Ismeret tudományból & kinyilatkozásból - elmondom - mondom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Ismeret tudományból & kinyilatkozásból

Közzétette goseer itt tévelygések · 5/8/2015 11:15:00
   Jézus a sajátjai közé jött, de azok enm fogadták.  (A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták, János ev. 1:11)
Születésekor azok tették tiszteletüket, akik kijeletést kaptak, mint a pásztorok, Simeon, és Anna, illetve azok, akik felismerték az idők jeleit, a napkeleti mágusok. Az írásokat kutatóknak (ismerőknek) se kijelentésük, se elég tudományuk nem volt, hogy  megérthessék  mi történik körülöttük.

   Miután Jézus Heródes király napjaiban a júdeai Betlehemben megszületett, egyszer csak napkeletről mágusok érkeztek Jeruzsálembe, kik ezt kérdezték: „Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk a csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy leboruljunk előtte!” Ahogy Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanná lett és vele egész Jeruzsálem is. Összehívatta hát a nép valamennyi főpapját és írástudóját és megtudakolta tőlük: hol kell szület-nie a Krisztusnak? Azok azt felelték: „A júdeai Betlehemben, mert így szól a prófétán átadott írás: Júda földje Betlehem, semmiképpen sem vagy te legkisebb Júda vezérei közül, mert belőled származik majd egy vezér, aki népemet, Izráelt, terelgetni fogja.” Ekkor Heródes titkon elhívatta a mágusokat és pontos választ kért tőlük afelől az idő felől, mely óta az a csillag ragyog. Aztán elküldte őket Betlehembe.” Menjetek – mondotta – és tartsatok pontos kutatást a gyermek felől. Ha megtalálnátok, adjatok nekem hírt róla. Hadd menjek el én is, hadd boruljak le előtte én is.” Azok, miután a királyt meghallgatták, elutaztak. Egyszerre az a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg el nem jutott a fölé a hely fölé, ahol a gyermek volt és ott megállt. Mikor a mágusok a csillagot meglátták, igen nagy örömre gyulladtak. Miután bementek a házba, megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, leborultak a földre és imádták őt. Azután felnyitották kincstartóikat és ajándékokat vittek neki: aranyat, tömjént és mirhát. De miután álomban kijelentést kaptak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton mentek vissza országukba. (Máté 2:1-12)

  Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat. Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk, de az angyal ezt mondta nékik: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz: Ma megmentő született nektek a Dávid város-ában, s ez maga a Krisztus, az Úr. Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve.” Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok íly szóval magasztalták az Istent: „A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!” Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: „Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk.” Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józse-fet és a jászolban fekvő kisdedet is. Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak. Mindazokat, akik hallották, csodálkozóba ejtet-ték azok a szavak, melyeket a pásztorok mondot-tak nekik. Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat. A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy ahogy nekik megmondották.
Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember. Ez az ember igazságos és lelkiismeretes volt, várta Izráel megbátorítását, és Szent Szellem ült rajta. Korábban kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy nem lát addig halált, amíg meg nem látja az Úrnak Felkentjét. Szellem indítására ment el a szent helyre, úgy-hogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte, ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt: „Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel, mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat, melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél.” A gyermek atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit Simeon őfelőle mondott. Simeon aztán megáldotta őket, majd így szólt a gyermek anyjához, Máriához: „Lásd, ő sokak elesésének és felkeltének okául jelent meg Izráelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani. Sőt néked magadnak is kard járja át majd lel-kedet. Azért lesz ez, hogy sok szív fontolgatásairól lehulljon a lepel.” Anna is prófétafő volt, az Ászer törzséből való Fánuel leánya. Korban igen előrehaladott volt, szüzessége óta hét éven át élt férjével, és most nyolcvannégy éves özvegy volt. Böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált az Istennek, s éjjel-nappal el nem maradt a szent helyről. Abban az órában is ott állott, vallást tett az Isten mellett, és szólt őfelőle mindazokhoz, akik Jeruzsálem megváltását várták. (Lukács 2:8-38)



Nincs hozzászólás

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz