.
Keresztyének megrekednek a növekedésben, illetve visszafejlődnek, ahogy azt a Zsidóhoz írt levélben olvassuk:  „Mert bár ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy Isten mondásainak kezdeti elemeire tanítsunk titeket. Aszerint, amivé lettetek, tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre. Mert mindenki, aki tejből részesedik, az igazságosság beszédében járatlan, hiszen még kiskorú. Bevégzetteknek (tökéleteseknek) való a szilárd táplálék, azoknak, akiknek érzékszerveit a gyakorlat fejlesztette ki annak megkülönböztetésére, ami nemes, és ami rossz. (Zsidókhoz/Héberekhez írott levél 5:12-14)
 
   Az "ismét arra van szükségetek" és az "amivé lettetek" kifejezések arra utalnak, hogy a címzettek egyszer már túljutottak a tejbepapi szintjén, sőt az újjászületésük óta eltelt időt figyelembe véve már rég tanítóknak kellene lenniük. Olyan érett személyeknek, akik képesek megfogalmazni önálló gondolatokat,„aki helyesen hasogatja az igazság beszédét” (2Tim 2:15) A felfedezett igazságokat képesek másokkal megosztani, és megvédeni, érvekkel alátámasztva azt. Ahogy egy gyermek meg van róla győződve, hogy az ő édesanyja a világon a legszebb, és az apja a legerősebb, így az infantilis keresztyének sem képesek szembenézni azzal, hogy a gyülekezetükön kívül másokat is elhívott az Úr. Nem az egyedüli üdvözítő egyházhoz tartoznak, hanem egy nagy testnek a részei, amely az egész világon növekedik.
 A Szellem egységéről így ír Pál:  "Mert egy Szellembe meríttettünk be mindannyian, hogy egy testté váljunk, akár zsidók vagyunk, akár hellének, akár rabszolgák, akár szabadok: mindannyiunkat egy Szellem itatott át. A test ugyanis nem egy tag, hanem sok. (1Kor 12:13-14) A Szellem egysége helyett azonban egység szellemére teszik a hangsúlyt, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy az ő nemzetükön, felekezetükön kívül, más korokban is elhívott Isten embereket. „Most látom igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetből szívesen fogadja azokat, akik félik őt és igazságosságot cselekesznek. (Apcsel 10:34-35) „Te vagy méltó arra, hogy elvedd a könyvet és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek téged, s te véreden minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből lelkeket vásároltál Istennek.”
(Jelenések 5:9) Ezek a fejlődésben visszamardat, éretlen személyek nem tudnak mit kezdeni azzal sem , hogy a korai keresztyénség és a mostani idők között eltelt korokban, sok millióan követték Jézust. Mi magunk is mások munkájába álltunk be. „Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató! Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.” (János 5:37-38) És itt nem a mi kis felekezetünk vezetőjére utal Jézus , hogy annak a munkájába, elhívásába kellene beleállnunk, hanem szükséges lenne megemlékezni az egész útról : „És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened” (5Mózes 8:2) Egység alatt az infantilis keresztyének kizárólag a saját körük biztonságát értik, ahol a vezetőik szava megkérdőjelezhetetlen. Szükségük van arra, hogy valaki megmondja nekik, hogy mit és hogyan tegyenek. A szülők felé gyakorolt engedelmesség normális esetben különbözik 13, 33, és 63 éves korban, hasonlóan változik ez a viszony a gyülekezeti elöljárók irányába is. Egy-két napos szopós bárányok biztonságosan követik az anyjukat. Születésük után bárki után elmennének, így a juhászok nem engedik ki az ellősöket a többiekkel, hanem várnak addig, míg az anya is megismeri a saját kicsinyét, és a bárány is hallgat az anyjára. Ezek a bárányok nem ismerik még a pásztor hangját, csak az anyjukét, de így sem tévednek el, hiszen az anyjukkal együtt maguk is a pásztort követik. Párhuzamba állítva az infantilis keresztyének nem ismerik a Jó Pásztor hangját, és egyszerűbb "anyucival" maradni, élvezni a nyáj, azaz a gyülekezet jól ismert biztonságát, de hitben nem lépnek ki a hajóból. Vezetőiket Mózeshez hasonlítják, annak ellenére, hogy Mózes nem vitte át Izrael fiat a Jordánon át az Ígéret földjére, de beszélt egy hozzá hasonló prófétáról, hogy arra hallgassanak. Jézus Krisztuson kívül nincs üdvözítő, egyedül vele lehet átkelni az örökkévalóságba. Mivel nem ismerik a Jó Pásztor hangját, saját vezetőiket ajnározzák, rendszeresen őket idézik, és rájuk hivatkoznak "személyeket csodálnak haszonért." (Júdás 16) Ha a gyülekezetbe számukra ismeretlen szolgáló érkezik, akkor megvárják a "pásztor" és a nyáj reakcióját, de önmaguk nem tudják megítélni a hallottakat, hiányzik az érettség, a felnőttekre jellemző döntésképesség.Egyszerűen elfogadják a "szájba rágott" falatokat, értelmezéseket, míg a csoporton kívüli szolgálókat gondolkodás nélkül elutasítják, jobb esetben nem veszik figyelembe. Nem modhatjuk róluk,  hogy: "akiknek érzékszerveit a gyakorlat fejlesztette ki annak megkülönböztetésére, ami nemes, és ami rossz." "Ezt a példát tiértetek alkalmaztam magamra és Apollósra, testvéreim, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad túlhaladni azon, ami megíratott, hogy fel ne fuvalkodjatok az egyik kedvéért a másik ellen fordulva.". 1Kor4:6-7 
   Szolgálat készség helyére szolgalelkűség lép, és az elöljáró felüljáróvá lesz, és a Nikolaiták tetteit követve, akik leuralják a nyájat, a népet "Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melyeket én is gyűlölök." "Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanúgy ragaszkodnak a Nikolaiták tanításához. Térj más felismerésre!" (Jelenések 2:6 és 2:15) Ne kényszerből, hanem önként legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját. Ne a gyalázatos nyereségért, hanem buzgóságból, ne letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva  (1Péter 5:2-3)
    Érdekes módon szüleiknek meg sem próbálnak úgy engedelmeskedni, mint egyházi előjáróiknak. Amennyiben nézeteltérésük akadna a polgármesterrel, mint a város elöljárójával, vagy más hatósággal, azt polgári módon le tudják rendezni, el tudják mondani a kifogásaikat, ki tudják fejezni nem tetszésüket, de a "ki-nem-mondottan-is- egyedül-üdvözító-egyházban" nem mernek önállóan gondolkodni.  Felekezetieskedő, egyes, kifejezetten néhány gyülekezeti csoportra jellemző tanítások káros hatásai akkor érhettőek igazán tetten , amikor a hétköznapi beszélgetésről a téma gyülekezetre terelődik. Szélsőséges esetekben profán dolgok szóba sem kerülnek, spontán beszélgetések ki sem alakulnak, mert mindent átsző a "mert-azt-mondta-a-tekintély" típusú másokat idézgető, kívülállók számára  elviselhetetlen szleng. 

Jézus a feje a gyülekezetnek, aki a sajátjait nevükön szólíitja. Ő küldte el a Szent Szellemet, hogy vezesse, tanítsa az ővét, hogy Krisztusban felnőtt, érett személyként állíthasson elő bennünket
Bennetek azonban megmarad a kenet, melyet tőle kaptatok, úgyhogy nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson titeket. Ellenkezőleg. Ahogy az a kenet minden dolog felől tanít titeket, úgy igaz az és nem hazugság, ti pedig maradjatok benne úgy, ahogy tanított titeket.
Most hát kis gyermekeim, maradjatok őbenne, hogyha ő láthatóvá lesz, bizalommal szólhassunk majd, s meg ne szégyenítsen megérkezésekor. (1János 2:27-28) Ha azonban eljön ő, az igazság Szelleme, út-mutatótok lesz a teljes igazságban. Mert nem ma-gától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendőt tudatja veletek. Engem fog dicsőíteni, mert az enyémből fog meríteni s azt mondja el nektek. Mindaz, amije Atyámnak van, az enyém, ezért mondtam nektek, hogy az enyémből meríti, s azt tudatja veletek. (János ev. 16:14-15)  De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura. Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig. Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra. Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.
Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!” (Galat 4:6)




Nincs hozzászólás

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz